Egyszerűen Én, amilyen vagyok

  Igen ma volt az első hivatalos szülői értekezlet. Már több alkalommal azt hittem, hogy esetleg lecsúsztam az egészről, de szerencsére nem. Megérkezés: Én 10 perccel korábban érkeztem, akkor még nem sok szülő volt a teremben, és természetesen az összes sarok az már el volt foglalva. Elől volt egy bünti pad, oda a későn érkezők foglaltak helyet. Az ofő időben érkezett, így ez egy jópont Neki. Az első negyed óra az az SZMK két szülő jelentkezésével telt, mert persze ezt a remek pozíciót igazán senki nem szerette volna elvállalni, viszont okos volt az ofő, mert addig el se kezdtük hivatalosan az egész szülői értekezletet. Végül két anyuka, beadta a derekát. Kaptunk egy A4-es lapot, mindkét oldalon telegépelve. Ekkor már valahogy éreztem, hogy az 5 órakor kezdődő szülői belenyúlik majd a 18:45-kor kezdődő francia órámba. Alapvető iskolai infókkal kezdtünk, majd átcsorogtunk arra a lapra amit a nulladik szülőin kellett kitölteni, szülő neve, mail címe, telefonszáma, mert ezt nem

Merthogy próbálom visszaszerezni azt a rendszert, ami egyébként szerintem nagyjából jól működött az elmúlt években a hétköznapok során. Suli elkezdődött és idén már nem volt beszerezendő cucc lista, így mindennap megtudtuk mi kell a következő órára. Szerencsére idén semmi extra nem kellett, ha csak a piros tesi pólók nem…. És most akkor próbálunk, vagy legalábbis Én próbálok visszazökkenni, de nem tudom Párizst kiverni a fejemből, és az a helyzet nem is szeretném. Mindennap a szemem előtt lebeg, hogy lassan el innen. És minden egyes erőfeszítés, összeszorított fog, a cél érdekében van. Közben küzdök a „démonokkal”, mert még mindig vannak álmok a volt férjemmel, és kaotikusak, van, hogy az új nője is szerepel benne. Ilyenkor mindig viharvertként ébredek, és az egész napom el van rontva. És kutatom az álom okát, és agyalok, hogy vajon ez is a lezárás folyamatának része, és meddig tart még vajon ez az egész. A gyerekkel válással az a baj, nem tudsz szerintem teljes mértékben lesza