Generációk

 

Szüleim a Baby boom korszak gyermekei, Én az X generáció, a gyerek viszont a Z generáció már.

Ma lassan fél 10, 9-kor még sütőt takarítottam, ami 1 órát ázott a zsíroldóban, mert egy egész izgalmas beszélgetésem volt a gyerkőccel. Ez a bejegyzés ebből született most. Bár lehet tik-tok video kellett volna, de azt gondolom, a 10 percbe nem férnék bele.

Viszont végkövetkeztetésként arra jutottam, hogy 2 generáció különbség van köztünk, és ez hatalmas szakadék, de rettentően sokmindent megmagyaráz.

Míg a Baby boom-osoknak X generációs gyermekei születtek, addig az X-eseknem nem Y, hanem a kitolódás miatt már Z, két egész generáció különbség.

Sok dologra rájöttem ezzel kapcsolatban. És most nagy divat, de egyébként is híve vagyok a múltra való visszakacsingatásnak, kezdeném magammal.

Emlékeimben valahogy úgy van, hogy igenis hittünk a szüleink szavának, még akkor is, ha nem minden helyzetben követtük az elképzelésüket. Mélyen belül vissza-visszacsengenek a szavaik, tanításaik, azok is, amiket nem fogadtunk meg soha, és azok is, amiket felnőtt létemre még a mai nap is igyekszem meg-megszegni, dafke módban. De valahogy mégiscsak olyan, jaj nem is tudom hogyan írjam, olyan hihető volt amit mondtak, félig átérezhető, mert láttuk rajtuk, olykor megtapasztaltuk, hogy valahogy nem fenékig tejfel az élet, és nem minden habos torta. Valahogy így nőttünk fel, hogy senkinek nem volt felesleges tejbe aprítandója, örültünk, ha nyaralni mentünk. És azt is láttuk, mennyit dolgoznak a szülők, és voltak lemondások, de valahogy azért az ajándékok is mindig a fa alá kerültek.

Valahogy a saját szüleinkkel közel álltunk, és szerintem ez a generáció még most is közel áll a szüleihez.

Most azt kell mondjam, ez nagyon máshogy vagy. Azaz a Z generáció, mert erről tudok igazán mesélni.

Egyszerűen egy teljesen más világban élnek, mint amiben mi felnőttünk. És nem tudom el lehet-e vonatkoztatni a világ fejlődésétől vagy ennek is része van ebben. Azt gondolom, van része benne.

Nem tudod világosan a generáció tudtára adni, hogy nem úgy mennek a dolgok, hogy gondolok egyet, és holnap teszek valamit és akkor az lesz. Hogy nem annak kell a lényegnek lennie, hogy „jó sok pénzem van”, hanem annak, hogy leteszek valamit az asztalra és akkor lesz pénzem. (jó esetben)

Anno, könyvek voltak, meg iskola és élettapasztalatok. Ma el vannak halmozva információkkal, ráadásul nem csak a saját országából, hanem az egész világról, és azt látja, oh de baresz és egyszerű az élet. Igaz kell belefektetni egy kis energiát, de programok nagy része megcsinálja a munka nagy részét, Én meg gazdag leszek. Azt látják, hogy már elég egy senkinek lenni a tik-tok-on, és jó sok követőt keríteni egy „sékeneszpresszaú” beszólással, és máris influenszer az ember, és cégek keresik meg és támogatják jó pénzért.

Én meg nem tudom elmondani, hogy az élet nem ennyire egyszerű, és főleg nem úgy, hogy egyébként mellékesen ne csorbítsam le a lelkesedését. Mert nem tudom csak a saját érveimmel alátámasztani, cserébe ő meg felhoz kb 1000 videót, hogy de nézzem meg, ez ma már így megy, és nagyon hírtelen és gyorsan pedig, baromi gazdag lesz. És hogy nem is annyira érdemes suliba járni, mert ő anélkül is gazdag lesz, és most csak ezzel szeretne foglalkozni.

Én pedig hiába állítom, hogy nem így van. Hiszen azt látja, hogy a saját anyja, egy szakmai papírral és két diplomával a kezében, baromira mást csinál, és rettentő rosszul keres, azaz nem, pontosítok: viszonylag jól keres, csak nem jön ki a  pénzből, csak valahogy éppen.

Így aztán picit megakadtam ezen, és azon gondolkoztam mégis, hogy lehet, hogy ennyire nem hisz nekem, és mit kellene mondanom, vagy mennyire hagyjam pofára esni. Mert egyébként, szeretem ha gödörbe lép, még azt is ha beüti az orra hegyét, de hogy akkorát zuhanjon majd, hogy a feje kettéreped. Na, azt már nem annyira.

De mi van, ha nem is nekem van igazam? És csak egyszerűen, pont azért viselkedem így, mert két generációval korábban születtem, és valóban más világ volt akkor. És azért nem merek Én ekkorát lépni, mert tele vagyok a saját generációm frusztráltságával? Miért gondolom azt, hogy az tuti nem jó amit ő mond, és csak az válhat be, ami már sok-sok éve bevált?

Lehet pont azért jó az, amit ő mond, mert az egy újítás, és az „új” világba már ez kell.

Tök jó, mert az hiszem nem is jutottam semmire az egésszel kapcsolatban. De azt remélem, hogy azért nem csak Én gondolkozok azokon, amit Ő mondott nekem, hanem Ő is azon, amiket Én mondtam neki.

Egy biztos, azt érzem, Ő sokkal messzebb van tőlem, mint amennyire Én bármikor is voltam a szüleimtől. Ha ez így érthető.

Ebből fakadóan és picit továbbmenve, anno nem volt hülyeség, ez a korán szüljünk szitu. Oka volt, és nem is kicsi. Nem irigylem majd azokat a szülőket, akik 30-35 fölött hozzák napvilágra gyermeküket, mondván élek még és karriert építek. Csak ezt akkor, nem tudjuk.

Most viszont tudom, hogy ebben a világban, hiába fejlettebb és modernebb, sokkal nehezebb szülőnek lenni. Mondom ez most itt 2022-ben egy Z generációs gyerekkel.