Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya.
Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha.
Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket.
Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett.
Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp.
És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és hogyan illik, mi előnyös. És azt is persze mi az, ami messzire kerülendő, és hogy van egy fontos szabály: nem a ruhától leszel fiatal. Segít fiatalosnak kinézni, de van egy határ.
És szépen elsuhantak felettem az évek és azt vettem észre elmúltam 40 és már egyedül, lehet élni. Ekkor került egy arany nyaklánc a nyakamba, amit amúgy sok időn át szerettem volna, de mindig a másikra költöttem a pénz. Így eljött az Én időm. És nem fájt. Igaz lehelet vékony lánc, de jó érzés viselni.
És most eljött a pillanat, hogy elkezdtem kacérkodni egy állatmintás fürdőruhával. Nézegettem, álmodoztam. És végül vettem egy pár masnis hajgumit, állatmintával. Az volt bennem, itt lesz a gombhoz a kabát esete. Az volt bennem ez adjon lendületet ehhez, hogy megvalósítsam.
És végül eljött a pillanat, megvettem, életem első állatmintás fürdőruciját.
És annyira igyekszem amúgy feledtetni retinámba beégett idős hölgyeket, hogy ne gondoljam azt, nevetséges vagyok…ráadásul már skorpióként leginkább állatmintában….
Megjegyzések
Megjegyzés küldése