Lezárom

 És ezzel az ünnepet lezárom.

Mondhatnám, mert valahogy talán említtetem is, nem megy ez a válás óta, de idén kifejezetten megviselt.

És hogy miért, így 5 év után? Sokkal jobban szembesültem a múlttal, vagy azt írjam hiányossággal?

Bárminek is nevezzem, idén volt az első év, hogy tudatosan kerestem párt magam mellé, és meglepően szembesültem, hogy nem számít sem a külső, sem az agybarázdák száma, IQ-EQ mértéke, azaz, hogy mivel rendelkezem. Vagyis annyiban igen, hogy van gyerekem máris 80% csökkennek az esélyeim, ha megszólalok, még esik vagy 15%-ot, és a végére maradok Én egymagam. Az évek meg hiába is szépítem, nem csökkennek, csak nőnek, ez a párkeresés szempontjából, ugyebár csak hátrány. És nem is a kor, de bizony ereszkedik a testem, kevesebbet bírok, és bizony az este 10-re elmenni randizni háromszor meggondolandó, még napi 4 kávéval is.

Sajna elképzelésem sincs mit hoz a következő év, és ez a bizonytalanság nagyon is megbélyegzi az éjszakáimat.

De ide sorolhatnám még, hogy szinte semmi energiát nem feccöltem a vállalkozásomba, így egyértelműen, nem is megy, de tervben van, hogy ezen a következő évben azért változtatok.

Idén volt az első szembesülés, hogy eljött a pillanat, hogy a gyerek leszakad.

Erről szenteste volt is egy 10 utánig nyúló beszélgetésünk, mert nem igazán tudom elmagyarázni, hogy van a vér szerinti család, ami baromira fontos, és van a barátnő, és az ő családja, és ez a két kupac, bizony nagyon nincsen egy szinten.

Ismét előkerült az egyensúly szó kielemezgetése, csak most másik irányból, azaz gyerek mit pakol az egyik oldalra, és közben mi pakolódik a másik oldalra, vagy a mik az elvárásai, még akkor is ha kimondatlan.

És az a szó, odadobálása, hogy szeretlek, az akkor is csak egy szó marad, ha nem érzem azt, hogy alkalmanként mondjuk plusz energiaráfordítással tesz értem valamit.

Sírtam. Ismét, pedig megint nem akartam. Egész nap fájt a fejem -e miatt, mert alig aludtam.

Picsába az egész szétzilált életemmel, és az összes ilyen kibaszott nehézségével, de komolyan.

Ha tudtam volna kitől lehet úgy kérni karira, hogy meg is kapjam, akkor bizony a könnyed társas életet kérem.

Nekem ezek a családi megmozdulások sem mennek olyan jól. De aki olvas az tudja.

Tegnap éjszakába nyúlóan cseverésztem Anyukámmal, akkor tudtam értelmesen megfogalmazni. Minden ilyen esemény a múlt. Visszacseppenek egy olyan környezetbe, ahol volt családom, és szembesülök azzal, hogy mi az, ami széthullott.

Ha a lakásomban vagyok akkor ez nincs, mert ez az új életem.

És idén már nagyon büszke voltam amúgy magamra, mert hangosan ki tudtam mondani a kíváncsiskodó embereknek, hogy nálunk bizony nincs karácsony a válás óta. És a legjobb meg se könnyeztem, hanem tényként közöltem ezt. Jó érzés volt. 

Erre tessék, 24 estére bezuhanok a saját magam által ásott kis gödröcskémbe, és ma csak éppen kidugtam a fejem ebből a mélységből.

Így kell ezt.

Amúgy ma kezdődött a hanuka, és ez nekem fontos. Mármint az biztosan, hogy a gyerek tudja azt, hogy ez mi, így hanuka gasztro kaja volt. Húsleves maceszgombóccal, zöldséges latkesz fokhagymás tejföllel (ez olyan tócsni féle), és marokkói szfindzs (ez pedig fánkféleség).

 

Na ez nekem mondjuk egy boldogságos része volt a napnak.

 

Gyereknek meg az ajándékok mellé gyorsan készítettem egy képet: