Egyszerűen Én, amilyen vagyok

hivatalosan is.    Úgy néz ki kényszerpihenőre szorultam. És igazából nem is csodálkozhatom, mert asztrológiailag is ez a hétvége egy visszavonulós lecsendesülős időszak volt. Persze kérdés kinél mennyire, mert Én alapvetően is flow-ban vagyok, de ez most a flow négyzete lett, amit az univerzum csak egy kényszerűen ágyba vagy legalábbis nehezen talpra állós időszakkal oldott meg. Ez is vicces, ha így belegondolok, mert, hogy nő vagyok, meg anya, és persze gyermekét egyedül nevelő, de ezeket most csak a lényeg miatt írom ide megint. Mert hogy az Én esetemben, a nem tudok talpra állni állapot az abban nyilvánul meg, hogy most éppen olyan fájdalmaim voltak, hogy valóban alig álltam a lábamon. Egyrészt iszonyú szédelgés volt rajtam, másrész gyomor, és méhgörcsök, és őrületes fáradtság érzés, mint akin valaki éppen tapos. Nem igazán elég súlyosak a szavak ahhoz, hogy átadjam, de szerintem két kezemen meg tudom számolni hány alkalommal éreztem magam így az életem során. Ennek ellenér

Az mindenki szeme előtt megvan, hogy a nagy „harcos” nők kezében van egy pajzs? a svájci Helvetia, Angol Britannia,   de még a Francia Marianne kezében is van egy kard, és még sorolhatnám….     Kérem szépen a pajzsomat. Az egész pénteken kezdődött, mikor is est picit kimozdultam és gondoltam most kivételesen viszem magammal a cigarettámat. Hobby cigis vagyok csak, és van amikor rá-rágyújtok, mert ezt hozza a hangulat, vagy a nagyobb beszélgetések. Szimplán a feeling miatt, de pont ezért, hogy ezt is úgy igazán jól csináljam, sok-sok évvel korábban vásároltam Angliából egy antik cigaretta tartót. Szép bordó bőr, és a hosszú szálú, női cigaretták, nagyon kis pofásan beleférnek. Szóval, ha módjával rá is gyújtok, akkor azt is stílusosan tegyem. De pénteken indulás előtt odanyúltam a polcra, és nem volt ott. És azóta sincsen meg. Van egy kamasz gyerekem, és persze minden engedélyem ellenére, állítólag még nem szippantott egy slukkot sem, de lehet pont azért mert engedem. Nem hiszem, ho

Ebben az országban elválni is elég szar, mint sok mindent mást csinálni is. Az egyik remélhetőleg utolsó lapát, a névváltoztatásom. Még vannak az iratok, de remélem, ott már zökkenőmentesen mennek a dolgok majd. Azaz pontosítok: nem lesz semmi, amin fennakadjak. Tudom, vagyis úgy képzelem vannak dolgok, amikben elég érzékeny vagyok, és képes is vagyok túlgondolni, túlreagálni. De ez persze nem ad elég felmentést a tegnapra. Mert amikor úgy válsz el, hogy nem szeretnél, aztán beletörődsz, mert nem tehetsz mást. És végigmész a szuper folyamaton, amit már leírtam itt (klikk) , meg itt (klikk) . Akkor már csak azt reméled, hogy egyszer tényleg vége lesz. És bezárhatod ezt az ajtót. Tegnap az illetékes kerületi anyakönyvvezetőnél voltam, hogy elhagyjam férjezett nevemet, és a leánykori nevemet vegyem ismét, és most már végérvényesen használatba. Minden flottul is ment, volt időpontom, be is hívtak, majd kiküldtek, míg elkészülnek a papírok. De a megkapott papíron elképedtem: