Hévíz

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy kis munka fejében kaptam édesapámmal egy vouchert hévízre +1 fő kíséretében. Így még nyáron jó messze innen, kitaláltunk, hogy most elmegyünk. Szinte el-el felejtettem már, de eljött a pillanat, így a pénteki napot félbeszakítva elindultunk utunkra, nagy érdeklődéssel. Ez lett volna az utolsó hely egyike, ahova magam vásárolok szálláshelyet, így tökéletes volt ez az univerzumtól.

Rettentő szerencsésnek érzem magam, hogy a szüleimmel és a nagyfiammal tölthettem el három napot. És az a helyzet ebből kiindulva mindegy is, hogy hol lett volna.

De mesélek picit magáról a helyről.

Egy 4 csillagos szálloda várt ránk. És most nem tudom pontosan, mit is jelölnek a csillagok, de nekem mondjuk nem azt, hogy a zuhanyfej tartót, nem lehet fentebb állítani. Vagy az ajtónyitó kártyát kb, 6x kell ki-be húzogatni. De nem szapulni szeretném a helyet, inkább az élményeket elmesélni.

Csütörtök reggel ülünk a metro aluljáróban, mikor is nagyfiú megkérdezi, miket pakoltál össze? És azzal kezdődik a mondandóm, hogy négy fürdőruhát….

Mire elképed….: - Minek annyi?

-          …mert fel kell majd mérnem első alkalommal, mi a felhozatal, és mit kell bevetnem. (Oroszlánabb már nem is lehetnék…)

Jót nevettünk ezen, de mellékesen megjegyzem, nem volt hátrány 2 éjszakára a 4 fürdőruha, mert számomra az egyik legkellemetlenebb érzés a hideg nedves egybe fürdőruhát magadra varázsolni, ami rád tapad ezzel is húzva a túlélési időt. Így minden egyes fürdésre tudtam majdnem száraz fürdőruhába menni. 

 A köntösről ugyanez nem elmondható.

Nincs olyan típusú frottír köntösöm- de nem is szeretnék- amit el tudtam volna vinni. Szüleim tanácsára, hogy majd a szállodai xxl-es nem áll majd annyira perfektül, reménykedtem nem teljesen így lesz. Az arány elképesztő volt: 2 szoba 4 fürdőlepedő, ebből 1 xxl, a többi xxxl. Képzelhetitek…. És itt mind fehér, szobaszámmal rábiztosítótűzve, amit meg is értettem, hogy a fogasokon nem tudhatod, melyik a tiéd, mert méretre mondjuk mind nagyrészt ugyanaz. Másrészt aztán el is gondolkodtam, mert a szobakártya a zsebében, így egyenes út lett volna a kis pakolósoknak. De ez itt szerencsére nem volt elmondható, mert magyar szót, azt nem hallottál.

A szálloda foglalásainak többsége orosz volt, és ha nem az, akkor legalább német. De ez nem is meglepő, amikor az árakat megláttam, mennyi egy éjszaka. Nem hétköznapi magyar embernek, és nem hétköznapi magyar nyuggernek való. Annyiból így szabadabb volt, hogy kidumálni könnyebben lehetett az embereket.

És szeretném, ha ezt nem úgy vennétek, hogy azt gondoljuk, mi tökéletesek vagyunk, mert teljesen tisztában vagyok az értékeimmel, és hátrányaimmal is. Aki a soraimat eddig is olvasta, az tudja is. Hanem aki szerintem szállodába „jár” az legalább annyira ad magára, hogy nem melegítőben jön le kajálni. Vagy a lilára festett nyugger hajhoz, mondjuk nem rózsaszínt vesz fel, vagy éppen a fekete bársony ruhához, nem a mintás kék, mondom kék, olyan világos tintakék rombuszmintás harisnya, és fehér tornacipő dukál. De lehet, komolyan lehet túlspilázom ezt, viszont nem szép látvány.

És amikor belibegek, vagy ahogy anyukám mondaná: bevonulok, partvis egyenességű háttal, akkor a vén kujjoncok lenézik rólam a ruhát. De a kontraszt érthető remélem, még ha esetleg szépítettem is.

-          Egyszer legalább szeretném elolvasni anyukám írásait is ezekről a helyzetekről, mennyire túlzom el, vagy képzelem rosszul, mert félek olyan ez, mint mikor tényleg ennyire előadod magad egy házibulin, önbizalomtól fűtve. És rettentő jó az éjszaka meg az este, és úgy alakul ahogy képzeled. Később aztán kiderül lett valami kósza videofelvétel, ami eljut hozzád, és megnézed és ledöbbensz, jó ég, mit alkottál, és messze nem voltál olyan tuti nő, mint ahogy te azt elképzelted, és ez pont annyira gáz, hogy hiába vagy egymagad egy szobában, vér vörös arccal nézed meg a felvételt, annyira égsz….-

No de visszakanyarodva Náray elképedt volna, olyan összeállítások voltak. És akkor még nem tudtam mi vár ránk.

Egyrészt a fürdőruha felhozatal sem volt semmi a testeket elnézve. Nem is értem mit aggódok a narancsbőrös, ödémás lábam miatt. Komolyan, ezt lehet, tényleg túlaggódom.

Na de a szauna említését nem hagyhatom ki. Nem mondanám prűdnek magam, és aki igazán ismer, ezt remélem alá is támasztja ezt. De azért mindennek van határa. Még a szaunázás természetességének is. Minden szobafoglaláshoz van egy szauna lepedő kártya, amit jobb ha nem hagysz el, mert 5000 ft-ot kell fizetni érte, de leadásáért cserébe kapsz egy pamut szauna lepedőt. A kiírás szerint ez mennyire szuper, és természetes. És ez máris arra ösztönöz embereket, hogy minden más műszálas textilt azt eldobjanak.

Mondom a fokozatokat:

• egyes versenyző: A fürdőruha le, szauna lepedőbe betekerve valahol, mint a sushi, be a szaunába, így ül ott, mozdulatlanul, nehogy lepedő lezuhanjon.
• kettes: Fürdőruha le, szauna lepedő tekerve, szaunába be, lazán mozgolódva.
• három: Fürdőruha le, szauna lepedő tekerve, szaunába be, lepedő le, pucéran lefekszik, lepedő rá.
• négy: Fürdőruha le, szauna lepedő tekerve, szaunába be, lepedő le, lefekszik és így marad.
• öt: Fürdőruha le, szauna lepedő kézbe, szaunába be, leterítve, lefekvés.

És akkor a kijövetel sorban:

• egyes: kijön nézelődik mit csináljon, szauna térből kimegy fürdőruhát leakasztva, nem tudjuk mi lett vele.
• kettes: kijön, zuhany alá be, félig takarásban, valahogy megoldva a köntös felvételt.
• hármas: kijön, szauna lepedő le, zuhanyba beflangál , köntös fel.
• négyes: kijön, szauna lepedő le, hideg vizes merülő sorban áll pucéran, lassan be, hiszen hideg, onnan ki, törölközés, köntös.
• ötös: kijön kezében a lepedővel, merülő medence sorban áll, forgolódik, himbi-limbi, lassan le a víz alá, valamiért lassan ki. Álldogál, mintha a törölközőt keresné, majd alapos megtörölközés, itt-ott főleg. Álldogálás, himbi-limbi, juhu, megvan a köntös, viszont tök béna vagyok és alig tudom felvenni a karomra, mert mintha vizes lennék, pedig megtörölköztem, és talán bekötni is csak nagyon nehezen tudom, és oh az is sikerült jó sokára. És el.

Kész voltam. Ez egy szálloda. Sehol nincsen kiírva, hogy lehetne pucérkodni. Attól, hogy szauna, és természetes, meg így a legegészségesebb akkor is. Nem tudom felfogni.

Azaz kérdezem Én: miért kell ez? Mi okozhat ezeknél az embereknél ekkora gondot, hogy ez a figyelem kell? Az esetek többségében, pedig nem is látja a visszajelzést, hiszen ő kint a világosabb térben, mi nézelődök meg bent a sötétebb szauna részben.

 

A kaja egyébként remek volt. Szó nincs rá, a pincérek is rendben voltak, csak akkor nem voltak ott, amikor egy pohár bort ittam volna. A reggelinél nem volt semmi laktóz mentes, de lehet ez orosz és német körben „nem divat”.  Illetve ugyanez igaz a kis édes sütikre is, amik egyébként a kedvenceim látványra, csak enni nem tudok soha. Kávé automatás vagy dohányboltos megoldás volt, pedig annyira gondoltam, hogy elviszem a nespressot, de nem tettem, talán hiba volt, igaz túlélhető. Édességet legközelebb pakolok be, még ha nem is eszem meg.

 

Azt is észrevettem, hogy a fürdőszoba fel lett újítva, gránit a csap körül, de jobban örültem volna egy női építésznek aki gondol arra, hogy a párás fürdőben sminkelni nem lehet, és a külső szoba térben úgy kell elhelyezni a  lámpákat, hogy a türköknél, nem csak félhomály van, de ha a lámpát felkapcsolod, tutira csak nem az arcod egyik fele kap fényt. És a két tükörnél, mindig ugyanaz az arc fél kapj a lámpafényt. hihihi

Vagy a hűtőajtóba nem tudod betenni a vizet, mert aztán a hűtőpolc belelóg az ajtó részbe és nem tudod becsukni. Ilyenkor már csak nevettem, de még azon is, hogy kértünk törölköző cserét, meg pipere feltöltést, és sikerült az elhasznált tusfürdő helyett két sampont hozni. Igaz borotválkoztam, de jó volt azzal is megfürdeni….

Ilyen volt, élmény, leszűrve mindenféle tapasztalatot. Nevetős.