Amikor Valentin-nap előtt este a délutáni kérdésen morfondírozol még mindig, és szembesülsz a magányoddal… na az nem jó érzés. Délután azaz már szerdán gyerek ráizgulva a Valentin-napi virágra. Akkor sikerült meggyőzni, hogy jó lesz ha csütörtökön veszi majd meg, a péntek reggeli átadáshoz. Reggelre kikészítettem az összes bolt reklámújságját, ki hogyan, milyen csokrokkal készül, és mindezt mennyiért. Ma délután aztán a nagy határozottságával mégis felhívott, hogy melyik legyen az, amit megvegyen, és feltette a kérdést: Melyiknek örülne? Azt nem tudom megmondani- válaszoltam. Jó akkor Te melyiknek örülnél? És itt hasított be az első fájdalom, hogy amúgy fogalmam sincs és számomra ez egy olyan új élmény lenne, amin eddig gondolkodnom sem kellett, mert nem volt részem benne. Tehát a gyerek nem az apjáról veszi a példát ezen a téren sem. Ezt erősen leszögezhetjük. Így aztán a taktikai ár-arány kérdést átbeszélve döntés született. Mindeközben szervez...
Az életem, érzéseim, és néha könnyes szemekkel leírt igaz gondolatok....