Ugrás a fő tartalomra

Vége

Most volt esély, most. És nem tudtunk élni vele.

Nem titok, hogy ellenzéki vagyok. A normál morált, és szabad akaratot képviselem. Azt hogy, egy olyan országban neveljem fel a gyereket, ami megfelelő erkölcsi normákkal rendelkezik.

Úgy látom, ez nem jön össze. Elképesztő, hogy 2022-ben, arra kell neveljem a gyerekem, hogy hagyja el az országot, és szégyellni kell, hogy ennek az országnak a levegőjét szívjuk.

Hogy körülnézek és az embereknek, tényleg az a norma, amit ez a vezetés képvisel? Hogy adnak még egy buzdítást, hogy több pénzt és lehetőséget húzzanak ki a pénztárcánkból, és az életünkből?

Komolyan boldogok itt az emberek, meg vannak elégedve a helyzettel?

Láttátok a térképet? Mily érdekes Budapest színe….. elképesztő. Komolyan a vidék a birka nép, bólogat és béget? Egyébként kérdezem, senkinek nem gyanús? Elképesztő, hogy ennyire be vannak ijedve a vidékiek, hogy nem lesz munka, ha nem a fideszes cimbire szavaznak? Agyatlan gondolkozás, tehát tehetségtelen, és nem talál majd munkát magának, csak akkor ha valaki zsebébe éppen csúsztat valamit. És máris eljutottunk oda, hogy milyen ez a morál….. Köszi nem kérek ebből.

 


 Elképesztő, hogy nem látják, mi folyik ebben az országban, hogy milyen állapotban van az egészségügy, hogy az oktatás színvonala mennyire lent van. Bár képezi az utódokat, ez tisztán látszik, agyatlan balga népet.

Komolyan nem látni, hogy amit a kormány ad az a saját pénzünk, amit elvett tőlünk? Hogy nem lehet látni, mennyire irányítva vannak. Hogy mennyire megdőlt már az az idea, hogy ha dolgozol, viszed valamire, ha félreraksz – mert van lehetőséged rá – akkor az majd ér valamit.

Ehhez képest azt látja a gyerek, önmagától 14 évesen. Hogy lopni kell, hazudni, átverni az embereket, és eltaposni a másikat, és akkor lesz nagy hajód, mehetsz nyaralni, boldogulsz az életben.

Én viszont teljesen más normában nőttem fel, és másért harcoltak a nagyszüleim. Azt tanultam, legyél tisztességes, igazságos, jószívű, kedves, kitartó, odaadó, szavahihető, és dolgozz keményen, mert annak haszna van. Tanulj, amíg lehet, mert a „jó pap holtig tanul”. Ugyanezt a normát próbálom átadni a gyerekemnek is, de egyre nehezebben, mert a körülöttünk lévő világban, viszont más lát. És mást tapasztal, és lát a szemével, hogy mekkora küzdelem van, ha egyenesen, és tiszta lelkiismerettel akarsz élni. 

És igen szokták mondani, hogy "ha nem tetszik, el lehet menni"! 

Nyáron fogalmazódott meg bennünk, hogy elmenjünk egy másik országba élni. A tegnapi nap megerősített ebben, teljes mértékben. Mindent hátra hagyva, felszámolva, semmit sem sajnálva.

Úgy néz ki, ez a jövő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.