Egyszerűen Én, amilyen vagyok

  Megérkeztek az iskolai pontszámok. Előzmények itt, (link) aki nem olvasta még. Ez pontosan arra elég, hogy kb, 3 perc után eldobd az agyad.   Az iskolai pontszám mellé került egy ideiglenes rangsor, hogy éppen hányadik helyet foglalod el a jelentkezettek közül. Csak éppen arról nincsen semmi infó, hogy az összes jelentkező gyerek közül, akik átlagosan a 350-et, igen háromszázötvenet jelent, mennyi az a gyerek aki az adott iskolát az első helyre írta be. Illetve az sincs sehol, hogy egyébként a suliban mi a felvételi minimum pontszám…. Mi esetünkben a pontszámok alapján, egyik helyen sem vagyunk a meghirdetett, 17 vagy 24 fős osztálylétszámban, így a hely, egyik iskolában sem garantált. Tehát jöhet a spekuláció, mi legyen a sorrenddel, és mit hova írjunk. Az internetnek hála, persze vannak múlt évi statisztikák, mint például, meghirdetett helyek száma 16, jelentkezettek száma 348, az első helyen beírt jelentkezők száma 24, az első helyről felvettek száma 8. És akkor, ettől le

  Itt vagyok. És sac/kb kinyiffanva. Most lettünk túl a középiskolai felvételi időszakon, azaz vége vannak a vizsgáknak. Akinek van kamasz gyereke, és ezen már túl van, pontosan tudja, miről beszélek. Akinek meg nincs vagy még a felvételi előtt áll, annak mesélek. Az egész fél évvel ezelőtt kezdődött, mikor is felvételi előkészítőt kerestem a gyereknek, és már akkor is kiderült, teljesen el vagyok késve, de Én azért bíztam abban menni fog ez a dolog. Iskolán kívül plusz pénzért simán beírathatod a gyereket bárhova, és a felső határ a csillagos ég. Bár itt állítólag teljesen a gyerekre figyelnek, hogy hogyan halad és egyáltalán. Na ez a kategória volt az, amire azt gondoltam: „Menjenek a francba!”. Azért mégis 7 és fél évet lenyom a gyerek az iskolában, csak ragadt rá valami. Okés, legyen egy kis rásegítés, na de nem minden „áron”. Így aztán egy középutat kerestem, árban és persze, hogy megfelelő időben legyen a fejtágítás, és így aztán a hely sem volt mindegy. Így találtam