Elvesztem picit.

Merthogy próbálom visszaszerezni azt a rendszert, ami egyébként szerintem nagyjából jól működött az elmúlt években a hétköznapok során.

Suli elkezdődött és idén már nem volt beszerezendő cucc lista, így mindennap megtudtuk mi kell a következő órára. Szerencsére idén semmi extra nem kellett, ha csak a piros tesi pólók nem….

És most akkor próbálunk, vagy legalábbis Én próbálok visszazökkenni, de nem tudom Párizst kiverni a fejemből, és az a helyzet nem is szeretném. Mindennap a szemem előtt lebeg, hogy lassan el innen. És minden egyes erőfeszítés, összeszorított fog, a cél érdekében van.

Közben küzdök a „démonokkal”, mert még mindig vannak álmok a volt férjemmel, és kaotikusak, van, hogy az új nője is szerepel benne. Ilyenkor mindig viharvertként ébredek, és az egész napom el van rontva. És kutatom az álom okát, és agyalok, hogy vajon ez is a lezárás folyamatának része, és meddig tart még vajon ez az egész.

A gyerekkel válással az a baj, nem tudsz szerintem teljes mértékben leszakadni a volt párodról, hiszen kéthetente úgy is szóba jön. Azon kívül Én nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy jóban vagyunk. Ahol tud, keresztbe tesz. A megbeszélt dolgokat nem tartja be, és amikor rákérdeztem beadta-e már a válást, akkor közli, de hát eddig nem volt nekem sürgős…. No comment, de agyam hátsó felében ott van, és sajnos nem szakad onnan ki.

Mindeközben igen, még mindig építem magam. Romjaimból éledek újjá, és itt most valóban önmagam a téma. Hogy visszanyerjem eredeti Én-t. Az örök mosolygós, jókedvű, mindig kedves, és mindig csinos önmagam. És azt kell mondjam, vannak napok amikor igen ez vagyok, és van jó pár nap amikor annyira össze tudok törni, hogy elfog a depresszió, és a bezártság, és sírok órákat, és enni sincs kedvem. Még mindig vannak ilyen napok.

És könnyen borulok, amikor randim lenne végre, de ghostingolnak, és ezzel nem tudok mit kezdeni. És közben folyik a social mediából, hogy nem kell a gyerekes nő, mert csak nyűg, és hogyha elmúltál x akkor meg komolyan mit is akarsz? Szóval borzasztó a nyomás, meg, hogy párban szép az élet…. Persze igen tudom, próbáltam, de egyébként ezt a részét nézve, köszönöm jól vagyok. Nem kell a másik után pakolni, nem szól rám senki, és még sorolhatnám a sok előnyét a sok hátránnyal is egyetemben. De egyedül is tud szép lenni az élet, hiszem ezt, és néha így is gondolom.

Közben változatlanul próbálom az ödéma gondokat elűzni, és a hasamról fogyni, de az istenért nem megy. Lehet, be vagyok kalibrálva 70 kilóra és pont. És el kellene fogadnom. De azt észrevettem tényleg más a test 40 fölött, baromira nem azt csinálja, amit szeretnék. Több erőfeszítés minden. Viszont igyekszem odafigyelni a kajálásra, hogy valóban egyek és akkor már normális kaját. Ez most igazán erőfeszítés, maga az odafigyelés. De szerintem elég jól haladok, tényleg. Viszont addig eljutottam, hogy fél adag.

Közben jött a rezsi kérdés. Minden izzó kicserélve, mert mind régi volt. És kapcsolós hosszabbítók lettek. Minden amit nem használunk off, és használatkor fel. Értsd itt, hogy kávéfőző, tv, számítógép, minden. Nap közben csak a hűtő megy.

A fűtés még nem tudom, hogyan alakul. Tavasszal jöttünk, még nem volt itt tél. A másik lakással szemben itt legalább körbe vagyunk fűtve. Meglátjuk, mennyit számít. Itt sem lesz fűtés nap közben, és ott éjszaka sem volt. Hátha elég lesz.

A főbérlő viszont egy csoda hölgy, csak dicsérni tudom, hogy most már a jó dolgok sorolásába is belekezdjek. Szóval felhív a névnapomon, szülinapomon. Minden hónapban hozza a számlákat, mindig van két jó szava, és mindig nagyon csinos.

És akkor a fenti sorrendben mondom a pozitív dolgokat:

Sulikezdés zökkenőmentes volt, nem volt cucc lista hála az égnek. Minden szuperül megy. Ma átvettük a programozásból tanultakat, aminek kifejezetten örülök, mert ezt is megtanulom végre. Barátkozás már megy, tehát nem volt olyan stressz, mint ahogy gondolta.

Napirendre jobban kell figyelnem, de ez csak jó, új rendszer lesz azt gondolom. Vannak dolgok amik más napra tolódnak, és vannak amiken adott helyzetben éppen hogy direkt változtatok. De örök fix a meditáció, és ennek nagyon örülök.

Válás, talán lesz valami előrelépés. Viszont haladok, mert már tudok úgy beszélni róla, hogy nem mindig lesz könnyes a szeme, hanem mint aki mélyre menő tapasztalatokat szűrt le az egészből.

Sok megkeresést kapok pasik részéről, ami nagyon jól esik, még ha akadályok is vannak. De érdekes megnyilvánulások is. Élvezem minden percét és sokat tanulok belőlük, róluk pasikról, és saját magamról is. És az új helyzetekről, hogy hogyan is megy ez manapság.

Jobban odafigyelek az étkezésemre, testmozgásra, szervezetemre. Kitartóan dolgozom, amiért nagyon büszke vagyok magamra, szerintem ennek vannak halvány jelei.

Anyagiakat próbálom egyben tartani, rezsire felkészülni, korszerűsíteni ahol kell, és reálisan végiggondolni, hogyan lehet spórolni.

És akkor, aki nem emlékezett a fent leírtakra nyugodtan visszatekerhet. Ez az átkeretezés.

Vannak igen gondok, nehézségek, nem is egy, de máshol is. Ezzel persze nem szeretném ledegradálni az életem fontos mozzanatait, mert igen van, amibe néha majdnem belepusztulok, de csak majdnem.

És közben meg egyébként összefoglalva, jól vagyok. Jól bizony.

Helyemen, most itt. Teszem, amit tenni kell. És szeretnék sok embernek példát mutatni, hogy hogy is lehet, így vagy akár úgy.

Jut időm tévézni, olvasni, nyelvet tanulni, új főzéseket kipróbálni, élni, elutazni, és igen nevetni. Ez kezd igazán visszatérni, és szavakba se tudom foglalni, hogy mennyire hiányzott ez, és mennyire örülök, hogy újra velem van. És használni is tudom.

Mindenkinek szívből ajánlom.