Egyszerűen Én, amilyen vagyok

Nem mondanám egy profi hullámlovasnak magam, már a saját oldalamról nézve, de azt be kell látni, hogy igyekszem terelni a hullámokat úgy, hogy az életem deszkáján maradjak. Hatalmas arcon csapás volt, hogy Anyukám műtétje mennyire kiborított. Igazából megfogalmaznom is nehéz, de voltak hatalmas zokogásaim, olyan megállíthatatlanok. És nem tudom az okát. Az nem volt kérdés, hogy túl lesz a műtéten, bár most első alkalommal olyan belső feszültség fogott el, és aggodalom, ami nem szokott. De maga a megcsonkítás, az kikészített.  És direkt használtam ezt a csúnya szót. Fájt, nekem nagyon a látvány. És persze 1000 ilyen képet láttam már a neten, de amikor a saját családtagod, a szíved kettéreped.  Sokat gondolkoztam ezen, talán a szépen lassan elmúlás , hogy elkezdődtek a műtétjeik a szüleimnek, vagy az hogy jobban kirajzolódik, hogy szükségük van már rám, vagy, hogy be kell látni, hogy törékenyek, és emberi lények, és az a varázs ami él a gyerekben, hogy bizony az ő szülei a minden, az ö