Ugrás a fő tartalomra

Rég volt már recept

Most, hogy éppen küzdök megint ezzel a karácsony, advent dologgal, hogy hogy is legyen. Jött szembe egy zsidó recept. A zsidó vallás ugyebár nem áll messze tőlem, azaz van jó pár dolog, ami nagyon szimpi benne. Például, hogy nincsen karácsony. Mert, ahogy teltek az évek, a karácsony már rég marketing fogás lett, és már az a cél, hogy minél drágább és nagyobb ajándékot vegyünk a másiknak.  És ettől egyre inkább eltávolodott az igazi mivoltától.

És visszakanyarodok a recepthez, így advent második vasárnapján:

Marokkói sfenj:

2 dl víz

300 g liszt

2 ek cukor

fél teáskanál só

egy teáskanál porélesztő

olaj a sütéshez

a forgatáshoz porcuki

Mindent össze kell keverni, Picit dagasztani, amíg az edénytől elválik, és legalább 2 óra kelesztés. Utána maréknyit letépni, hurkára nyújtani, majd összeilleszteni a végét, hogy karika legyen. Kisütni, és porcukiba megforgatni.

Ilyen lett. És álom finom, és nagyon laktató.


 

Nekem a karácsony mindig is egy nagyon meghitt és sok jelentőséggel bíró ünnep volt. Hagyományokkal, családi eseményként. Aztán ahogy hullott szét a saját családom, így ez az egész is bennem. És most is hatalmas küzdelem van ezért ott belűl, leginkább a lelkemben. Mert, hogy mivel nincs igazi család, így valamiért azt gondolom, igazi karácsony sem tud lenni, és nem is próbálkozom, hiszen egy alkotóelem hiányzik, amit nem tudok a helyére tenni.

Múlt évben sem volt fa, most sem lesz. Talán díszítünk lakást, de nem tudom. Múlt évben a covid miatt nem volt nagy családi összejövetel, ezért hálás voltam az Univerzumnak. Idén összeszedtem magam és süti délutánra hívtam a családomat, de szeretném, nem meghitté tenni, csak mint egy süti délután bármikor. Nem is igazán készülök, majd valamit sütök előtte nap.

Most részemről ennyi az advent 2. Még gyertyát sem gyújtottunk. Végül is pogány vagyok, ez pedig egy keresztény ünnep.

És a gyerkőc már a kariajit is megkapta, mert egy online játékot kért. Én meg ugyebár, nincs kitől ajándékot kapjak, mondhatnám ezzel a kari tényleg letudva. Idénre, remélem így, ez elég lesz.

 

 

 

 

Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.   

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk

Nagy hír

  Péntek óta hivatalosan is van egy papírom arról, hogy okleveles pozitív pszichológia coach lettem. Elvégeztem egy tanfolyamot online, angolul, saját magam osztottam be az időmet, aminek nagyon örültem. Viszont így már papírom is van arról, hogy oszthatom az észt, hogyan legyél pozitív.   Ez foglalta le minden időmet amúgy, az utóbbi hetekben, és az hogy vége lett az idei tanévnek is a gyerkőc szempontjából, hogy idén 18 éves lett és jogosítványt kért, és ezek intézése, hogy lejárt a szig-je, és felveheti az életkezdési támogatását, ami 130 ezer forint. Ebből mondjuk egy életet nem lehet elkezdeni, cserében több mint a nulla. A tanfolyam igazán érdekes volt, mert ezek egy részét valóban tudtam már, és persze alkalmazom is, ahányszor ki kellett húznom magam a gödörből. Így alapvetően egész könnyen ment a tanfolyam, jó kis eszközök vannak benne, és arra is megtanított a beszélgetések hogyan történjenek. Egy komplex átfogó tananyag. Ha érdekel elindítottam a @nekedtudom ...
Megjegyzés küldése
További információk