Pontszámok

 

Megérkeztek az iskolai pontszámok. Előzmények itt, (link) aki nem olvasta még.

Ez pontosan arra elég, hogy kb, 3 perc után eldobd az agyad.  Az iskolai pontszám mellé került egy ideiglenes rangsor, hogy éppen hányadik helyet foglalod el a jelentkezettek közül. Csak éppen arról nincsen semmi infó, hogy az összes jelentkező gyerek közül, akik átlagosan a 350-et, igen háromszázötvenet jelent, mennyi az a gyerek aki az adott iskolát az első helyre írta be. Illetve az sincs sehol, hogy egyébként a suliban mi a felvételi minimum pontszám….

Mi esetünkben a pontszámok alapján, egyik helyen sem vagyunk a meghirdetett, 17 vagy 24 fős osztálylétszámban, így a hely, egyik iskolában sem garantált.

Tehát jöhet a spekuláció, mi legyen a sorrenddel, és mit hova írjunk. Az internetnek hála, persze vannak múlt évi statisztikák, mint például, meghirdetett helyek száma 16, jelentkezettek száma 348, az első helyen beírt jelentkezők száma 24, az első helyről felvettek száma 8.

És akkor, ettől legyél sokkal okosabb. Volt olyan nap, amikor úgy zártunk, hogy bakker sehova nem veszik majd fel, és akkor mi lesz. Tanköteles, és bekerül egy semmilyen iskolába, és nem bántani szeretném az iskolákat sem.

Az a fura, hogy a gyerek, nem hülye. A bizonyítványában a válás sajnos meglátszik, de a 7. és 8. év, amikor már magunk voltunk, csodálatos lett. 4,5-ös átlagokkal. Azért nem értem a rendszert, mert alapból sem minden gyerek kitűnő, nem is tud az lenni, és azt gondolom nem is kell, hogy az legyen. Ehhez képest fél éve megy a varia, és van iskola hol a 288. helyen áll. Hogy a francban? És nem is a legerősebb iskolákat írtuk be, ugyebár, hogy egyáltalán legyen esély a bejutásra.

Ma viszont délig le kellett adni az új sorrendet, ami kettő kemény óránkba telet. Holnap beballagok, és aláírom megint, és innentől kezdve Univerzumon a tennivaló. Mi pedig, bő egy hónapot várunk a végleges eredményre.

És akkor most végre egy picit eljött az a pillanat, hogy újra elkezdjünk élni, mert tenni már semmit nem lehet. Esetleg mondjuk, megpróbálunk aludni rendesen, bár ez azt gondolom 100 %-osan még nem fog menni. De mondjuk, igazán programozunk, hétköznap délután is.

Végre jön a jó idő, lehet kimenni, labda, kosár, séta, lehet játszani végre aggodalom, halasztás nélkül, vagy netán egy egész estés filmet nézni , és nem csak 20 perces sorozatot. Hogy végre lesz idő és energia foglalkozni magunkkal, edzeni, kényeztetni egy picit a lelkünket, testünket.  Igazából el se hiszem.

Kb, ez olyan mint régen a nyári szünet. Tökre várod, aztán rád zúdul a sok szabadidő, és aggaszt, hogy nem tudsz vele mit kezdeni.

Nekem perpill, a sok elmaradt dolgomat fogom bepótolni, és az első ilyen dolog az a saját magam ápolása lesz….kis kikapcs ebből a tényleg sulis mókuskerékből, és aztán koncentrálni a magam kis egyéb dolgaira.

Csak nehogy átforduljunk tényleg, a sok elmaradt dolgunkkal.

Mára azért jutott még egy kis „Nem tudhatom…Radnóti tanulás….” de valahogy így van rendjén. 

Az élet most is megy tovább, egy újabb mérföldkőhöz eljutva, de már látva a következőt.