Egyszerűen Én, amilyen vagyok

Szombaton olyat csináltam, mint még sosem. Elmentem egy rock lemezbemutatóra az A38-as hajóra.    Egyrészt A38 szűz voltam még, másrészt szeretem a rock-ot, de mondjuk soha nem mentem volna el egy koncertre. Így aztán ezt is ki kellett próbálni. De persze ha ez ennyire laza lett volna, akkor most nem írom ezeket a sorokat. Merthogy mégiscsak 45 leszek idén. Mostanában nagyon foglalkoztat ez, és hiába nem érzem magam annyinak, a számok nem hazudnak. Ennyi. A rágódásom oka, hogy pont azért, mert nem érzem magam annyinak, mindenféle hülyeségben benne vagyok, és elképesztő dolgokba megyek bele. És ez a koncert is ilyen volt, de akkor kezdem a bevezetéssel szokás szerint. Régóta nyaggatott az instagram, hogy helló, van itt ez a Treads, gyere-gyere. Nem érdekelt. Aztán az egyik ismerősöm insta sztoriban kitett egy treads szöveget. És ekkor jött el a pillanat, hogy megnézzem, akkor mi is ez. Ez az instagramnak egy csevegős alkalmazása, gondolatmegosztás folyik rajta, de kb, minden

  Tegnap délután pont ugyanazt csináltam mint, mit tudom én hány vasárnap délután. Éppen ezért volt déjá-vu érzésem. És itt éreztem, hogy nem okés ez így.  Csak egy egyszerű tevékenység volt ez, vasaltam.  Ma reggel nem tudtam felkelni mozogni, olyan fáradt voltam, de nincs vész, máskor is van ilyen. Nem vagyok annyira eltökélt, hogy ne hallgassak a szervezetemre. Ha ilyen van, akkor maradok az ágyban. Most is így volt. Viszont végiggondoltam a hétvégét, és kegyetlen volt. Nem volt lehetőségem pihenni, mondhatni semmit. És mégis szalad a lakás. Nem volt időm a dolgaimra, de arra végkép nem, hogy leüljek és megnézzek egy filmet. És nem a film a lényeg, hanem hogy másfél-2 órát nem csinálok semmit. Szóval ezen, valamit erősen változtatni kell. És akkor most megérkezett az elhatározásom is hozzá. És mivel gyerkőc 17 lesz idén, pont itt az ideje, hogy jobban részt vegyen a háztartásban. És nem csak azzal, hogy leviszi a szemetet, ha megkérem. Bár hétvégén már megkértem a mosdó é