Kérdezem miért olyan nehéz? Azaz hm, nem is tudom, hogyan írjam. Alapvetően az ember szerintem, nem szeret hazudni, Én nem is tudok. Annyira izgatott leszek a hazugság tudatától, és annyira igyekezném fedni, hogy hazudok, hogy egyszerűen nem megy. Tini koromban elég sok ilyen próbálkozásom volt a szüleim felé, na de kinek nem ugyebár. Aztán rájöttem, hogy mondjuk semmi értelme sincsen. Felnőtt létemre próbálom eltusolni a dolgokat, amikor hazugságra kerülne sor, nem válaszolok úgy a feltett kérdésre, vagy visszakérdezek, és ezzel terelődik a „kötelező„ válaszom. Aztán az évek során, ahogy megtépázott az élet, rájöttem, hogy igenis vannak helyzetek, amikor még ez sem kell, hanem ki kell mondani a valós gondolatot, mert miért is nem tehetnénk… Ha végül is ez az igazság…. És nagyon érdekes tapasztalásokon mentem már át. (most például azt gondolom, nem tehetek minden ilyen nyitott gondolatmondat végére 3 pontot, mert ezzel lenne tele az egész írás. ) Szóval elég érdekes, ahogy az más...
Az életem, érzéseim, és néha könnyes szemekkel leírt igaz gondolatok....