Egyszerűen Én, amilyen vagyok

  És ezzel az ünnepet lezárom. Mondhatnám, mert valahogy talán említtetem is, nem megy ez a válás óta, de idén kifejezetten megviselt. És hogy miért, így 5 év után? Sokkal jobban szembesültem a múlttal, vagy azt írjam hiányossággal? Bárminek is nevezzem, idén volt az első év, hogy tudatosan kerestem párt magam mellé, és meglepően szembesültem, hogy nem számít sem a külső, sem az agybarázdák száma, IQ-EQ mértéke, azaz, hogy mivel rendelkezem. Vagyis annyiban igen, hogy van gyerekem máris 80% csökkennek az esélyeim, ha megszólalok, még esik vagy 15%-ot, és a végére maradok Én egymagam. Az évek meg hiába is szépítem, nem csökkennek, csak nőnek, ez a párkeresés szempontjából, ugyebár csak hátrány. És nem is a kor, de bizony ereszkedik a testem, kevesebbet bírok, és bizony az este 10-re elmenni randizni háromszor meggondolandó, még napi 4 kávéval is. Sajna elképzelésem sincs mit hoz a következő év, és ez a bizonytalanság nagyon is megbélyegzi az éjszakáimat. De ide sorolhatná...

Időpontot kértem, azaz most eljutottam oda, hogy kiírtam heti teendő feladatokat a gyereknek, és ennek az egyik pontja az volt: „Anyával beszélgetni” . De amikor listával készülsz a gyerekkel való beszélgetésre, az gáz. Próbálod átadni az élet lényegét, mármint hogy hogyan is kellene szerinted élni, vagy mi a jó. És ezt a legalább 45 éves tapasztalataidból, a szüleid/nagyszüleid történeteiből, és a sok-sok elolvasott könyv soraiból veszed. És az egészből annyi megy át a gyerkőcnek, hogy „okés leviszem majd a szemetet” , akkor, mondjuk komolyan elgondolkozol, hogy mégis hol baszod el, nap mint nap ezt a nevelés kérdést. És persze vágom Én, hogy majdnem férfi agy, de mondjuk engedjük el a feltételezést. És azt is értem, hogy 2024-ben bizony Én nem nagyon tudhatok semmit szülőként, mert már más világ van.  Komolyan elgondolkodtam, nem jó határokat szabtam az önállóságban, az életében.  Mármint miért vagyok az a  szülő, aki hagyja, hogy a majdnem 18 éves gyerek becsukja a szo...