Ugrás a fő tartalomra

Elkezdődött...

 


Bármennyire is igyekszem felkészülni erre az időszakra, és bármennyire tudom, hogy nagyjából mi vár rám, megvisel.

Hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi áll feeling érzésem.  A tiltakozásom a világ ellen, tiltakozásom az ünnep ellen.

És utálom magam ezért, hogy utálom ezt. Amúgy lesz ez majd olyan, hogy nem szar? Ennek csak az a normál rendje, hogy akkor nem szar a karácsony, ha van valakid?

Már úgy értem biztos más ez, ha echte szingli valaki, de amikor sok-sok (mondjuk 16) karácsonyod volt családként és aztán ez nincsen, akkor ezt, hogy lehet úgy túlélni, hogy amúgy örömködsz?

Mondjuk biztos nem segít, hogy most fog megjönni, de igazából az, hogy most kezdek el szenvedni vagy egy hét múlva, az semmin nem változtat. Legalább túl vagyok a kezdeti nehézségeken, de már most a pokolba kívánom az összes álszent karácsonyozót.

Nem nincs minden rendben attól, hogy a fa köré ülünk, vagy eszünk egy előre megrendezett ebédet vagy vacsorát.

Az a helyzet, hogy előre eldöntöttem, hogy idén, most nem hat rám majd a karácsonyi nyomás, ami árad mindenhonnan. Múlt évben is milyen jó volt a lufi dolog, meg a kínai kaja karácsony napján.

Most ezen a hétvégén mégis könnyek zúdulnak ki a szememből, meg bassza meg, meg az élet de kurva igazságtalan. És tudom, hogy ez is ideig óráig tart, jó napokig, és majd könnyebb lesz, meg hétfőtől munka, és picit visszaáll az életem a normál rendbe, de most szar.

És igen persze megélem a szart mert az is kell, igen tessék most lehet bőgni, mondtam magamnak, legyek túl ezen az egészen, de basszus most estére komolyan csak szarabb lett.

Persze boncolgatom magam, mi a francért nem tudok tartani egy „rendes” karácsonyt, vagy miért örülök annak, hogy dec.30-al kinyit a munkahelyem, és dalolva bemehetek azért, hogy majd akkor már ne legyek olyan depi, hanem picit kimozduljak a mindennapi némaságból, egyedüllétből.

Egy tanulmány vagyok biztosan, és ez az 5. nyomi karácsony, ami nem csak nekem az, de az egész családom eddigi karácsonyait elcsesztem, mert képtelen vagyok mosolyt erőltetni az arcomra, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Képtelen vagyok. Mai napig. Az őszinteségem mindig is nehéz helyzetekbe sodort az életem során, meg az igazságérzetem. Magamnak csinálom a bajt, és sajnos így azoknak is, akiket amúgy nagyon szeretek. De képtelen vagyok az álszentségre. Képtelen.

-

Milyen érdekes szó ez a képtelen, azaz nem tudok 😊 jó képet vágni, nem tudok más képet mutatni mint a valóság, nem tudok olyan képet megjeleníteni az arcomon amit kellene, képtelen vagyok. Szeretem a magyar nyelvet, vicces!

-

Szeretnék feelinget igen, meg ajándékon gondolkozást a másiknak, meg izgulást, hogy vajon mit kapok majd Én. De álomkép ez, olyan kergetős. Ez is annak a feelingnek volt része anno.

A sütik illata, az igyekezet a kajákkal, a szép ruha, a meghittség, a narancs és a gyertya illata.

 

Szép volt, és talán igaz sem volt, csak Én gondoltam annak. Szebbé festettem az akkori valóságomat, és kapaszkodok abba a képbe, és sajnálom, hogy most nem tudom a színekkel kifesteni ezt az időszakot. Minden színtelen, és szagtalan, valós, reális, mint egy fekete-fehér képen a tekintet.

Fényképeznem kellene újra.

Kedves Univerzum, kérek szépen egy fényképezőképet, hogy megmutassam, hogy látom a világot az objektíven át…

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...