Egyszerűen Én, amilyen vagyok

Igen ez volt, szombat délután. A valahány perces boldogság , és a pillanat, amikor azt éreztem kerek a világ. Igen. De kezdeném a boldogságnál, mert erről is elég sokat lehet olvasni, poadcast-ot hallgatni. Egyrészt mindenkinek mást jelent, és mindenki mást is gondol róla. Szíve joga. Szerintem a boldogság percekben és helyzetekben mérhető. Így ha valaki felteszi nekem a kérdést: Boldog vagy? Simán vissza is kérdezek: Szerinted mi a boldogság? A válasz egyébként mindig meglepő. Leginkább az, hogy mennyi féle, merthogy kinek hogyan. Csakhogy attól nekem, még persze nem pont úgy. Mert szerintem nincs éveken át húzódó boldogság. Nincs ilyen állapot. Vannak csodás percek az életemben, mindig is voltak, de pont a ying és yang miatt, vannak pocsékabb helyzetek és napok is. Kiegyenlítik egymást, és nem hiszem, hogy azt tudnám mondani, hogy boldog vagyok, amikor még egy hét van a fizetésig és sakkozok a forintokkal, vagy amikor kiöltözve éppen ghostingol valaki. Semmiféle boldo

  Tegnap az év 101. napján 04.11. 11 órakor elkezdődött a tárgyalás. Másik fél éppen beesett, így olyan sok idő nem volt „beszélgetni”, amit annyira nem bántam. Igyekeztem leginkább a gyerekről inkább. Nehéz volt ez, napok óta éreztem, hogy lelkileg nem vagyok annyira felkészülve erre. Előtte nap hazafelé a ping-pongból, gyerkőc kérdezte, hogy izgulok-e. Mondtam, hogy persze, még nem váltam el sosem, nulla tapasztalat. Ő ezt kicsit leegyszerűsítette, mert azt mondta minden rendben lesz, most csak végleges papírformát ölt az, ahogy élünk. És teljesen igaza van egyébként, Én is így gondolom. És most sem azzal volt a bajom, hogy az apjától válok el, hanem hogy hivatalos formát kap, hogy igazából alkalmatlan voltam a házasságra. Nem voltam elég jó, ha szabad így fogalmazni. Életem nagy kudarca ez.   Én a maximalista… Gyorsan beszólítottak minket, ahol is az első kérdés az volt, hogy meggondoltuk-e magunkat? Nem-nem. Így úgy folyatódott, hogy megint szóban, hangfelvételben, a lényeges