Egyszerűen Én, amilyen vagyok

Nem volt fényesített ezüst, sem porcelán tányér, kristálypohár. Volt viszont papírtányér, sima üvegpohár és jó hangulat. És nem volt karácsnyi körömlakk, amire már hétfőn rákészültem, de valahogy nem akart összejönni, péntek délelőtt le is mondtam róla. Készítettem 2 fajta sütit. Vettünk gyümölcsleveket. 23.-án fenyőágakat a közelben, ezüst és luc. Ezeket vázába állítottam, és kis díszekkel feldíszítettük. Asztalt kihúztuk, és a neten látott feelinggel megdobtuk. Francia karácsony volt, mily meglepő nem? Nem volt karácsonyi menüsor, nagyfiú rántott húst kért rizzsel, vettem savanyát hozzá a piacon. Másnapra nem maradt rizs, volt némi krumpli, abból lett vajas. 24 vacsira szendvics volt. 25 délutánra vártuk a családot, mindenki hozta a kis sütijét, és üdítőt még. Jelzem mi 25.-én még sorozatokat toltunk 2-ig a netflixen, békében, nyugiban, aztán gondoltam, fel kellene öltözni azért. Hihi Ilyen nyugi volt. IMÁDTAM, mindenkinek ajánlom. És hála a jó égnek egyre több ne

Napok óta alakulgat bennem ez a szöveg, és igen írtam már a karácsonyról, de annyira tele van a net, hogy az elképesztő. Mindenhonnan ez jön, üzletek visszaszámolnak az adventi naptárban, egyszerűen agybaj és pont erről szeretnék írni. Hogy állj, állj le kérlek. Minap egy insta oldal jött fel, ahol az első kérdés, a téged is nyomaszt a karácsony? És ha igen miért? Egész érdekes, mert a legtöbbünket nyomaszt a karácsony. Pedig igen, elvileg egy évet vársz rá, és elvileg a meghittebb ünnep, oh és a „legszeretetteljesebb”. Ehhez képest agybajt kapsz, főleg ha nő vagy. De miért is? Engedjük már ezt el. Ezt az egészet. Egy dolgod van: Ki kell találnod TE, igen Te, hogyan szeretnéd ünnepelni. És tudod mit, legyen úgy! Azon tűnődöm ilyenkor mindig, miért csak ilyenkor eszünk mákos gubát, bejglit, zserbót, halászlét, ne adj isten halat. Igazából az egész évben bármikor megtehetnénk. Alapvetően egyik sem téli kaja, mert az összetevők bármikor beszerezhetőek. Szóval nem értem. Mégis

És nem tudom meddig fog menni a számozás….hihihi 😀 Amit most röpke elmesélek, igazi nem is tudom, tényleg bakancslistás dolog volt. Könyveket ugyebár olvasok, viszont Nekem nagyon nem mindegy mit, és ebbe a könnyborító is beletartozik. Nehéz manapság könyvet választani, itt Nekem ez a csomagolás. És hát jó pár dolgot veszek meg a csomagolás miatt, vagy választom éppen azt a terméket, mert jobb a kinézet. És amikor a könyvesboltban mondjuk céltalan mászkálsz, persze kevés ilyen van, vagy mondjuk akciós asztal lett, azért körülnéz az ember. És csak az akciós asztalon van vagy 100 könyv. Hogyan is lehet akkor úgy választani, hogy a megfelelő könyvvel menjünk haza? Az első ugyebár ami szembejön, az a borító. Túl megy-e a szemem rajta, vagy valamiért megakad? A kép, a cím, a szín, mindegy is, de megakad a szem és akkor már ránézel, elolvasod a címet, ha még nem tetted, esetleg az írót, és még az is lehet, felveszed az asztalról. És akkor már van egy fikarcnyi esély, hogy a könyvesb

Most, hogy éppen küzdök megint ezzel a karácsony, advent dologgal, hogy hogy is legyen. Jött szembe egy zsidó recept. A zsidó vallás ugyebár nem áll messze tőlem, azaz van jó pár dolog, ami nagyon szimpi benne. Például, hogy nincsen karácsony. Mert, ahogy teltek az évek, a karácsony már rég marketing fogás lett, és már az a cél, hogy minél drágább és nagyobb ajándékot vegyünk a másiknak.   És ettől egyre inkább eltávolodott az igazi mivoltától. És visszakanyarodok a recepthez, így advent második vasárnapján: Marokkói sfenj: 2 dl víz 300 g liszt 2 ek cukor fél teáskanál só egy teáskanál porélesztő olaj a sütéshez a forgatáshoz porcuki Mindent össze kell keverni, Picit dagasztani, amíg az edénytől elválik, és legalább 2 óra kelesztés. Utána maréknyit letépni, hurkára nyújtani, majd összeilleszteni a végét, hogy karika legyen. Kisütni, és porcukiba megforgatni. Ilyen lett. És álom finom, és nagyon laktató.   Nekem a karácsony mindig is egy nagyon meghitt és sok jel