Ugrás a fő tartalomra

Itt vagyok


 És miközben a rengeteg tennivalómmal, hol haladok, hol elakadok telnek a napok, és máris február közepe van.

Életmódváltásban vagyok megint, és Univerzum küldi ezeket ezerrel, és mint mindig most is figyelek a jelekre.

Volt yoga app kihívás lelkesen végigcsináltam, és minden tényleg minden nap meditálok. De kell is. Nem kapaszkodom belé, de elengedhetetlennek tartom, napi 20 percet erre. Mindig az van bennem, ha ennyi időt nem tudok magamra szánni, akkor az már elég gáz.

Eltelt a karácsony, és a szingli szilveszter is, szokásos egyedül itthon verzióban, de idén legalább nem voltam beteg, így a várnál tudtam lenni éjfélkor.

Nemrég viszont azt hittem végem, olyan beteg voltam. Jól tűröm a fájdalmat, de ez túl tett mindenen. annyira fájt a tüdőm, hogy sírtam a fájdalomtól. Akkor éreztem igazán, hogy bakker, rettentő magányos vagyok. Kibaszottul magányos. Hogy a rohadt életbe, nincs aki hozzon egy húslevest, vagy egy teát. De ne is hozzon, üljön ott és mondja azt jobb lesz és simogasson meg. Kurva szar hétvége volt az, megjegyzem egy jó darabig. Persze covid 3 oltással a testemben. Mindegy most megint védett vagyok picit.

És rohamosan telnek a napok. Vannak online ismerkedések, melyek egyértelműen a szexre hajaznak. Erre való jelentkezésből nincs hiány, pedig 45 leszek idén. Döbbenet.

Vannak új napirendjeim, hogy beiktassak esti szobakerékpárokat, és magammal foglalkozásokat. Amibe most már beletartozik a testem ápolása, vagy karbantartása inkább. Állagmegőrzése? Nem tudom hogy hívjam. Több időt szánok a bőrömre, az ödémám kezelésére, a vitaminok beszerzésére, új vitaminok beszerzésére, hogy elkerüljem az Alzheimer-kórt. Az étkezésre. Kevesebb hús, több vega koszt. Megfelelő gyümölcsök, zöldségek, hogy a tápanyagok meglegyenek.

Többet olvasok, vagy inkább máshogy, és megmaradtak a poadcast hallgatások is. Kevesebb viszont a tévé, vagy inkább azt írom netflix. Ingerem van az érdekesebb, tanulmányosabb mondandójú filmekért, vagy dokukért. Az értelmetlen filmek, meg erősen taszítanak.

Igazából mondtam nagyfiúnak, idén az a terv, hogy találok olyan embereket, akikkel értelmesen lehet beszélgetni és eszme futtatni. Egyenlőre zéró eddig az eredmény, de végül is, még csak február van.

Közben persze fejlesztem magam szépen csendben az Access-al, és bízom benne, hogy igen, valóban más lesz az élet. Jobb és szebb, bár nem panaszkodhatom, ha átlagot vonok.

Kergetem a plusz melót, és sokat dolgozok a vállalkozásomon is. Heti kétszer megint francia óra.

És így telnek el a napok, szépen ütemesen egymás után.

És igen lenne miről regélni, de annyi minden van egyszerre, hogy ez az, ami nem fér teljesen bele. Valahogy igyekszem rendszerezni az életem, bár nem érzem azt, hogy el vagy le vagyok maradva bármiben is.

Csak azt veszem észre, hogy hétfő reggel és péntek este van.

Kettő között nem tudom, hol az idő. Keresem.

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.