Déja-vu

 

Tegnap délután pont ugyanazt csináltam mint, mit tudom én hány vasárnap délután. Éppen ezért volt déjá-vu érzésem. És itt éreztem, hogy nem okés ez így. 

Csak egy egyszerű tevékenység volt ez, vasaltam. 

Ma reggel nem tudtam felkelni mozogni, olyan fáradt voltam, de nincs vész, máskor is van ilyen. Nem vagyok annyira eltökélt, hogy ne hallgassak a szervezetemre. Ha ilyen van, akkor maradok az ágyban. Most is így volt.

Viszont végiggondoltam a hétvégét, és kegyetlen volt. Nem volt lehetőségem pihenni, mondhatni semmit. És mégis szalad a lakás. Nem volt időm a dolgaimra, de arra végkép nem, hogy leüljek és megnézzek egy filmet. És nem a film a lényeg, hanem hogy másfél-2 órát nem csinálok semmit.

Szóval ezen, valamit erősen változtatni kell. És akkor most megérkezett az elhatározásom is hozzá. És mivel gyerkőc 17 lesz idén, pont itt az ideje, hogy jobban részt vegyen a háztartásban. És nem csak azzal, hogy leviszi a szemetet, ha megkérem. Bár hétvégén már megkértem a mosdó és tükör megtakarítására, és boldogan megcsinálta.

Most kb, megint a kinyiffanásnál tartok.  

Valószínűleg fáradtságom számlájára írható a melóhelyemen lévő harc is. A gyermekbántalmazás tüntetése kapcsán kiderült, hogy más szinten rangsoroltuk az egymás felé gondolt barátságot. Míg Én kiálltam volna bármelyikükért, és ha kell az éjszaka közepén is…. (ismerős ugye), addig a másik oldalak nagyon nem ezt gondolták, mert szerintük ez csak szöveg, és Én sem tennék semmit értük, de Ők biztosan nem. 

Két okból sértett ez. Ő ne döntse el, hogy Én mit tennék meg a másikért, másrészt, akkor hatalmas képmutatásban voltam évek óta ebben a nem is barátságban. 

Harmadrészt behozták a politikai nézeteimet ebbe az egészbe, és matricákkal láttak el a nézeteim miatt. (semmi köze nem volt, ehhez az egész témához)

Ezzel le is zártam az ügyet, jelezvén, okés, ez végülis egy munkahely, így akkor attól kezdve kolléganők vagyunk. Elvégezzük a munkát. Fizetést, ezért kapunk és nem a tereferéért.  

Ennek az lett a hatalmas eredménye, hogy végtelen kuss van az irodában. Amivel nincsen különösebb bajom. De ha a 4. kolléganővel eszmecserém van, látványosan nincsen hozzászólás. Így elnézést is kértem a 4. féltől, hogy mit okoztam, de kiderült, semmi csorba nem esett az ő kapcsolatukon. Gyors helyzetfelméréssel, és visszaemlékezéssel össze is raktam, hogy basszus, akkor eddig sem beszélgettek vele. Sajnálatos.

Másik nagy eredménye az egésznek az, hogy a munkahelyi skype, el lett felejtve még sürgős esetekben is, és minden e-mail-en folyik. Persze lehet így… csak valóban lassabb. Mert hiába a 3 monitor, ha valamiben benne vagyok, az utolsó, hogy a email-eket böngésszem.  

Másrészt szájbarágósan megy az egész a részükről. De nem kell félteni, éppen egy kamasz gyereket nevelek, ez nekem kisujjból. 

Harmadrészt a héten elkezdődött a hátam mögötti, kihasználják, hogy nem vagyok a szobában és akkor hozunk fel valamit a főnöknek, természetesen olyat, amihez közöm van.  De ezzel sincs semmi bajom. Én egy igazán nyílt ember vagyok, minden héten van értekezlet, nem vagyok rest felvetni ott a problémákat. 

És játszhatunk „szószerintiéket” is, tök profi vagyok benne. Nem ismerik a családomat, hogy a helytállás, igazságosság, kitartás, és a saját IQ-m kihasználásának területein milyen neveltetést kaptam.
 

Az egész helyzetből számtalan előnyt tudok levonni:

A pszichológiai könyvekben olvasott helyzetek képet öltenek, másrészt agyamnak olyan részeit kell aktivizálnom, amik jó ideje szunnyadóban voltak.

És az egész eddig leírtakat fokozza, hogy éppen depi is vagyok, magányos. 45 leszek idén, és folyamatosan szembe jön megint, hogy honnan a francból tudnék találni egy értelmes embert, akivel sokmindent megoszthatok, és persze azon puffogok, hogy kibaszott igazságtalan az élet, hogy ekkora hátrányból kell indulnom, hogy a korom, és a gyerek is hátráltató tényező. 

Na mindegy, minden el fog múlni, meg mindenbe simán bele tudok szokni mint eddig is, csak néha valami másra vágynék, mondjuk nem csak szexpartnerre. Hanem értelmes beszélgetésre, meg arra, hogy esetleg pihenhessek is. A kurva élet, hogy akkor ezt a gyerek kérdést ketten hoztuk meg, terhét meg én viselem egyedül, igaz az előnyét is, de egy kamasz mellett ez a mérleg meg tud billeni.

Mindegy hétfő van, még jó, hogy csak 1 napig tart.