Belgium mesehely, azaz más világ. Pontosan Nieuwpoort-ban voltunk, ez a belga tengerpart, és nem is a tengerpart ebből a fő lényeg, hanem hogy ez francia tartomány volt flamand terület. És itt van az imádás. Alapvetően sem tudom Anyukám hogy talált erre rá, most ismételten hozzájuk csatlakoztunk, csak picit hosszabban szerencsére.
Odafelé autóval mentünk, egy éjszakai szállással, és másnap megérkezve a születésnapomon e becses helyre.
Mag a falmand kultúra a maga nemében igazán vonzó nekem, a természetesség, és persze a viking történetek egyvelege. És nem ért csalódás a területet illetően. Egy elvarázsolt világba érkeztünk, ahol az építészet öröksége meghagyta a flamand világot.
Imádtam, hogy nincsenek nagyzolások, az Én házam nagyobb mint a tiéd. Téglafalakkal sorakoznak az épületek faltól falig, szinte egy kaptafára első ránézésre. Mégis ha jobban megfigyeled mind ugyanolyan mégis mind más a maga nemében, családi méretekre igényekre szabva.
Itt hagyok néhány képet az épületekről.
Természetesen minden tiszta, járdákat felmossák, rendezett környezet. Eszed ágában sincs eldobni egy szemetet.
Tengerpart pedig dűnékkel keretezett védelmet nyújtva a sétáló partnak és a part menti házaknak.
Imádtam látni, hogy az ott élő emberek teljes mértékben kihasználják a partot. Mi augusztus második felében voltunk ott. Akkor ott már kezdő ősz volt, így is készültünk, jelentem imádtam.
És eddig természetfilmekben láttam a dagály-apály szerepjátékát, most élőben is átélhettem ennek a csodálatos jelenségnek az élményét. Fantasztikus természeti erő, ahogy a hold állása befolyásolja, hogy 20 percet tudsz befelé sétálni, vagy csak három és felet.
Visszakanyarodva, volt amikor volt napsütés és meleget is adott néhány órára akkor megtelt a part törölközőkkel, majd néhány órával később ugyanezek az emberek széldzsekiben sárkányt eregettek játszi könnyedséggel. És az egészből, amit éreztem, még most is kiráz a hideg ahogy írom ezeket a sorokat. Semmi felháborodás nem volt bennük. Elfogadták a természet erejét a változásokat. Jó süt a nap napozzunk, fúj a szél sárkányozzunk, este lett és apály, elő a gumicsizmát és menjünk befelé a nedves homokon. Békében természetességgel a természettel.
Semmi puffogás, vagy kiakadás. Alkalmazkodás volt.
És mint eddig minden francia területen, amit tapasztaltam nyugodt mentalitás mindenhol. Sorban kell állni, sorban áll. Nem nyitott ki a bolt, akkor a másikba megyek. Nem voltak veszett hangoskodó párbeszédek, amikor akaratlanul is hallod, amit nem szeretnél.
És itt is kint ülnek az erkélyen, kifelé nézve az emberek felé. Kapcsolódva a világgal. Nem bezárkózva. Függöny pedig ezen a területen sem jellemző, nyitott embereknek mondanám őket. Számomra ez furcsa. Félve lopott pillanatokkal lestem be a lámpával megvilágított életekbe esténként a séta közben.
Igen, voltak séták nagy fiammal. Közben életmegváltó beszélgetések. Mondatok, amik bevésődtek a szívembe, erőt adva magammal kapcsolatban, az apja múltbéli hibázásaival kapcsolatban (kérdezés nélkül, hisz ilyet amúgy sem kérdezel), és a párkeresés reményének latolgatásával.
Csillagszerűen megnéztünk jó pár városkát, templomot. Van Gogh lakóházát, ahol az ajtó tényleg ferde. Átgurultunk Hollandiába, ami a másik nagy terv még számomra. Kilométereket hagytunk az autóba és a lábainkba is.
Legfőképp élveztük az együtt töltött időt. És imádom a szabadságot, amit szüleim nyújtanak. Jó pár éve megtapasztaltuk, hogy mindenki másra kíváncsi egy-egy városkából, így együtt megyünk, ott valamit együtt megnézünk, ami mindenkit érdekel, és aztán szabad foglalkozás. Majd egyeztetés ki hol van, vagy végzett-e már, vagy mit kell a többieknek is mindenképpen látni, majd autó és tova el.
Így megyünk mi együtt nyaralgatni, és Én minden pillanatáért veszettül hálás vagyok a szüleimnek, és a nagy fiamnak is, hogy még jön velem.
Mindenkinek üzenem: élni kell, békességben magaddal és békességgel a környezeteddel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése