Ugrás a fő tartalomra

Pöttyeim?

 Hogy senki ne maradjon infók nélkül így a hét végére/elejére:

Felmerült problémák köszönik szépen megvannak. +-ban pedig teljes testes kiütésem lett. 

Hétfő estére nagyon viszkettem, és akkor vettem igazán észre, hogy full kiütés vagyok.

Volt ilyen kiütésem decemberben, de akkor az alkaromon, és a combom belső felén, kaptam rá akkor gyógyszert és nagyon nagyon lassan el is múlt. Most pontosan ugyanaz kinézetre, csak fullban és most viszket is rendesen.

 Én élelmiszer-allergiára tippelek, így most okosabban végiggondoltam a fejemben mi volt új az életemben akkor azokon a napokon. Baracklé, és teljes kiőrlésű zsemle.

háziorvos végül most egy más antihisztamint írt fel, de végül valami szerencse folytán, pénteken nap közben volt egy időpont a bőrklinikán.

Itt az időponthoz képest + 1 óra várakozással sorra kerültem, hogy végül latinul ráírják a leleltre: bőrgyulladás. Szedjem a gyógyszert csak nagyobb adagban, és ajánlottak egy krémet ami kurva drága, cserében büdös is. Ebből a krémből kaptam egy mintát, és végül a háziorvos felírt egy gyógyszertári krémet, amit a mai napon váltottam ki.1x már bekentem magam.


Gyógyszer, délutáni alvásra késztet.

Egyenlőre ugyanott tartok ahol eddig, köszönjük a pöttyeimmel együtt jól vagyok, viszketés van.

Szerdán reggel labor, aznap jön a mosógép szerelő is. Eredményes nap lesz szerintem 😆

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...