2017. április 11., kedd

Mit gondoltam......



Jaj. Tegnap nagy nap volt, elmentem a kollegáimmal billiárdozni. Reggel persze hasmenés, izgultam azt gondolom, de végül elmentem. És jól éreztem magam. És büszke voltam magamra.

9 előtt haza is értem, de valahogy nem az várt mint amit szerettem volna. Nem hiányozhattam annyira, és nem volt aztán rám tapadás sem. Mit is vártam…..komolyan….

Aztán szerettem volna megbeszélni a tavaszi szünet menetrendet. Jön hozzám egy lány akit oktatnom kell egy grafikai programra. Jó kis pénzt kapok érte. Egyértelmű volt, hogy elvállalom, kell a pénz a kocsit rendbe hozni. 

Ez viszont azt jelenti Csütörtök péntek is jön esetleg, és tisztázni akartam, hogy egyeztessük a lehetőségeket, hogy azért együtt is tudjunk lenni a fiúkkal. De nem igazán ment. Mintha ez csak engem érdekelne. Azt reméltem, hogy az elmaradt házassági évfordulónk is be lesz pótolva, de jaj mit képzelek komolyan…..ÉS jó lett volna ha Mátus egy napot ott alszik anyuéknál, de azt se tudom mikor lenne jó, minden nap program van.

És amikor feljött, hogy úgy érzem ez neki nem fontos, akkor Én vagyok a rossz, hogy Őt hibáztatom, hiszen Én szerveztem programokat.

Tán az hogy pénzt szerzek, és elmegyek orvoshoz mert lejár a jogsim, és elmegyek az okmányirodába mert a személyim is lejár, ne legyen már bűn….és tán az se hogy a köztes időt szeretném Velük, vagy csak Vele tölteni….Jaj mit is képzeltem, szálljak már le a földre….

Bassza meg, megint sokat vártam az élettől…..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések