Mik vannak?

 

Amikor Valentin-nap előtt este a délutáni kérdésen morfondírozol még mindig, és szembesülsz a magányoddal… na az nem jó érzés.

 Délután azaz már szerdán gyerek ráizgulva a Valentin-napi virágra. Akkor sikerült meggyőzni, hogy jó lesz ha csütörtökön veszi majd meg, a péntek reggeli átadáshoz. Reggelre kikészítettem az összes bolt reklámújságját, ki hogyan, milyen csokrokkal készül, és mindezt mennyiért.

Ma délután aztán a nagy határozottságával mégis felhívott, hogy melyik legyen az, amit megvegyen, és feltette a kérdést:

• Melyiknek örülne?
• Azt nem tudom megmondani- válaszoltam.
• Jó akkor Te melyiknek örülnél?

És itt hasított be az első fájdalom, hogy amúgy fogalmam sincs és számomra ez egy olyan új élmény lenne, amin eddig gondolkodnom sem kellett, mert nem volt részem benne.

Tehát a gyerek nem az apjáról veszi a példát ezen a téren sem. Ezt erősen leszögezhetjük.

Így aztán a taktikai ár-arány kérdést átbeszélve döntés született.

 

Mindeközben szervezem a holnap estémet, hogy a legjobb legyen, és határozott elképzelésem van arról, hogy kényeztetés címszó alatt, mondjuk nem megyek jógára (majd csak szombat reggel), hanem hazafelé megveszem a kedvenc pizzámat a pizzahut-an, az olaszkolbászos vastag tésztásat, és majd amíg elkészül, az aldiban az út túloldalán be is vásárolok. Hazaérve megmelegítem, mert úgy szeretem nagyon, és elindítom a futni mentem-et a netflixen, mert nagyon várom.

Okés holnap azért fel fogom venni a szív fülbevalót, amit kigondoltam.

 

És, hogy tovább tetézzem a szar hangulatomat, vagyis a kezdődő szar hangulatomat, picit beszélgettem a gyerekkel a nyarat illetően. Külön és együtt nyaralás, 18. születésnapja és társkörei.

Maga a beszélgetés félig eredményes volt, csak szívbe hasító, hogy ez a pillanat is eljött, hogy ezt meg kell beszélgetni.

És ezek mellett plusz melókat vadászok, mert akkor most már eljött az a pillanat, hogy tényleg hónapról hónapra vagyok az infláció, a folyamatos emelgetések miatt. Szabadidőm ugye lett, hogy gyerek nincsen, energiám még szerintem akár lehet is. Majd kiderül. Így most regisztráltam egy hostess céghez, és letöltöttem egy bébicsősz appot is, ahol nem csak gyerekfelügyeleti lehetőség van, hanem idősgondozás, állatvigyázás/sétáltatás, takarítás, és ha még ennél is okosabb lennék, itt korrepetálást is vállalhatnék.

Mindezt úgy, hogy közben megesz a guta, hogy Tesómék épp a szétköltözésre készülnek, és hogyan tudom elmondani, hogy életük legnagyobb hibáját követik ezzel el, mert nem, nagyon nem lesz jobb utána. És hogy amúgy megráznám őket, hogy emberek, tegyétek rendbe magatokat, és csak ezek utána tessék szétmenni, ha amúgy akkor még mindig úgy gondoljátok. Fejenként külön egy-egy pszichológusnak kellene bejátszani. De egyik sem hajlandó tenni magáért, azt viszont megoldásnak látják, hogy külön milyen jó lesz az élet…

 

És nem is említettem, hogy Apukám fekvőgipszben, lassan vége, de most heti 2x átmegyek picit, kell-e valamit segíteni, beszélgetünk. Amúgy tök jó ez, valamiért lehet oka van ennek az átmenésnek, mármint más is, élvezem. Meg végre tudok segíteni, viszek egy kis hangulatot, leviszem a szemetet, virágot locsolok.

Telnek a napok, így.