Kitöltve,

nem tudom Ti túl vagytok-e már a népszámlálás online kitöltéssel? Én igen.

Vasárnap átmentem a szüleimhez, mert oda vagyunk most bejelentve, és ott az online felületen kitöltöttem. Azt nem tudom miért gondoltam, hogy ez fontos így, de inkább azon voltam, hogy fennakadok valami kérdésen, és segíteni kell Nekem. De ilyen kérdés nem volt, csak vicc.

Semmi jót nem tudok ezzel kapcsolatban mondani. A hibákat viszont csak sorolni tudom, hogy mennyire nem valós lesz ez az egész, mint ahogy semmi sem ebben az országban.

• Már ugye ott kezdődik, hogy nem ott lakunk, ahova be vagyunk jelentve. Igen, nem törvényesen, de való életben igen, máshol élünk
• Státuszom törvényesen házas, pedig a való életben válófélben, külön élve, gyereket egyedül nevelve évek óta.
• Iskolai végzettségre 1 megszerzett diplomát lehetett beírni, évet tippeltem, addigra eljutottam oda, hogy kb, mindegy mit írok be.
• További tanulmányokra vonatkozóan nem volt lehetőség, rendszer elfogadta, hogy van 1, pipa…. Ez azt gondolom nem egy szuper rendszer….Én a második diplomámra is nagyon büszke vagyok, és ha lenne további képzettségem, okj vagy társkörei, azokra is, de mód bejelenteni semmi. És egyébként azt sem tagadom, hogy nem a megszerzett végzettségemmel dolgozom, mert szerintem ez is egy elég fontos információ.
• Hol dolgozom, és mennyi idő bejutni? Nem volt mód részletezni, lakhelyével megegyező városban, vagy megegyező kerületben? Mivel Bp egy nagy city, ez egész érdekes kérdés, sehova nem lehetett beírni, hogy a 2. kerületből a 19-be járok minden hétköznap, csak hogy mennyi perc, és bkv-val.
• Gyerek: itt is írd be, mikor születet, milyen iskolában tanul, dolgozott-e. Jeleztem igen, azt nem lehetett kiválasztani, hogy diákmunka. Én azért beírtam. Viszont így a továbbiakban, sikerült úgy megcsinálni a rendszert, mintha dolgozna. Azt nem sikerült összerakni, hogy korából kiindulóan, mondjuk ezek a kérdések, ne is jelenjenek meg.

Tehát az egész rendszer egy nagy hibás valami. Igazából olyan kérdéseket tettek fel, amire a választ már tudják, hova vagy bejelentve lakcím ügyben, hol dolgozol, mennyit keresel, milyen iskolai végzettséged van, milyen státuszod van, mint személy.

Három olyan kérdést találtam, amit nem tudhattak. Mivel járok dolgozni, és mennyi perc, és mi a vallási irányultságom.

És ha ezen elgondolkozunk, akkor erősen felvetődik bennem a kérdés, hogy milyen eredményeket fog adni ez az egész népszámlálás. Egyrészt nem valósat, másrészt mit kezdünk a megszerzett eredményekkel, milyen következtetéseket vonunk majd le belőle. És ez a legfőbb probléma szerintem. Mert lesz egy eredmény, ami nagyon nem valós, mégis majd pattog az állam a számokon.

És kicsit szakadjunk is el ettől, mert valljuk be őszintén, mit vártunk? Hogy észszerű kérdések lesznek, és valóban felmérésre kerül a jelenlegi állapot? Ez egy olyan ország, ahol szeretünk felmutatni, kérdésre adott válasz számokat? De nem fitogtatjuk, hogy a kiküldött kérdőívekből mennyien válaszoltak valójában. De máris lett „nép akarata”.

És most akkor majd lehet lobogtatni egy újabb adat listát, annak ellenére, hogy nem a valós helyzetet tükrözi majd.

Viszont már múlt alkalommal gondolkoztam azon, hogy mit kezdünk bizonyos adatokkal az életben. Idén nem túl rég szembesültem egy nagyon érdekes megfigyeléssel.

Új kolléganő érkezett a munkahelyemre, aki egyébként már nincs is ott. De a lényeg a következő volt: Bemutatkozás.

Mennyire érdekes az, ki mit mond el magáról, mit tart fontos információnak. Átadunk egy adathalmazt a hallgató félnek magunkról: Hogy hívnak, milyen státuszban, van-e családom, hol élek, mit csinálok a munkahelyemen.

De miért fontos az: hajadon vagyok, házas vagyok, elváltam, újra férjhez mentem, van x gyerekem, gyerektelen vagyok, nem a szakmámban dolgozom, hétvégén kerékpározom, szeretek főzni és egyáltalán….? Miért adunk át ilyen infókat egy vad idegennek? És hogy kapcsolódik ez a munkánkhoz, a munkahelyünkhöz, és majd a közös együtt végzett munkához?

Miért nem azt mondjuk el, hogy nem szoktam késni, teljesen időben érkezem, fontosnak tartom az ebédidő nyugalmasságát, nem szívesen túlórázom, mert a munkámat a munkaidő alatt elvégzem. Alapvetően, e-mailben kommunikálok a kollégákkal, és mely feladatokat végzem el a cégnél?

Végül is ahhoz, hogy együtt dolgozzunk, ez pontosan elegendő lenne. Mégsem ezt tesszük. Azon kívül érdekes volt megfigyelni, ki mennyire ferdíti el az igazságot, a jobb fényezés érdekében. Miért?

Miért gondoljuk, hogy mi sejtjük azt, hogy egy idegen embernek, mik az elvárásai velük szemben? Máris ferdítünk, hogy jobb színben tűnjünk fel. Nem teljesen értem az okát. Ha a valós infókat adjuk át, akkor, egy idegen ember mit fog gondolni majd rólunk? Máris munkakerülőnek tart majd, vagy notórius késősnek, vagy túl pedánsnak, benyalizósnak? Kérdezem Én: És akkor mi van?

És akkor térjünk át a másik oldalra picit. Ezzel szemben, mi valahogy mégis teljes őszinteséget várunk el a másik oldalról, vagy legalábbis azt feltételezzük, hogy amit mond, az fedi az igazságot. Mert ha mi füllentünk picit, Ő biztos nem.

És akkor térjünk is át az adatok „feldolgozására”. Mit kezdünk a másiktól megszerezett infókkal? Fogjunk magunkat és beskatulyázzuk az embert valahova. Hogy miért? Mert így működik az ember? Mert így a helyére tettük a beszélgetőpartnert a meglévő infókkal, és léphetünk tovább a dolgunkra. Aztán ha ez a kép hetek, hónapok alatt megváltozik a közös munka során, további ítélkezésbe kezdünk, hogy „nem is gondoltam volna róla”, „pedig azt mondta….” és így tovább.

És ebből látszik itt az igazi baj, hiszen „lakva ismerkszik meg az ember”, és mennyire igaz. Időt kellene hagynunk az adatok beszerzésére, és feldolgozására is. És adott helyzetben pedig nem a felszíni információk alapján dönteni, hogy kiabál a kolléganő, Jézusom, micsoda ember, csak éppen fogalmunk sincs arról, hogy adott napon mondjuk milyen volt a reggele, és már a harmadik tartalék harisnyát veszi fel éppen.

Gondolkozzunk el az adatok/információk valósságán, azon pedig leginkább, mi milyen adatokat továbbítunk mások felé, mit szeretnénk, hogy gondoljanak rólunk.

Mennyire is vállaljuk a puszta igazságot a mindennapokban?