Egyszerűen Én, amilyen vagyok

  Lépten nyomon az egyedüli anyák világába ütközöm, mindenféle felületen. Poadcast, insta bejegyzés, egy-egy cikk néhány webes oldalon. Nem is véletlen ez most, mert múlt kedden volt az egyszülős családok napja. (03.21) A statisztikai adatok alapján, kilencszer több anya az egyszülős,mint az apa. Nekünk jutott ez a szerep is, kérdés, hogy persze mi ennek az oka? Sajnos újabb statisztikai adat, hogy inkább a férfiak lépnek le, vagy lépnek félre (és ezzel a társadalom inkább egyetért, legalábbis elfogadja). De persze lehet haláleset, tartós külföldi munka is, amiért az apa nincs a képben. Ez általában nem választott sors, hanem így alakul. De amikor már ott vagy benne, nem kérdés csinálni kell. Sokkal nagyobb bizonytalansággal, és melóval, mintha ketten végeznék ezt. Nem dicsekszünk vele, és nem is várunk sajnálkozást senkitől. Mert jelzem, aki ezt nem próbálta, annak fingja nincs erről, hogy hogyan is megy ez. Hogy állandóan készenlétben állsz, hogy hatalmas szülői magány vesz k

Aki eddig nem olvasta, amit Máté Gábor könyvéről írtam, talán ne ezzel kezdje, hanem mondjuk ezzel( klikk ), meg ezzel( klikk ), vagy akár ezekkel ( klikk és klikk ). Most hogy visszakerestem, most látom, már 4 post is van, de talán ez lesz az utolsó. A könyv vége, azaz a gyakorlat másik fele: Ez egy nagyon összetett gyakorlat, és az elmúlt időszakban gondolom direkt így jött ki, (Univerzum köszi), hogy pont olvastam ezt a részt, mert alkalmaznom is kellett. Alapvetően mindig is szerettem kilógni a sorból, és máshogy csinálni dolgokat, mint a legtöbb ember. Hogy mikor kezdődött nem tudom, talán szüleimet megkérdezem majd. De arra emlékszem, egyszer még sulis koromban volt ez a nem leszek birka nép dolog, és nem megyek a tömeggel. Akkor kezdtem jobbkezes létemre, jobb kézen hordani az órámat. Később meg láttam egy nagyon érdekes tanulmányt arról, hogy mész a jogsidért, és van két sor. Az egyik nagyon hosszú, a másikban kevesen állnak. A legtöbb ember a hosszú sorba áll be, mé

  Dr. Máté Gábor könyv gyakorlatok a valóságban... Két részből tevődik össze a gyakorlati rész, amit a könyv javasol belső elemzésre. Az első fele a NEM és az IGEN . Én azt mondom, az életünk egyik legfontosabb feladata a NEM kimondása. Biztos, hogy mindenki találkozott olyan pillanattal az életében, hogy képtelen volt kimondani azt, hogy NEM. Ennek következményeként új feladatot vállalt el, pluszban bent maradt a melóhelyén, elment egy olyan találkozóra, amihez semmi kedve nem volt, vagy szülőként bevállalt olyan feladatokat, amit igazából azt sem tudta, hogyan fog megvalósítani. Ismerős ugye? Csak azon gondolkodtunk el utólag, hogy bakker, mi a francért vállaltam ezt be, vagy leginkább azon hogyan oldom meg, és mikor lesz már vége ennek a találkozónak? Viszont azon is el kellene gondolkodni, hogy miért nem mondtunk NEM-et? A könyv feladata az volt, hogy a következő kérdésekre válaszoljak: Mire nem mondok NEMet? És Én még azt hittem, hogy nagyon penge vagyok, mert a