2018. január 15., hétfő

Hétvége, haladás, akadás....



Üresedik a lakás. Vagyis dobozolódik inkább, de egyre furább úgy ránézni a polcokra, hogy nem a megszokott látvány fogad, hanem egy doboz képe.

Nagy szelektálás, kidobálás volt még mindig. El se hittem, hogy vannak még papírok amiket ki kell válogatni. A legszarabb meló ez. Jó, hogy most már a legtöbb mindent online el lehet intézni, és nem gyűlnek úgy a papírok. És az a helyzet, nem is 10 év papírjai ezek, mert 2-3 évente nekiültünk. Rá is jöttem, mennyire feleslegesen nyomtatnak cégek, iskola az ebédszámlát, tök felesleges. Elolvasod kifizeted, papír meg kuka.

Vasárnap este, aztán kikapcsolódás képen elmentünk az árkádba, szüleim névnapjára ajándékot szerezni. Megnéztük azért álmaink hűtőjét, találtunk új mosógépet, így lehet, a régit eladjuk. És aztán media marktból kifelé jövet, párom leragadta  fülhallgatóknál, mi meg Mátussal kijöttünk a boltból, és gondoltam addig lemegyek az egyik kedvenc kiegészítős boltba álmodozom, hogy mit vennék ha lenne pénzem….

Vártam várta a fiúkat. Mátusta  másik bolt előtt hagyva, megbeszélve persze vele, mit szeretne, ezt választotta. megmondtam melyik boltba megyek le, majd jöjjenek utánam. Tengődök a boltban várom a Fiúkat, sehol senki. Na mondom akkor befejezem a nézelődést, mert menni kell haza pakolni még. Akkor kivettem a táskámból a telefonomat, és a következő üzenet fogad:

Legalább annyit közölj Velünk, hogy várjunk még rád, vagy induljunk haza…

Pilláztam és nem értettem. Egyrészt nem szokott így szöveges üzenetet írni, másrészt a felháborodást sem értettem, hiszen Én vártam rájuk lent a boltban, irányban hazafelé. Így aztán visszamentem a media felé, és gondoltam felhívom közben merre vannak, és akkor már hívott is. Hol a francban vagyok, és mi van már.

Teljes kiakadás volt mire felértem, hogy hogy képzelem Én ezt. Kiderült közben, hogy ő hívott engem, és a t csoport egy automatikus üzenetet küldött Neki, valami olyasmivel, hogy nem tudom fogadnia  hívást, de az Én nevemben. Na ezt se értettem, mert Én semmi ilyet nem állítottam be, és állítólag van ilyen lehetőség de akkor is ki kell választani mit üzensz. nekem a kezemben sem volt a telefonom. Aztán az is kiderült, hogy lejött a párom a bolthoz, de nem jött be a boltba csak benézett és Én állítólag nem voltam ott. pedig bizony ott voltam. Na úgy mentünk haza, hogy Én egész útón sírtam a buszon hazafelé, hogy bassza meg, nem hiszem el. Hosszú idő óta most bemegyek  egy boltba nézelődni, és máris le vagyok baszva.

Nem szóltunk egymáshoz, aztán a busztól is külön értünk haza, és végül a nappaliban várt, hogy beszélnünk kell. Beszéljük meg mi lesz ezután….most hogy lakás eladva, talán könnyebb új életet kezdeni. 

Aztán szó szót követett, és az is kiderült, féltékeny az egyik céges beszállítónkra, aki hozott nekünk dobozokat csomagolni, és végül is ez volt az oka, hogy múlt héten egy napig nem szólt hozzám. De ezt lapozzuk is el. Egy 60+ -os férfiról beszélünk….

Mátus is végighallgatta az eszmefuttatásunkat, és a legszerencsésebb helyzetekben, pedig elmondta az ő nézőpontját, hogy mind a ketten hibáztunk, és fejezzünk ezt be, és mit kellene csinálni.

Hogy mennyire nagyfiú, és milyen jó meglátásai vannak Istenem…. őrület….
Aztán két cigi közt, Párom kifejtette, hogy nem tudja miért reagált így és nem ért miért sarkalatos pont ez neki, ha nem ér el telefonon azonnal.  Másfél hónappal ezelőtti ugyanilyen vitánk óta, reggel befelé, és hazamenet is be van dugva a fülembe a fülhallgató, hogy halljam, ha hívni fog. Akkor azért keresett reggel, hogy hol vannak a kitűzők, de mire észrevettem, hogy keresett és visszahívtam, persze már nem volt otthon. Na aznap sem beszélt velem, és megjegyezte, hogy ilyen nincsen. Ha ő véletlen keres engem telefonon, soha nem ér el, és ez égi jel amit figyelembe kell venni…..És elgondolkodik ezen miért van ez.

Most is a fejemhez vágta, hogy nem tanul semmit, múlt alkalommal megfogadta, hogy nem hív telefonon soha többet, és közben tessék, és megint így járt. na ezen túl tuti nem fog hívni. Aztán amikor csendesedtek a dolgok, mondtam neki ez baromira jól esik, hogy soha nem fog hívni, picit gondolja végig ezt.

És a legnagyobb poén az egészben, hogy ő a példamutató példa arra, hogy nem lehet elérni telefonon, csak az a fő különbség, hogy ezért Én nem akarok elválni.

Szóval izgalmas este volt, és nem tudom még a nehézségek közepette mi vár még rám/ránk.

Most kibékültünk….

2018. január 10., szerda

ELADVA!




Hivatalosan is eladva 2018.01.08 nappal a lakás.

És most jöhet a pakolás.

Hétvégén hirtelen felindulásból becsomagoltuk a gyerkőc szobáját. És elképesztő. Ma reggel mondta 36 doboz, és ez mind játék meg könyv. A ruhái, az íróasztal maradt ki, és már vannak az átmeneti életünkhöz is dobozok, hiszen nem lehet tudni, meddig leszünk erre kényszerülve.

Sajnos nem találtuk meg álmaink házát még, és ilyenkor télen tényleg pang a lakáspiac. Így most átmeneti elköltözés lesz, ha minden igaz az ausztrál rokonok kb. 30 nm-es lakásába, vagy ha ez nem szüleim felajánlották a vendég szobát. Szóval legalább van hol lehajtani a fejünket.

Becsomagolt cuccaink egy kontinerbe kerülnek majd. Így a csomagolás maga, elég érdekes, mert úgy kell pakolni, hogy ha közben kitavaszodik, akkor elő lehessen venni dolgokat, illetve végig kell gondolni, mi az amire az elkövetkező mondjuk 3 hónapban szükség lehet.

Így kicsit komplikáltabb a dolog, de ettől csak igazán izgalmas.

Legkorábbi kiköltözés 2018.02.18 vasárnap még 40 nap.

Visszaszámlálás indul!!!!!

Népszerű bejegyzések