2017. április 27., csütörtök

Hm



Picit máshogy alakult a tegnap, mint terveztem. Délután jött az üzenet menjek Én a Gyerekért. El kell menni az ausztrálok lakásába elindítani az ágyneműmosást, mert megint jön valaki.

Nincs is ezzel gond. 

Aztán jött a másik üzenet, hogy holnapra majd nem kell ebédet főzni, mert átvállalja ezt a feladatott. Nekem viszont nem igazán kell ebéd, mert 11-re megbeszélésre megyek. Így aztán kiderült mindegy is, mindenképp lesz ebéd, mert torkos csütörtököt az Én férjem uram megint bevállalta.

Egyrészt azt gondoltam nulla forintunk van, magunknak se vásároltunk a héten már, másrészt miért tesz valakit boldoggá, hogy 17 embernek főz…. Ezt nem nagyon értem, és míg élek nem is fogom. De nem forszírozom, csendben maradok.

 Így aztán helyzetjelentések közben kiderült, amíg megy a mosógép addig elmegy a jó pár villamosmegállóra lévő boltba, és idézem:

„Veszek valami finit”

Hm, gondoltam szuper, akkor enyém a gyerek, és a lecke, de jó akkor legalább főzni nem kell.

Kinéztem neki a vonatokat hazafelé, és reméltem hamar otthon lesz.

De aztán telt múlt az idő….és sehol. Gondoltam akkor azért nekiállok valami vacsorának, mert ki tudja mikor ér haza. Na a vacsorakészítés felénél tartottam amikor jött az üzenet, indul.

Gondoltam, nem baj, nekem ebből marad pici ebédre, max amit hoz vacsira, eltesszük másnapra.

Negyed 8-kor ért haza. (ennyit a 6 után nem vacsizunk projektről). Sok cuccal. Jelentettem kész a vacsora ehetünk.

De jó szuper. Megettük a vacsit, szatyraihoz nem nyúlt addig.

Aztán vacsora után, elkezdte kivenni a 17 főnek való kajához az alapanyagokat….

Kérdezem :
-És miket vettél?
-Az alapanyagokat.
-És milyen fincsi dolgot hoztál?
-Mátusnak a kakaós csigát, amit kértél.
-Oh….

Nem ment át, hogy mit kérdezek. Így aztán szépen el is döntöttem, nem segítek a kaja készítésben, ha nem kér meg. 

És nem kért meg. Viselje ő a gondjait ennek az egésznek. Ha ez neki egyáltalán gond. 

Mondjuk az sem zavarta, hogy fél 10 kor még az elektromos sajtreszelőt, és aprítót pörgette, így aludni azt mondjuk nem lehetett.

Ébren megvárni nem tudtam, negyed 12-kor ébredtem, akkora lett készen.

Egészségére…….És persze a többieknek is.

És köszi mindenkinek, hogy  elvettek egy újabb délutánt tőlünk. Két szót nem tudtunk beszélni.

És a gonosz Énem azt mondja, akadjon a  torkukon a minifasírt……

Jó étvágyat mindenkinek.

2017. április 26., szerda

Most akkor mi van?



Tegnap végül túlóráztam, mondjuk csak egy fél órát, de kár is lett volna hazasietni ugyebár. Negyed 6-ra értem haza. Fiúk épp a lecke végén tartottak, így fél 6-kor feltette a kérdést!

- Kimegyünk a parkba?
-Nem, dehogy vacsora és majd aztán!
-Tuntyi mondom, hogy ez rugalmas lehet!
-Jó akkor menjünk, és akkor előbb eszünk mint fél 8.

6-kor már jöttünk vissza a parkból, és fél 7-kor már ettünk is. Szóval most akkor ezt miért is kellett…..

Ma mondjuk tényleg csúszni fogunk , mert foci van a gyerkőcnek, így alapból 6-ra érünk haza, de azt mondom akkor lehet a vacsorával kezdeni…..

Népszerű bejegyzések