Hagyomány...

 Úgy néz ki valóban rendszer van.

Születésnapomon másik országban ébredek és egy harmadikban fekszem. 

22-én hajnalban elidulva sok sávcsökkentések után, nem a valós terveknek megfelelően estére egy pick-up szállásra megérkezve. Közért már zárva, így Én a vacsorát kihagyva, utolsó előtti szendvicset gyereknek adva fáradtan bezuhanva az ágyba.

Tiszteletkör a közeli porche buliban, fényképezgetve egy picit a csodákat. 

Másnap 8as indulással, remélve, hogy a megmaradt joghurtos kaját megreggelizve, nem volt rossz már és bent marad. Így lett. 

Újabb kilómétereket habzsolva, ugyanúgy sávcsökkentések halmában, de emberiidőben érkezve, egy szülinapi ebéddel, mókával.

Itt pedig fesztivál várt minket, így hatalmas tömeggel, utca lezárásokkal izgalommal pezsgéssel.

Kellemesen melegedve az idő, de még hosszúnadrágban megszerezve a szálláskulcsot. 

Majd a hagyományt teremtve idén is megfürödve az éjszaki tengerben, ami most igazán melegebb volt, talán a hullámok, talán a sekélyebb víz, vagy hogy 15 fok volt a víz, nem tudom. Nagyfiúval mókázva, nevetgélve, megcsinálva.

Rákövetkező nap pedig felvéve a helyi ritmust, felfedezve a boltokat.