És miközben a rengeteg tennivalómmal, hol haladok, hol elakadok telnek a napok, és máris február közepe van. Életmódváltásban vagyok megint, és Univerzum küldi ezeket ezerrel, és mint mindig most is figyelek a jelekre. Volt yoga app kihívás lelkesen végigcsináltam, és minden tényleg minden nap meditálok. De kell is. Nem kapaszkodom belé, de elengedhetetlennek tartom, napi 20 percet erre. Mindig az van bennem, ha ennyi időt nem tudok magamra szánni, akkor az már elég gáz. Eltelt a karácsony, és a szingli szilveszter is, szokásos egyedül itthon verzióban, de idén legalább nem voltam beteg, így a várnál tudtam lenni éjfélkor. Nemrég viszont azt hittem végem, olyan beteg voltam. Jól tűröm a fájdalmat, de ez túl tett mindenen. annyira fájt a tüdőm, hogy sírtam a fájdalomtól. Akkor éreztem igazán, hogy bakker, rettentő magányos vagyok. Kibaszottul magányos. Hogy a rohadt életbe, nincs aki hozzon egy húslevest, vagy egy teát. De ne is hozzon, üljön ott és mondja azt jobb lesz és...
Az életem, érzéseim, és néha könnyes szemekkel leírt igaz gondolatok....