Egyszerűen Én, amilyen vagyok

Jelentkeztem nem túl rég arcolvasás modellnek. Múlt hétvégén került erre sor. Maga az arcolvasás mindig is foglalkoztatott, és az egyik kedvenc sorozatom a „Hazudj ha tudsz!” . Végtelenszer meg tudom nézni a részeket, és figyelem, hogy mit figyelnek. Természetesen már könyvet is olvastam a témában. Viszont ez egy nagyon összetett dolog. Alapvető jellemet is le lehet olvasni az arcról, de sokkal mélyebb momentumokat is. Kíváncsian vártam az előzmények ismeretében, hogy mi olvasható le az arcomról. Kis plusz infó annyi, hogy az arcot két oldalról nézzük. Van az érzelmi oldal (a szív oldala) és a logikai oldal. Ennek megfelelően, egy-egy momentum, mind a két megközelítésben nézhető. Hogyan reagálok dolgokra érzelmileg, és hogyan logikailag.   Próbálom rendszerbe szedni a röpke 4 oldalnyi információit, hogy ne csapongjak annyira….. Kiderült, hogy nyitott a tekintetem , ami azt hozza magával, hogy nagyon nézek, és sok mindent meglátok. Olyanokat is, amit jó lenne nem látni,...

Minap egy érdekes utazáson voltam. Pedig csak a szobámban ültem a gépem előtt, mégis nagyon messzire mentem. De nem is teljesen pontos a megfogalmazás, kezdem újra: Tegnap elkezdtem olvasni egy nagyon érdekes könyvet a szobában ülve. És a könyv témája nem más volt, mint Én saját magam. És akkor konkretizálok máris. Egy asztrológiai elemzésen vettem részt. És kérlek Te ott, aki ezeket a sorokat olvasod, és nem hiszel a horoszkópokban, csillagjegyekben. Most megkérlek, olvasd végig a kis szösszenetemet. És nem kérem, hogy változzon meg a véleményed. Annyit kérek csupán, csak gondolkozz el rajta. (persze minden bejegyzésemnek ez a lényege, az elgondolkozás…)    Milyen érdekes ez, hogy mennyire nem hiszünk a csillagjegyeknek/ben, csillagokban? Megfoghatatlan, és talán ezért nem igazán, vagy inkább azt írom nehezebben megfogható. Pedig, azt kell mondjam, ugyanolyan sémák vannak ebben is mint mondjuk a testbeszédben, arcolvasásban. Ha nagyon egyszerűen közelítem meg a kérdést....

Emelt fővel….mégis szar. Egy filmből idézek és nem teljesen pontosan, csak a lényeget: Nem az volt a szar, hogy ez a papír elválaszt tőle, mert a jelen pillanatában nem tudnám visszafogadni. Ebben az állapotában nem, ahhoz erősen dolgoznia kellene. Perpill, nincs azon a szinten. Hanem az, hogy alá kellett írni. Mert Én valahogy nem így nevelkedtem. Nagyszüleim több mint 50 évig voltak együtt szerelemben. Másik nagyszüleim kihaltak egymás mellől. A szüleim a mai napig együtt vannak, azt gondolom szerelemben, illúzió nélkül. Most már illúzió nélkül mondhatom…realistán. Bár mindig is az voltam. És éppen ezért pontosan tudom, hogy nincsen házasság tányércsörgés nélkül, sőt még kapcsolat sem. Mert van ying-és hozzá a yang. Igazán igyekeztem és nem volt elég. Kellett ez a két év, hogy rájöjjek, nem Én, nem voltam elég. ... Ma, ahogy mentem a közjegyzőhöz, és kivártam a még 5 percet, hogy ne túl korán menjek be, észrevettem, hogy fél sarokkal odébb köttetett, és tessék, fél sarokkal...