Én

Minap egy érdekes utazáson voltam. Pedig csak a szobámban ültem a gépem előtt, mégis nagyon messzire mentem.

De nem is teljesen pontos a megfogalmazás, kezdem újra:

Tegnap elkezdtem olvasni egy nagyon érdekes könyvet a szobában ülve. És a könyv témája nem más volt, mint Én saját magam.

És akkor konkretizálok máris. Egy asztrológiai elemzésen vettem részt. És kérlek Te ott, aki ezeket a sorokat olvasod, és nem hiszel a horoszkópokban, csillagjegyekben. Most megkérlek, olvasd végig a kis szösszenetemet. És nem kérem, hogy változzon meg a véleményed. Annyit kérek csupán, csak gondolkozz el rajta. (persze minden bejegyzésemnek ez a lényege, az elgondolkozás…) 

 

Milyen érdekes ez, hogy mennyire nem hiszünk a csillagjegyeknek/ben, csillagokban? Megfoghatatlan, és talán ezért nem igazán, vagy inkább azt írom nehezebben megfogható. Pedig, azt kell mondjam, ugyanolyan sémák vannak ebben is mint mondjuk a testbeszédben, arcolvasásban. Ha nagyon egyszerűen közelítem meg a kérdést. Minden csillagjegyre vannak általános jellemzők, amiket meg tudunk figyelni. És ebből adódóan viselkedésminták is, ki mire hogyan reagál, vagy hogyan viselkedik egy összejövetelen.

Mégis valahogy nem foglalkozunk ezzel. És azon gondolkodtam munkába menet a hallottak után, hogy alapvetően az a legnagyobb baj, hogy önmagunkkal nem foglalkozunk.

Nem is ismerjük magunkat, és amíg mások életében turkálunk adott esetben könyékig, vagy jól kibeszéljük a kollégát, ha kimegy a szobából, magunkba nem fordulunk. Eszünkbe se jut adott pillanatban, hogy mi is kimegyünk egyszer abból a szobából.

Vagy ennyire nem érdekel minket, hogy mit gondolnak rólunk? Ezt azért nem hiszem. De ha így is van, azon bárki is el szokott gondolkodni, hogy hogyan érzi magát a bőrében, és mik azok a jellemző megnyilvánulásai, viselkedési berögződési vagy mintái, amiket saját maga is utál? És belegondoltunk már abba, hogy ezeken, mondjuk miért is nem tudunk változtatni, pedig annyira szeretnénk?

Én rendszeresen elemzem magam, és tegnap megkaptam a választ miért is van így.

Nekem a tegnap is erről szólt: Ki vagyok Én, és miért vagyok olyan, amilyen?

Mindebben segítségemre volt egy nagyon kedves ember. Akinek az instagram oldalát követem. Rettentő hasznos és vicces post-okat lehet olvasni nap mint nap, akit ez a dolog egy picit és érdekel.

Ő pedig nem más, mint a:  horoszkp_post (link) 

De akkor kezdjünk is egy picit bele. Kell néhány alapfogalom, és igyekszem nem szárazra venni ezt….

Minden embernek van egy úgynevezett NAP jegye. Ez a napjegy a legelterjedtebb csillagjegy meghatározás, a könnyű kiszámolhatóság miatt. Melyik hónap-nap születtél. A Napjegy a férfi energia egyébként.

Van mindenkinek egy aszcendense, és HOLD jegye. Ehhez már kell a születési óra perc, és a hely is.

Az aszcendens az ösztönös Én-ünk, ahogy hirtelen reagálunk, a karma.

És a HOLD jegy, pedig a belső világ, a lélek, a női energia.

Az Én születési dátumom éppen fordulónapra esik, így  a NAP jegyem még OROSZLÁN, de már SZŰZ is. Ez így elég nehéz, mert valamiféle kettősség van bennem. Ebből is, és abból is. De a pontos számítás alapján ez még éppen Oroszlán.

Az egész gyerekkoromat, sőt fiatalkoromat büszke oroszlánként éltem meg. Nem is volt kérdés, mintha ezeket a könyveket rólam írták volna. De eltelt az idő, és változtam jó pár dologban, és nemrég figyeltem fel az aszcendens fontosságára, ami az Én esetemben a SKORPIÓ.

El is kezdtem foglalkozni ezzel a témakörrel, és számtalan rádöbbenést okozott.

A skorpió a mélység és titok jegye. Emocionális, spirituális, intuitív, magas intelligenciával rendelkezik. Ide tartozik a transzformáció, átváltozás, szenvedélyesség, ami lehet megszállottság is, önregeneráló, szavakkal teremt, szélsőséges, radikális.

A HOLD jegyem pedig a SZŰZ. (ugyebár a napjegy is majdnem az)

A szűz csillagjegyre a jó megfigyelőképesség, maximalizmus, kritikusság jellemző. Olyan elvárásokat állít saját magának, ami senki részéről nem teljesíthető. A legokosabb csillagjegy, a tanulás, akár intuitív módon, a rendszerben látás, elemzés, analitikusság mind jellemző rá. Észleli a környezetét, a legmegbízhatóbb, alázatos, kishitű, gyógyító, másokat szolgál.

És akkor levetíteném ezt a saját életemre.

Ez az egész segített abban, hogy miért is gondolom azt, hogy bármi megtanulható. Elvileg csak azt nem tudom megtanulni, amit nem is szeretnék. Adjatok egy könyvet és egy hetet, menni fog. Ha csak a számítógépes programra gondolok, amiről az első diplomamunkám szólt. Akkor jött be az országba. Kérdezte a tanárom: Ismered? Még a nevét sem hallottam soha. Volt rá egy hét, hogy megtanuljam, és ebből bizony diplomamunka lett, és nem kicsi. Azóta használják a programot a magyar ruhaiparban. De arra is emlékszem, amikor a "kispolszki" motor szét volt szedve, tisztítás gyanánt, és a Fiat 126-os könyv, robbantott rajza alapján aztán összeszerelésre került és vissza a kocsiba. Ja hogy van egy könyv? akkor meg lehet csinálni, és a modernebb világban már csak felcsapom a You-tube-ot és hajrá. Azt gondolom ilyenkor mindig, attól, hogy még soha életemben nem csináltam ilyet, attól még mehet. Milyen kis naiv, vagy bátor?

Arra is kaptam magyarázatot, hogy miért kutatok mindig mindenféle téma után, ami érdekel, és olvasok el számtalan könyvet, és a dolgokat tárolom az agyamban, és ha kell, előveszem, alkalmazom, vagy másoknak elmondom, de persze csak ha kérdeznek.

Hogy miért állok fel egy színpadra, vagy indulok neki valaminek nagyon nehezen. Aztán persze ha már ott állok, vagy elindultam akkor nincs para.

Vagy hogy mi a francért jelent nekem többet egy beszélgetés, mint a másik félnek. Hogy a sorok között is vannak gondolatok, és minden mozzanatnak vannak jelentőségei, és a szemöldökfelhúzás az éppen mit jelent. Milyen az első kézfogás, és a beszélgetés hangszintje. És nem csak a másik oldalt elemzem, hanem igen magamat is. És ez most nem hangzik túl jól abból a székből nézve, vagy aki már beszélgetett velem, de sok minden igen tudatos az ismeretek miatt. Egy-egy mozdulat, a megjelenés, a beszéd milyensége a testtartás. De ha már van infó, miért is ne használnám fel? De megyek is tovább, hiszen titokzatosság a skorpió, mindent nem mondok el…

És pont az ismeretek miatt, rettentő tudatos vagyok. Ez sok esetben eléggé zavaró ám, hogy nem tudok úgy elindulni, vagy inkább azt mondom nem jó érzéssel, hogy nem minden ok pl. az öltözködésemben. De ezt mondjuk, nagyon tudatosan használom is. Hangulatfüggő mit veszek fel, azaz mi a cél. Elrejtőzzek a világ szeme elől, vagy éppen, hogy észrevegyenek? Elegánsan, vagy éppen szenvedélyesebben… Fontosak a színek, de erről majd írok egy külön post-ot, és az anyagok.

Megtudtam, hogy Nekem miért nem mindegy, hogy melyik bögréből iszom a tejet, vagy a teát. Hogy a kávéscsészében, mindig kell legyen, egy kanál.

Hogy nekem a kész vagyok a munkával, vagy tennivalóval igazi nehéz elengedés, mert még itt-ott ezt azt csinálnék rajta, hogy tökéletes legyen, pedig már régen az. Ez a maximalizmus igazi hátrány. Nagyon sokat fejlődtem ez ügyben már.

Hogy úgy ön-regenerálom magam, hogy nem szedek gyógyszereket, csak természetes úton, vagy homeopátiával gyógyulok. Aztán fejben eldöntöm, hogy „na most már jól leszek”, és jól leszek. Emlékeztek az „Egyszer volt az élet” mese sorozatra. (jelzem francia, hihi), nagyon szerettem. Most amikor „gyógyítom” magam, akkor ugyanezt képzelem el, hogy bent szorgoskodnak a kis sejtek, meg amit bejuttatok tea, vagy bármi az a megfelelő helyre kerül. Szinte látom, amikor gyógyul a testem. És alapvetően nem jellemző rám a betegség, de a testem jelzéseire nagyon figyelek. 

 

Hogy szenvedélyességem nem csak szexuális vonalon nyilvánul meg, hanem szenvedélyesen rajongok dolgokért, és szenvedélyesen tudom átélni, megélni a dolgokat. El tudom sírni magam egy olyan filmen amin sírni kell, de akkorákat tudok nevetni is, hogy aztán nem bírom abbahagyni.

És ha már itt tartunk, megmagyarázódott, hogy miért vagyok ennyire szélsőséges, hogy ritkán van középút. Van a fekete és a fehér. Ezen az utóbbi években nagyon dolgoztam.

Hogy szeretek nagyon beszélni, és a megfigyelőképességem sem utolsó. Figyelem a környezetem, de nem kicsit…Mert mondjuk el szoktam gondolkodni rajta, hogy miért is tároltam el egy időre, hogy a kávézóban a három sorral mellettem álló vásárlón, éppen mi volt, vagy miről beszélgetett a telefonban, és hogy az arcáról mit olvastam le?

Már tudom, miért van az, ha kérnek tőlem valamit, akkor azt meg is teszem, és ha hibázok, akkor azt meg beismerem.

… és akkor még el se jutottunk a házakig igazán, hogy melyik házban milyen uralkodó bolygó van….

Éppen csak érintettünk, azaz nekem a 9. házban tumultus van, ez elég ritka a mentorom szerint. Így ezzel foglalkoztunk alapvetően.

Kiderült mivel tudnék igazán pénzt szerezni és mi az életutam. Igazából nem áll messze tőlem, mert ez a spiritualitás, tanítás, tudás átadása, a mások segítése. És ez mind pompás, csak nem gondoltam, hogy ebből pénzt kellene keresni. Tapasztalataimat, tudásomat eddig is szívesen átadtam, de önzetlenül. Egyébként picit zárójelben jegyzem meg, hogy ahogy így végiggondolom, általában megfogadják, az 5leteket. Mondjuk a kézzel foghatót: gyógytea, sport, étkezés, önmagunk elemzése, fejlesztése. De az olyanok, mint aromaterápia, asztrológia, élettervezés, meditáció azt már nem annyira.

Írhatnék könyvet is, akár a fenti témákról, akár utazásról. Ez is érdekes, mert többen megjegyezték már, hogy írjak könyvet, de ezt egy olyan magas mércének gondoltam, hogy a hessegetés itt is megvolt.

Az is kiderült a házakat elemezve, hogy csak szorgalom kellene, és bármit elérhetnék, ha picit jobban hinnék magamban. Az önbizalmamon kellene javítani. Ez mondjuk nem újdonság, de arra hívta fel a figyelmem a mentor, hogy jó lenne befogadni a dicsérteket, amiket kapok.

Az a helyzet, hogy ezeket egyszerűen elódáztam, de lehet, nagyobb figyelmet kellene erre fordítanom. Mert amikor jött a dicséret, akkor mindig mondtam, „áhh semmiség!; Ne viccelj, örömmel segítettem”. és ezekhez hasonló. Ezzel magamban is ledegradálva ezt az egészet. Mert persze örömmel tettem, és nem is okozott erőfeszítést. Közben meg jó lett volna, ha némi büszkeséggel tölt el, hogy valakin segítettem, és egy hangyányit is jobbá tettem az életét. Ezt erősen tanulnom kellene…..

Kiderült, hogy a külföldön élés tervem sem oktalan, mert ott nagyon jól tudnék pénzt keresni. Sőt mi több. Az országok is be vannak sorolva csillagjegyekbe, és a városok is. Franciaország-Oroszlán, míg Párizs-Szűz, így ez megmagyarázta a miért éreztem otthon magam felfedezést.

Szerencse bolygók öveznek, tehát Univerzum mindent ad, csak dolgoznom kell.

És a végére azt is megtudtam kik a segítőim: a Szűz és a Halak. Kérlek, gyertek vegyetek körül…. (És meg se kérdeztem a mentort, milyen csillagjegy….aú)

Na de majd a következőben, mert nem végeztünk, és közben merültek is fel kérdéseim. És ugyebár skorpió révén, nincs a téma ennyivel elintézve nálam, jön a kutatás része…..

És lezárásként elmondom, hogy nagyon jó volt az egész. Szórakoztató, néha ijesztő, hogy minden egybevágott. Na meg hogy a monitor másik felén ül egy ember, akinek nyitott könyv vagyok… Mindent tud és mindent lát. Rettentő barátságos beszélgetés volt, és még órákig tudtam volna folytatni.

Úgy feküdtem le aznap éjszaka, hogy nagyon sok minden a helyére került, mint amikor kiolvasol tényleg egy könyvet, és azt mondod igen, így teljes az egész story.

Ez az egész önmagad megismerése igen nehéz dolog, de bátornak kell lenni. Csak az ismeretek tudatában tudsz magaddal foglalkozni. Úgy értem fejleszteni magad ahol kell, és igen, bizony kihasználni azokat a tulajdonságokat, amiket lehet.

Nyitottabbnak kell lenni a világ, a csillagok, és magunk felé.

Aki érez bármi kedvet ehhez, szívből és lelkesedéssel ajánlom: horoszkop_post (link)

CSAK BÁTRAN!