Egyszerűen Én, amilyen vagyok

  Most, hogy túl vagyok a 4 napos hosszú hétvégén amit egyedül töltöttem, pont itt az ide ezt kipihenni. Mert hiába is gondolom azt, hogy nem csináltam semmi, ebbe a kategóriába sorolható a lakás teljes kitakarítása, a napi 2 mosás elindítása. És jó idő eredményeként, ennek a ki is vasalása. A gardróbban való rendrakás, a kiskert előkészítése, és a botanika kiültetése, és locsolás. Ez itt külön megemlítendő, mert nem jó a csap, ezért otthonról vittem vizet. És valahogy ezek a  hétköznapi tennivalók elvesztették jelentőségüket és csak a nem csináltam semmit oszlopban kaptak helyett.  Közben ma pont szembe jött, hogy ma van a láthatatlan munkák napja, és van egy kalkulátor ami kiszámolja, hogy a láthatatlan munkámért mennyi pénzt kapnék havonta. Ez 384.400 forint lenne, azért a munkáért, ami igazából nagyjából gondmentesen működésben tartja az otthoni rendszert.  Az ilyen 4 napokban a legpocsékabb a nem tudsz szólni senkihez, és ezen a napi telefonálások, vagy a doulingóval való beszélge

Szombaton olyat csináltam, mint még sosem. Elmentem egy rock lemezbemutatóra az A38-as hajóra.    Egyrészt A38 szűz voltam még, másrészt szeretem a rock-ot, de mondjuk soha nem mentem volna el egy koncertre. Így aztán ezt is ki kellett próbálni. De persze ha ez ennyire laza lett volna, akkor most nem írom ezeket a sorokat. Merthogy mégiscsak 45 leszek idén. Mostanában nagyon foglalkoztat ez, és hiába nem érzem magam annyinak, a számok nem hazudnak. Ennyi. A rágódásom oka, hogy pont azért, mert nem érzem magam annyinak, mindenféle hülyeségben benne vagyok, és elképesztő dolgokba megyek bele. És ez a koncert is ilyen volt, de akkor kezdem a bevezetéssel szokás szerint. Régóta nyaggatott az instagram, hogy helló, van itt ez a Treads, gyere-gyere. Nem érdekelt. Aztán az egyik ismerősöm insta sztoriban kitett egy treads szöveget. És ekkor jött el a pillanat, hogy megnézzem, akkor mi is ez. Ez az instagramnak egy csevegős alkalmazása, gondolatmegosztás folyik rajta, de kb, minden

  Tegnap délután pont ugyanazt csináltam mint, mit tudom én hány vasárnap délután. Éppen ezért volt déjá-vu érzésem. És itt éreztem, hogy nem okés ez így.  Csak egy egyszerű tevékenység volt ez, vasaltam.  Ma reggel nem tudtam felkelni mozogni, olyan fáradt voltam, de nincs vész, máskor is van ilyen. Nem vagyok annyira eltökélt, hogy ne hallgassak a szervezetemre. Ha ilyen van, akkor maradok az ágyban. Most is így volt. Viszont végiggondoltam a hétvégét, és kegyetlen volt. Nem volt lehetőségem pihenni, mondhatni semmit. És mégis szalad a lakás. Nem volt időm a dolgaimra, de arra végkép nem, hogy leüljek és megnézzek egy filmet. És nem a film a lényeg, hanem hogy másfél-2 órát nem csinálok semmit. Szóval ezen, valamit erősen változtatni kell. És akkor most megérkezett az elhatározásom is hozzá. És mivel gyerkőc 17 lesz idén, pont itt az ideje, hogy jobban részt vegyen a háztartásban. És nem csak azzal, hogy leviszi a szemetet, ha megkérem. Bár hétvégén már megkértem a mosdó é

  És miközben a rengeteg tennivalómmal, hol haladok, hol elakadok telnek a napok, és máris február közepe van. Életmódváltásban vagyok megint, és Univerzum küldi ezeket ezerrel, és mint mindig most is figyelek a jelekre. Volt yoga app kihívás lelkesen végigcsináltam, és minden tényleg minden nap meditálok. De kell is. Nem kapaszkodom belé, de elengedhetetlennek tartom, napi 20 percet erre. Mindig az van bennem, ha ennyi időt nem tudok magamra szánni, akkor az már elég gáz. Eltelt a karácsony, és a szingli szilveszter is, szokásos egyedül itthon verzióban, de idén legalább nem voltam beteg, így a várnál tudtam lenni éjfélkor. Nemrég viszont azt hittem végem, olyan beteg voltam. Jól tűröm a fájdalmat, de ez túl tett mindenen. annyira fájt a tüdőm, hogy sírtam a fájdalomtól. Akkor éreztem igazán, hogy bakker, rettentő magányos vagyok. Kibaszottul magányos. Hogy a rohadt életbe, nincs aki hozzon egy húslevest, vagy egy teát. De ne is hozzon, üljön ott és mondja azt jobb lesz és sim

    A szabadság elég időt teremtett arra, hogy magammal is foglalkozzam, és az access néhány kérdést felhozott, amiket olyan jónak gondolok, hogy megosztom veletek. Ezeket a kérdéseket itt hagyom, de lehet érdemes végiggondolni, akár papírra vetni, válaszokkal együtt:   Mi van akkor, hogyha minden negatív történés az életemben, csak egy bizonyíték arra, hogy az út amin voltam, nem az Én valóságom? Mi van akkor, ha a gyengeségem, az erősségem? Milyen erő van benne, amit sosem ismertem el? Mi az amit elismerhetek magamnak 2023-ban? Mi volt a nagyszerű 2023-ban? Melyek azok a dolgok, amik nem működnek Nekem?   És az új év kérdései:   Miket változtatnék meg 2024-ben? Ha nem lenne korlátom, ha nem lenne lehetetlen, akkor mit szeretnék teremteni 2024-ben? Mit kérek 2024-re? (elfogulatlanul)