Ugrás a fő tartalomra

Vége

Most volt esély, most. És nem tudtunk élni vele.

Nem titok, hogy ellenzéki vagyok. A normál morált, és szabad akaratot képviselem. Azt hogy, egy olyan országban neveljem fel a gyereket, ami megfelelő erkölcsi normákkal rendelkezik.

Úgy látom, ez nem jön össze. Elképesztő, hogy 2022-ben, arra kell neveljem a gyerekem, hogy hagyja el az országot, és szégyellni kell, hogy ennek az országnak a levegőjét szívjuk.

Hogy körülnézek és az embereknek, tényleg az a norma, amit ez a vezetés képvisel? Hogy adnak még egy buzdítást, hogy több pénzt és lehetőséget húzzanak ki a pénztárcánkból, és az életünkből?

Komolyan boldogok itt az emberek, meg vannak elégedve a helyzettel?

Láttátok a térképet? Mily érdekes Budapest színe….. elképesztő. Komolyan a vidék a birka nép, bólogat és béget? Egyébként kérdezem, senkinek nem gyanús? Elképesztő, hogy ennyire be vannak ijedve a vidékiek, hogy nem lesz munka, ha nem a fideszes cimbire szavaznak? Agyatlan gondolkozás, tehát tehetségtelen, és nem talál majd munkát magának, csak akkor ha valaki zsebébe éppen csúsztat valamit. És máris eljutottunk oda, hogy milyen ez a morál….. Köszi nem kérek ebből.

 


 Elképesztő, hogy nem látják, mi folyik ebben az országban, hogy milyen állapotban van az egészségügy, hogy az oktatás színvonala mennyire lent van. Bár képezi az utódokat, ez tisztán látszik, agyatlan balga népet.

Komolyan nem látni, hogy amit a kormány ad az a saját pénzünk, amit elvett tőlünk? Hogy nem lehet látni, mennyire irányítva vannak. Hogy mennyire megdőlt már az az idea, hogy ha dolgozol, viszed valamire, ha félreraksz – mert van lehetőséged rá – akkor az majd ér valamit.

Ehhez képest azt látja a gyerek, önmagától 14 évesen. Hogy lopni kell, hazudni, átverni az embereket, és eltaposni a másikat, és akkor lesz nagy hajód, mehetsz nyaralni, boldogulsz az életben.

Én viszont teljesen más normában nőttem fel, és másért harcoltak a nagyszüleim. Azt tanultam, legyél tisztességes, igazságos, jószívű, kedves, kitartó, odaadó, szavahihető, és dolgozz keményen, mert annak haszna van. Tanulj, amíg lehet, mert a „jó pap holtig tanul”. Ugyanezt a normát próbálom átadni a gyerekemnek is, de egyre nehezebben, mert a körülöttünk lévő világban, viszont más lát. És mást tapasztal, és lát a szemével, hogy mekkora küzdelem van, ha egyenesen, és tiszta lelkiismerettel akarsz élni. 

És igen szokták mondani, hogy "ha nem tetszik, el lehet menni"! 

Nyáron fogalmazódott meg bennünk, hogy elmenjünk egy másik országba élni. A tegnapi nap megerősített ebben, teljes mértékben. Mindent hátra hagyva, felszámolva, semmit sem sajnálva.

Úgy néz ki, ez a jövő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...