Ugrás a fő tartalomra

Kettőből 2

Emelt fővel….mégis szar.

Egy filmből idézek és nem teljesen pontosan, csak a lényeget:

Nem az volt a szar, hogy ez a papír elválaszt tőle, mert a jelen pillanatában nem tudnám visszafogadni. Ebben az állapotában nem, ahhoz erősen dolgoznia kellene. Perpill, nincs azon a szinten. Hanem az, hogy alá kellett írni. Mert Én valahogy nem így nevelkedtem. Nagyszüleim több mint 50 évig voltak együtt szerelemben. Másik nagyszüleim kihaltak egymás mellől. A szüleim a mai napig együtt vannak, azt gondolom szerelemben, illúzió nélkül. Most már illúzió nélkül mondhatom…realistán. Bár mindig is az voltam.

És éppen ezért pontosan tudom, hogy nincsen házasság tányércsörgés nélkül, sőt még kapcsolat sem. Mert van ying-és hozzá a yang. Igazán igyekeztem és nem volt elég. Kellett ez a két év, hogy rájöjjek, nem Én, nem voltam elég.

...

Ma, ahogy mentem a közjegyzőhöz, és kivártam a még 5 percet, hogy ne túl korán menjek be, észrevettem, hogy fél sarokkal odébb köttetett, és tessék, fél sarokkal odébb választódik szét. Egy aláírás oda, egy ide. És ennyi volt. Univerzum viccelődik rendesen…. fanyar ez a humor, amit nem annyira vesz be a gyomrom. Ma nem.

Bár a közjegyzőt hallgatva, ahogy felolvassa a több oldalt, a házasságkötés mégiscsak egyszerűbb volt…

Könnycsepp nem jött, ebben a témában elfogyott.

És apróbb kellemetlenebb beszélgetés után, most tényleg egyikünk erre, másikunk arra. És ennyi az egész. Megy tovább az élet.

...

Megrendeltem a pizzát hazafelé, mint bármelyik szerdán, amikor akció van és ilyet ennék. És az Astoria-hoz érve, ballagtam magam, és arra gondoltam, tessék: itt vagyok. Kaptam egy pofont, itt a másik oldal is. Odatartom az arcom, nehogy elvétsd! Gyere, csapj oda, meg se rezzenek!

Emelt fővel, ezen is túl leszek. Számtalan pofon kaptam az elmúlt két évben, - ha csak egy két héttel ezelőtti napomra is emlékszem vissza- és álltam, mert nem volt választás.

Pofonokat kapunk, és azt gondolom bizony adunk is…. Mennyire durva az élet: azt mondjuk, nem bírjuk ki, és közben kibírjuk.

Erősebbé tesz, erősebbé tesz….erősebbé tesz, erősebbé…. mondogatom magamban.

És kérdezem félve mi hasznom belőle? -az erős nők ijesztőek….

...

Honlap csütörtök. Mint bármelyik másik.

Az élet most már külön, de megy tovább.

Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.