Egyszerűen Én, amilyen vagyok

  Bármennyire is igyekszem felkészülni erre az időszakra, és bármennyire tudom, hogy nagyjából mi vár rám, megvisel. Hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi áll feeling érzésem.   A tiltakozásom a világ ellen, tiltakozásom az ünnep ellen. És utálom magam ezért, hogy utálom ezt. Amúgy lesz ez majd olyan, hogy nem szar? Ennek csak az a normál rendje, hogy akkor nem szar a karácsony, ha van valakid? Már úgy értem biztos más ez, ha echte szingli valaki, de amikor sok-sok (mondjuk 16) karácsonyod volt családként és aztán ez nincsen, akkor ezt, hogy lehet úgy túlélni, hogy amúgy örömködsz? Mondjuk biztos nem segít, hogy most fog megjönni, de igazából az, hogy most kezdek el szenvedni vagy egy hét múlva, az semmin nem változtat. Legalább túl vagyok a kezdeti nehézségeken, de már most a pokolba kívánom az összes álszent karácsonyozót. Nem nincs minden rendben attól, hogy a fa köré ülünk, vagy eszünk egy előre megrendezett ebédet vagy vacsorát. Az a helyzet, hogy előre eldö...

Megint hajat festek, végén hagyomány lesz, hogy ilyenkor ülök ide…. Sok ősz hajszálam lett az elmúlt időszakban nem tagadom. A dolgok annyiban tudtak, tudnak rendeződni, hogy van, ami megszokássá válik, és így kevésbé fáj.   Voltam egy szorongás interjún , segítettem egy egyetemistának, aki fotóriporternek készül. Ezt a témát kapta, mert maga is szorong.  Mit is mondjak, Szerbiából érkezett, egyedül van itt egy fizetős egyetemen, és ráadásul introvertált. Talán nem kell mondani miért is szorong.  Viszont hatalmas lendülettel jelentkeztem, és utána gondolkoztam el, miről is fogok beszélni, vagy mi tekinthető szorongásnak?  Mert persze vannak az életemnek állandó részletei, minthogy albérlet, bármikor megszűnhet, egyedüli keresőként, mi van a munkámmal, és mi lesz a szüleimmel, és mi lesz, ha ők már nem lesznek. De ezeket olyan szorongásoknak tekintem, amiket nem veszek elő minden nap. Mert semmi értelme, mert válasz nincsen rá. Majd lesz valahogy kategória, vagy ...