Egyszerűen Én, amilyen vagyok

Nehezen telnek a napok, és nagyon igyekszem. Igyekszem kitalálni, hogy miket egyek, mit mivel pótoljak. Viseltem/viselem a gyógyszer káros mellékhatásait, és mint kiderült a két szem kapszula teljes kiürülése több mint 1 hét. És laktóz is volt benne, ami egy laktóz érzékenynek „ajándék”. Igyekszem mosolyt csalni az arcomra, és a nem igazán pihentető alvásokat a meditációval kiegyenlíteni. Igyekszem kedves lenni és barátságos, és megközelíteni úgy a dolgokat, hogy ez nem átok. Úgy is fogyni akartam, van miből, így kevésbé lesz gond ez. Igyekszem ebben is tényleg meglátni a jót, és újra megszokni az éhségérzetet. És mindamellett hogy azon dolgozom, hogy reformáljam meg, az alapból megreformált életemet olvasok. Igaz most nagyrészt gondolatterelés miatt, és persze a szűnni nem akaró tudásvágy. Így tovább megyek a „Normális vagy” könyv olvasta gondolatébresztésben: Az egyik következő fejezet arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire sok befolyása van a környezetünknek az egészségünkre

Szia megint itt nálam, légy üdvözölve. Főiskolás korom rémálma. Van, akinek a fősulis évekből a csütörtöki bulik, koliszos bekéredzkedések maradnak meg, a ZH-k, a nehéz reggelek. Nekem ehhez még társult egy Candida is. És ez pont az, amit az ellenségemnek sem kívánok. Ne gondold, hogy nem ismerlek. Emlékszem rád. Próbáltad ellepni a testemet, és teljesen lebetegíteni. Akkor is harcoltam keményen. Jellemmé váltam a szigorításokkal, és a megvonások szenvedései ellenére akkor, elköszöntünk egymástól. Évekig velem voltál, és hosszú évekig figyeltem arra, hogy csak lapulva legyél a testemben. Most viszont újra itt vagy. Minden emberben benne van a candida vírus ugyanúgy, mint a herpesz mondjuk. És van, hogy elszabadul valami hatására, felburjánzik. És igyekszik ellepni a testet. Figyelmeztetés ez nekem, több szempontból is. Mindig is figyeltem a jelekre. Tudom, hogy kerültél hozzám, és azt is tudom mire nem figyeltem. Bíztam, nem kellett volna. Elengedtem magam, szabad akartam len

Az amúgy is vacak hetem megkoronázása a mai nap. Hétfőn legszívesebben meghaltam volna, annyira nem voltam jól, kedden már csak örültem, hogy élek, a szerdám elég vacakra sikerült, jött a csütörtök a kártyaletiltás (klikk) , pénteken a válási papír (klikk) , és mára jutott a „hogyan spóroljunk még többet „ nap. Csütörtökön még nem tudtam a hitelkártyámat használni a főkártya helyett, mert fordulónap volt. Gondoltam semmi baj, majd pénteken. Akkor pedig nem is kellett. Gondoltam Én na majd ma. És láss csodát sikerült háromszor mindenféle verzióban beütnöm a főkártyám pinkódját, ami úgy nem volt jó a hitelkártyához, így aztán éjfélig nem tudom használni ezt sem.    Erős jelnek vettem ezt az univerzumtól, és erstével történt telefonos beszélgetésem során jól kiakadni, hogy ezt nem tudom helyrehozni. Hiába a több lépcsős beazonosítás, és hogy igen Én voltam a béna, semmilyen módon nem tudom ezt feloldani. Biztonsági intézkedés ez a banktól, ha ellopnák a kártyámat. Mondtam a mukinak, é

Amikor alapból szar heted van, mert nem is vagy jól, és nem is úgy jönnek össze a dolgok, ahogy annyira szeretnéd, sőt ugye bankkártya nélkül ülsz (klikk) , akkor igazán nem hiányzik már semmi más. De akkor azért megérkezik az, amire alapvetően az egyik fél biztosan évek óta vár már. Az a bizonyos válási papír.   Amikor tudtomra jutott a levél megérkezése, eléggé elöntött a víz. Ami aztán a melóhelyemen az első emeleti mosdóban ki is folyt a szememből egy pillantásra. Igen sírtam. Magától a tudattól, hogy ez a pillanat is eljött. Most péntek este van. Most jutott hozzám a levél, és most volt lehetőségem elolvasni. Mit is mondjak? Szilveszterkor nem bontottam pezsgőt, mert nagyon nem úgy alakultak a dolgok. Most felbontottam, erre inni kell. Még akkor is, ha meg meg kell szakítanom a gépelést a könnyek miatt. Nem azért sírok, mert tőle kell elválnom. Nem vagyok szerelmes belé már, erre rájöttem. Szeretni fogom valahogy máshogy és egyszerre gyűlölni is, amíg élek. Még most is,