Időpontot kértem, azaz most eljutottam oda, hogy kiírtam heti teendő feladatokat a gyereknek, és ennek az egyik pontja az volt: „Anyával beszélgetni” . De amikor listával készülsz a gyerekkel való beszélgetésre, az gáz. Próbálod átadni az élet lényegét, mármint hogy hogyan is kellene szerinted élni, vagy mi a jó. És ezt a legalább 45 éves tapasztalataidból, a szüleid/nagyszüleid történeteiből, és a sok-sok elolvasott könyv soraiból veszed. És az egészből annyi megy át a gyerkőcnek, hogy „okés leviszem majd a szemetet” , akkor, mondjuk komolyan elgondolkozol, hogy mégis hol baszod el, nap mint nap ezt a nevelés kérdést. És persze vágom Én, hogy majdnem férfi agy, de mondjuk engedjük el a feltételezést. És azt is értem, hogy 2024-ben bizony Én nem nagyon tudhatok semmit szülőként, mert már más világ van. Komolyan elgondolkodtam, nem jó határokat szabtam az önállóságban, az életében. Mármint miért vagyok az a szülő, aki hagyja, hogy a majdnem 18 éves gyerek becsukja a szo...
Az életem, érzéseim, és néha könnyes szemekkel leírt igaz gondolatok....