Ugrás a fő tartalomra

Micsoda nevelés....


Időpontot kértem, azaz most eljutottam oda, hogy kiírtam heti teendő feladatokat a gyereknek, és ennek az egyik pontja az volt: „Anyával beszélgetni”. De amikor listával készülsz a gyerekkel való beszélgetésre, az gáz.

Próbálod átadni az élet lényegét, mármint hogy hogyan is kellene szerinted élni, vagy mi a jó. És ezt a legalább 45 éves tapasztalataidból, a szüleid/nagyszüleid történeteiből, és a sok-sok elolvasott könyv soraiból veszed. És az egészből annyi megy át a gyerkőcnek, hogy „okés leviszem majd a szemetet”, akkor, mondjuk komolyan elgondolkozol, hogy mégis hol baszod el, nap mint nap ezt a nevelés kérdést.

És persze vágom Én, hogy majdnem férfi agy, de mondjuk engedjük el a feltételezést. És azt is értem, hogy 2024-ben bizony Én nem nagyon tudhatok semmit szülőként, mert már más világ van. 

Komolyan elgondolkodtam, nem jó határokat szabtam az önállóságban, az életében. 

Mármint miért vagyok az a  szülő, aki hagyja, hogy a majdnem 18 éves gyerek becsukja a szobaajtaját, és azt csináljon amit akar? És miért nem nyaggatom 5 percenként valamivel? Azt se értem miért mosolyog rám, és nem megfélemlítve áll az ajtóban, amikor hazaérek? És miért nem utasító szavakat használok, hanem kéréseket? Azt is hogy képzelem, hogy nincs 9-kor az ágyban fekve, és kapcsolom rá a villanyt?

Tegnap egész nap azon gondolkodtam, hogyan adjam át a mondandómat, mi legyen a vezérfonal, és hogy legyen összeszedett az egész és a sorolandó hibák, hogy legyen érthető a szembesítés.

Az van, hogy ezt az egészet sikerült másfél órába belesűrítenem, és a végén terveimmel ellentétben mégiscsak sikerült sírva közölnöm a gyerekkel, hogy „képtelen vagyok többet adni, bármilyen téren is, mert belerokkanok”. És amikor átadom a szót, közli: „rendben, odafigyelek és segítek, leviszem a szemetet” .

Így.

És mondtam neki, lehet utálni ezért az egészért. Kamasz, ez a dolga, nekem meg az, hogy szülő legyek.

Mondtam ebben a családban demokrácia van, gondolja végig, mi vinné előrébb a dolgokat.

Megkértem, hogy ne jussunk el odáig, hogy szankciókat vezetek be. Szerintem az nem út, annál sokkal értelmesebb. És persze számtalanszor elmondtam, ne értem, önmagáért. 

Ellenérvei a felvetéseimre:

  • Nem lehet abbahagyni az online csevegést, mert Te hazaérsz. Ha benne vagy egy témában, akkor nem lehet csak úgy abbahagyni, akkor az érezném, be vagyok korlátozva. Az meg nem jó.
  • Igen azért beszélünk online órákat, mert az jó, ha már nem tudjuk látni egymást. De közben azért csinálunk is mást, mármint van, hogy pakolok közben…
  • De ha már megvan a lehetőség, miért ne éljünk vele? Nem értem.
  • Mert engem ez nem érdekel. Szerintem nem fontos.

-

A vezérfonalam pedig nem volt más, mint az: egyensúly.

Egyensúly az élet minden területén.

Ennyit kértem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bumble 1.2

  És akkor jöjjenek az első tapasztalatok a randiappal kapcsolatban: Úgy látom, hogy attól, hogy valaki bejelöl engem, és én is bejelöltem őt, és chat-et indítok, az semmit nem jelent. Ez nekem azért furcsa, mert elvileg ez app azért van, hogy ismerkedj, tehát mondhatni várod mi történik, látod, hogy valaki like-olt, látod, hogy valaki írt, de akkor miért nem veszed ezt figyelembe? Ezt még nem értem. Bár, ma kaptam erre egy rövid választ a threads-en: mellettem beszélget 6 másikkal. És ezzel nekem nincs bajom, mert éppen pont 6 chatben vagyok benne. De Én ha úgy van, mind a 6-al tudok egyszerre csevegni, még az offline életem ellenére is. Multitasking….. Túllépek ezen. De a pasik nem túl aktívak ilyen téren. Mondhatnám, akkor hagyjuk is, végülis ez is egy jel nem? És akkor lássuk a vidámabb felhozatalt. Van bio, amit nem kötelező kitölteni, de vannak, akik igenis élnek ezzel a lehetőséggel:     Alapvetően kolléganőm azt mondta, figyú legalább kreatívak, ami ...

AppRandi 2 és 4

Csendben voltam, mert gondoltam hátha alakul a dolog, de ma lezárásra került, így kiérdemelte itt a pozíciót, hogy írjak róla.  Innen folytatom: És akkor ma este randi 2, két fekete ponttal indulásos lesz, kíváncsi leszek. A két fekete pontot a következőkkel érdemelte ki: 1, az este hetes találkozót áttette fél 10-re.   2, Majd találunk valami nyitva lévő helyet a király utcában, mondta kiérdemelte a másodikat. Így indultam neki, de úgy voltam vele, rajtam ne múljon már ez, tényleg nyitott vagyok kompromisszumra képes. Így aztán fél 10 Liszt Ferenc tér. Legalább időben érkezett már ez is valami. Viszont farmer rövidnaci, mintás póló, sportcipő.  Ez nekem azért furcsa, mert okés, hogy ilyen esetleg a hétköznapokban, és ezzel nincs is bajom, de ez egy első randi, ahol magadból a maxot hozod ki.  Mert ha meg így nézem, ez a max és ennél már csak lentebb van, akkor jaj.   De okés, ne kötözködjek este fél 10-kor. Viszont megjegyzésre került, mennyire csinos...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...