Függőségeink...

Elolvastam a dopaminkorszak könyvet. Arra számítottam, hogy a jelenlegi dopamin áradatról ír, a mostani generációról, és segít megérteni a kamasz fiam kütyükön életét. De cserébe, egy nagyon érdekes tanulmányt kaptam, példákon keresztül.

Kezdem, ahogy szoktam az ilyeneket: Mi is az a dopamin?

A dopamin a testben termelődő vegyület, mely a szervezet mindkét jelátviteli rendszerében (a hormon- és idegrendszerben) szerepet játszik. A dopaminnak több funkciója van az agyban. Pszichológiailag egyik legérdekesebb hatása a jutalmazásban betöltött szerepe. Akkor aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás éri az élőlényt, vagy az élőlény egy jelző inger megjelenését követően jutalomra számít.

A dopamint többnyire az agy örömközpontjával hozzák kapcsolatba, ahol is élvezetet, örömet stimulál, hogy motiválja a személyt bizonyos cselekedetek végrehajtására, hogy így még több dopaminhoz jusson

A következő dolgokat jutalmazza agyunk dopaminnal:

1. étkezés
2. szex, szerelem kellemes érzete
3. bizonyos kábítószerek
4. semleges cselekvések, melyekhez az agy örömérzetet társít

 

És ez a könyv pontosan erről szól. A hétköznapi függőségeinkről. Arról, hogy mivel hajszoljuk a dopaminszintünket az egekbe, vagy legalábbis igyekszünk.

Nagyon érdekes példákon keresztül mutatja be az író, hogy hogyan is válunk úgy függővé, bizonyos dolgokban, hogy egyébként észre sem vesszük, és esetleg, mennyire nehezen jövünk le a függőségünkről, akár tudattalanul. Ez persze a jobbik eset, ha tudattalanul átmegyünk ilyeneken. De mi van akkor, ha észrevesszük függőségeinket.

A könyv olvasása közben, saját magamat vizsgálva, persze szembesültem a saját függőségeimmel. És azzal, hogy jézusom, mindenki függő, és nem is tud róla.

És mielőtt, bárki a szívéhez kap, nincsen vész, viszont mint bármi másban, ebben is jó, ha tudatosak vagyunk.

Merthogy függőség alatt értjük azt, ami szerintünk szükségletünk, és amihez hozzászoktunk, vagy van ragaszkodásunk valamihez.

Legyen itt több hétköznapi példa, hol szélsőséges, hol egyszerű.

Kezdjük a reggeli kávéval. Azt gondoljuk, hogy szükségünk van rá minden reggel, mert e nélkül nem tud elindulni a nap. Hát szomorúan jelzem, el tud. Ez az egyik olyan egyszerű példája a függőségnek ami kb, minden második embernek biztos, hogy van. És a nap közben még meg szoktam inni 2 kávét is az. És jelezném már a szóhasználatot is. „szoktam”. Hozzá szoktattam a testemet, és azt gondolom így ebből kiindulva, hogy kell is neki.

A másik ilyen a dohányosoknak a kávéhoz a cigi. Elmondom itt is lehet egymás nélkül, és külön-külön is.

Ezek beépültek már a mindennapjainkba. A z életünk része, így észre sem vesszük, hogy függőség.

Mondok egy másik ilyet, a reggeli, az ebéd és a vacsora. De ismerjük a bánatevést. Rossz a kedvünk, máris nyílik a hűtő, vagy a fagyis doboz. De ettől függetlenül is tud függőség lenni az evés, csak annyira „életfenntartó” tevékenység, hogy nem vesszük észre. Aham. Tudom, most sok embert kiakasztok ezzel. Mert jelzem, ha ezekből kihagysz egyet-egyet, akkor sincs vész. Nem, nem leszel rosszul.

Eljátszom a szitut:

Az emberek többsége mai napig fennakad a heti egy napot tartott böjtömmel. A reakciók általában: az „Én nem bírnám ki”-től, a, hú „el se tudom képzelni, hogy ne egyek”-ig terjed. Mindent hallottam már. Az „Én rosszul lennék, ha nem ennék”, a nagy kedvencem. Máris cáfolom, egy nagyon egyszerű példával. Reggel, amikor vérvételre mész sem eszel. Ezt mindenki átélte már. Nem lettél rosszul, sőt, még izgultál is, mégis minden okés volt. Sőt aznap reggel kihagytad a reggeli kávét is. Pszichésen, persze nagyon jól be tudjuk magunkat hergelni a rosszullétig. Én is képes vagyok rá a mai napig, de jelzem ez pszichés, és nem testi.

A másik nagyon felkapott függőség az a sport. Rákap az ember, és hirtelen maraton futó lesz, vagy tömeg növelve majdnem Schwarzenegger. Igen, pont úgy rá lehet kapni erre is, mint a kólára, vagy a gyorséttermekre. Itt még annyi nehezítés van, hogy a sport alapvetően is termel dopamint, így extra dopamin szabadul fel, ezért nagyon-nagyon könnyen rá lehet függni a dologra. Mert azt gondoljuk, hogy juj de nagyon jól vagyok, és boldog.

És biztosan találkoztál már munkamániással, aki egyébként munkafüggő. Nagyon kis igyekvőnek, és pedánsnak látszik egy darabig. De soha nem megy szabira, mindig minden plusz melót elvállal, pedig csak konkrétan nem tud leszakadni a melóról. És a háttérben valami teljesen más pszichológia nyavalya van.

Most 2023-ban a technológia világában említenem sem nagyon kell, hogy a telefonra, netflixre és hasonlókra mennyire rá lehet függni. Lógunk rajta. Ha a metrón utazom, 10-ből 9 ember tuti telefonozik, abból is 3 valami sorozatot néz. Nem is értem soha, mi annyira halaszthatatlan, hogy hazafelé, vagy menet közben feltétlen meg kell nézni a következő részt?

Azok a hétköznapi tevékenységek, amik rejtett függőségeink, igazából szokások, amiktől nem szeretnénk megszabadulni. De kávét szoktam inni reggel, és a cigit, a kávéhoz gyújtom meg, vagy a hétfő-szerda-péntek este futni szoktam detto. Este megnézem a „sorozatomat”. Egy kialakított szokás, és pont ezért el lehet térni tőle.

Merthogy kell is. Mondom miért.

Kiderült a könyvből, hogy juj de nagyon szuper, amikor egy tevékenységre rákapunk emelkedik a dopamin. Legyen ez mondjuk a festés, hogy egyszerű legyen a példa. Elmegyek egy festő workshopra. Rájövök ez mennyire nagyon jó, máris jobban érzem magam, és hú, boldogabb is vagyok, mert jól érzem magam. És elkezdek otthon is festegetni. Már minden hétvégén festek valamit. Nagyon boldog vagyok már. Viszont olyan jó ez a boldogság érzés úgy eltelít, és rájövök, hogy akkor érzem magam ennyire boldognak, amikor festegetek. Ezért néhány hétköznap estébe is becsempészek egy kis festegetést, hogy még jobban érezzem magam. Viszont néhány ilyen plusz becsempészet festegetés után úgy érzem, jaj valahogy nem az igazi. És egyre inkább elkezdem hanyagolni ezt, és mást keresni helyette. Már csak a hétvégék maradnak meg festésre, és lassan az is egyre inkább ritkul már.

És ennek a tudományos magyarázata az, hogy a test micsoda kis rafkós. Merthogy van benne egy kis dopamin mérleg/libikóka, és ha az egyik oldalra sok dopamin felpakolódik, a másik oldalon megjelennek mindenféle vegyületek, hogy egyensúly legyen és ne repüljél el a boldogságtól.  Éppen ezért nem is tud olyat a rendszer, hogy csak fokozzuk a dopamin mennyiséget, és csak nő és nő, és mindig minden jobb lesz. Másrészt a szervezet a dopaminhoz is nagyon hozzá tud szokni, és éppen ezért egyre több kellene belőle az ugyanolyan jó érzés eléréséhez, amit meg kivitelezni sem tud.

Ennek az a lényege, hogy ilyenkor fordul át a tevékenység függőségbe. Mert már nem is az élvezetért csináljuk, hiszen nem is okoz akkora élvezetet, mint az elején. Csak emlékszünk arra a szuper érzésre, amit anno kiváltott belőlünk. Ezt keressük és hajszoljuk, csakhogy hiába. (Erről pont írtam egy másik bejegyzést már: itt klikk), viszont addigra már megszokás lett a tevékenység, szokás lett, amit végzünk. Eszünk ágában sincs már elhagyni.

Merthogy a kávé mellé cigi esetében is, maga a mozzanat lesz az, amiért csináljuk. Vagy a szünetekben való, kimegyünk egy kávéra? Egyébként meg nincs is szükségünk kávéra, mert tök éberek vagyunk. (erről meg itt a bejegyzés klikk).

A könyv több példát is bemutatott a konkrét kábítószeres függőségre is, persze több szexfüggőt is, és több gyógyszer függőséget is kitárgyalt. De a lényeg, hogy egy mesterséges kábítószer annyival másabb, hogy a szer, amitől függő leszel, pont arra az agyrészre hat egy darabig, ahol a dopamin termelődik. Ha hosszú éven át használsz kábítószert, érdemes elgondolkodnod rajta, hogy ma mekkora örömforrás ez? Hogy miért csinálod? Hogy mit helyettesítesz vele? Milyen érzésre vágysz, amikor használod?

A legtöbb esetben a függők, rájöttek, hogy már nem is akkora feeling ez, csak megszokta, hogy reggel, meg minden buli előtt jó elszívni a füves cigit, vagy napi rutin lett, hogy 3 alkalommal legalább belövi magát. A napi rutin része lett, és valójában, már ki se váltja azt az érzést, amiért teszi, vagy nem tud annyit fogyasztani, ami elegendő lenne, ahhoz a felszabadult érzéshez, amit az első alkalmakkor kiváltott belőle.

És Én mint elvált ember mondom. A szerelem is pont ugyanez a becsapósság. De a fenti listában is ott van. Bódulat az első alkalmakkor, és aztán annyira nagyon, hogy több-és több kell belőle. Ekkor vannak a sűrű randik találkák. Mindez megspékelődik a szexel, ami szintén a jutalmazó tevékenységek között van. És ez nagyon szép és nagyon jó egy darabig. De amikor jön a mérleghinta másik oldala, elkezded látni a hibákat, és közben az egész kapcsolat egy megszokás lett….

De pont ugyanígy kapunk rá a gyorskajára, kínaira, kólára, chipsevésre, bánatevésre, olvasásra, zenehallgatásra, és még sokáig lehetne írogatni….

Mindig mondom, és Én alkalmazom is, hogy ki kell szakadni a megszokásokból.

Pl, Én is kávézom minden reggel. Nekem a vérnyomás ingadozásom miatt kellett elkezdenem anno. Ma már inkább biztonságot ad, ha megiszom. Tudom akkor nem lesz gond, nem leszek rosszul. Amikor elkezdtem plazmaadásra járni, jelezték, hogy aznap ne igyak kávét vagy mértékkel. Ezt úgy oldottam meg, hogy a reggeli kávét megiszom, de plazmaadás napján délután már nem fogyasztom. Az elején ez nagyon nehéz volt, féltem, hogy tuti rosszul leszek, vagy nagyon álmos. Így kiváltottam matcha teával a délutáni kávét, és minden okés. De olyan is van, hogy aznap elfelejtem hozni a matchát, és láss csodát, minden okés a nélkül is. És jelzem, még fáradtabb sem vagyok. Akár el is hagyhatnám a délutáni kávét, mint ahogy most is teszem ezt alkalomadtán.

Ha valamiben függő vagy, érdemes végigrágni, hogy mit pótolsz vele, vagy milyen cselekvést váltasz fel az éppen aktuális függőséggel. Az esetek többségében valamilyen pszichológia áll a dolog mögött, és nem is kell komoly törésekre gondolni. Inkább csak arra, hogy miért ad biztonságot maga a szokás? Melyik érzés az, amit keresel benne?

Ha így közelítesz egy cigis, vagy függő emberhez, egyrészt könnyebb lesz neked is elfogadni őt, de magának a függőnek is, hogy megérted.

Érdemes bármit az életedből máshogy csinálni, mint ahogy „szoktad”. És nyitni az új dolgok felé, és elhagyni a nézőpontjainkat. ( A nézőpontok egy újabb bejegyzés lesz egy másik alkalommal, hogy mennyire befolyásolják az életünket.)

Az már nem kérdés, hogy függő vagy te is. Itt most az a kérdés, miben vagy függő? 

És mennyire tudsz változtatni rajta, azért, hogy egy jobb és kiegyensúlyozottabb életet éljél?