Amikor kerek a világ

Igen ez volt, szombat délután. A valahány perces boldogság, és a pillanat, amikor azt éreztem kerek a világ.

Igen.

De kezdeném a boldogságnál, mert erről is elég sokat lehet olvasni, poadcast-ot hallgatni.

Egyrészt mindenkinek mást jelent, és mindenki mást is gondol róla. Szíve joga.

Szerintem a boldogság percekben és helyzetekben mérhető.

Így ha valaki felteszi nekem a kérdést: Boldog vagy?

Simán vissza is kérdezek: Szerinted mi a boldogság?

A válasz egyébként mindig meglepő. Leginkább az, hogy mennyi féle, merthogy kinek hogyan. Csakhogy attól nekem, még persze nem pont úgy. Mert szerintem nincs éveken át húzódó boldogság. Nincs ilyen állapot. Vannak csodás percek az életemben, mindig is voltak, de pont a ying és yang miatt, vannak pocsékabb helyzetek és napok is. Kiegyenlítik egymást, és nem hiszem, hogy azt tudnám mondani, hogy boldog vagyok, amikor még egy hét van a fizetésig és sakkozok a forintokkal, vagy amikor kiöltözve éppen ghostingol valaki. Semmiféle boldogságot nem érzek ilyenkor. 

De akkor, hogy is vagyunk boldogok? Vagy inkább miért az az elvárás, hogy tartósan boldogok legyünk, és ha nem akkor máris egy újabb jelző kerül ránk, és sajnálkozó tekintettek?

És miért is ítélkezünk mások felett? Lehet, tökre élvezi az életét a másik ember, úgy ahogy van, mert állítom, ha nem élvezné, akkor ösztönösen változtatna rajta, vagy legalábbis segítséget kérne valakitől. Mert neki éppen az a jó élet, és direkt nem azt írtam, hogy neki az a boldogság….

Szóval helyzetek és pillanatok nekem, amikor:

•            a Nagyfiam büszke rám,
• saját erőből elértem valamit,
• sikerült valami olyan, amit nem is gondoltam volna,
• egy régi kedves ismerősömmel borozgatunk/beszélgetünk,
• tavasszal kiültetem a virágokat a ládába,
• megérik egy paradicsom,
• akciósan vásároltam,
• szüleimhez átmegyek csak úgy,
• bringázok vasárnap reggel,
• kész vagyok a házimunkával és nincsen este,
• sikeres volt a francia óra,
• el tudtam magyarázni valamit, és a másik fél megértette,
• mosolyt csalok egy másik ember arcára,
• beleharapni a friss kenyérbe,
• érezni mezítláb a fűszálakat,
• bőrig ázni,
• a meleg szelet érezni az arcomon,
• Párizsba megérkezni,

és még sorolhatnám végtelenségig, mert számtalan ilyen pillanat és helyzet van. Éppen akkor minden nagyon jó, abban a pillanatban, percben, órában akár. És ezeket mindet szépen elteszem, elő- előveszem, megismétlem, hogy ne felejtsem el, vagy újra érezzem megint, hogy jobban bevésődjön.

És pontosan ilyen volt a szombat délután, amikor is végre Nagyfiamnak meg tudtam mutatni, milyen az, ha többezred magaddal bringázol Budapesten ott, ahol egyébként nem tennéd. És, hogy mindez egy nemes célt szolgál, vagyis egy bringázhatóbb városért teszed.

Valahogy a nap első fele is nagyon jó volt, flottul ment minden. A bringás kezdés is időben zajlott, az út közben a szokásos feltorlódásokkal, szokott menetben. Mégiscsak 15ezren voltunk. És ahogy megérkeztünk a szigetre, letelepedtünk, kabát, táska a fűben, elég sok idő volt még az emelésig, így leheveredtünk.

És akkor behasított a pillanat. Lábam a másikon keresztben így: 

 

És annyira kerek volt minden és egész, és rettentően boldogságos, hogy a hideg is kiráz, ahogy ezt most itt megörökítem. Rettentő BOLDOG percek voltak.

Nagyon kellemes idő volt, a nap még éppen melegített, a fűszálaknak éreztem az illatát, a dzseki és táska, amire feküdtem, mintha egy paplan puhasága lett volna, a felhők az égen gyülekeztek már, de pont megtörték a kék eget. Zsibongást lehetett hallani a gyülekező emberektől, nevetéseket, gyerekek szaladgáltak. Feladattal végeztünk, teljesség érzés megvolt. Ekkor egy pillanatra megragadtam ezt, és hatalmasat mosolyogtam onnan bentről a lelkemből, hogy azta, na most ez mennyire gömbölyű, és minden a helyén van, pont ott, ahol most lennie kell bárminek is. Leginkább azért, mert ezt az élményt meg tudtam osztani a fiammal. Tudom, hogy ettől lett ez igazán kerek.

Jól eltettem ezt az egész érzést. Remélem, legalább akkor előjön ez, ha bármilyen fűre lefekszem az elkövetkező időszakban, de ha nem, sincs baj, és ha nem tud velem eljönni egy év múlva, sincs semmi baj. És miért?

Mert akkor ott, azokban a percekben, minden ott volt.  Gömbölyűen.

Éreztem, nagyon éreztem. BOLDOGSÁG volt.