Ugrás a fő tartalomra

Kettőből 2

Emelt fővel….mégis szar.

Egy filmből idézek és nem teljesen pontosan, csak a lényeget:

Nem az volt a szar, hogy ez a papír elválaszt tőle, mert a jelen pillanatában nem tudnám visszafogadni. Ebben az állapotában nem, ahhoz erősen dolgoznia kellene. Perpill, nincs azon a szinten. Hanem az, hogy alá kellett írni. Mert Én valahogy nem így nevelkedtem. Nagyszüleim több mint 50 évig voltak együtt szerelemben. Másik nagyszüleim kihaltak egymás mellől. A szüleim a mai napig együtt vannak, azt gondolom szerelemben, illúzió nélkül. Most már illúzió nélkül mondhatom…realistán. Bár mindig is az voltam.

És éppen ezért pontosan tudom, hogy nincsen házasság tányércsörgés nélkül, sőt még kapcsolat sem. Mert van ying-és hozzá a yang. Igazán igyekeztem és nem volt elég. Kellett ez a két év, hogy rájöjjek, nem Én, nem voltam elég.

...

Ma, ahogy mentem a közjegyzőhöz, és kivártam a még 5 percet, hogy ne túl korán menjek be, észrevettem, hogy fél sarokkal odébb köttetett, és tessék, fél sarokkal odébb választódik szét. Egy aláírás oda, egy ide. És ennyi volt. Univerzum viccelődik rendesen…. fanyar ez a humor, amit nem annyira vesz be a gyomrom. Ma nem.

Bár a közjegyzőt hallgatva, ahogy felolvassa a több oldalt, a házasságkötés mégiscsak egyszerűbb volt…

Könnycsepp nem jött, ebben a témában elfogyott.

És apróbb kellemetlenebb beszélgetés után, most tényleg egyikünk erre, másikunk arra. És ennyi az egész. Megy tovább az élet.

...

Megrendeltem a pizzát hazafelé, mint bármelyik szerdán, amikor akció van és ilyet ennék. És az Astoria-hoz érve, ballagtam magam, és arra gondoltam, tessék: itt vagyok. Kaptam egy pofont, itt a másik oldal is. Odatartom az arcom, nehogy elvétsd! Gyere, csapj oda, meg se rezzenek!

Emelt fővel, ezen is túl leszek. Számtalan pofon kaptam az elmúlt két évben, - ha csak egy két héttel ezelőtti napomra is emlékszem vissza- és álltam, mert nem volt választás.

Pofonokat kapunk, és azt gondolom bizony adunk is…. Mennyire durva az élet: azt mondjuk, nem bírjuk ki, és közben kibírjuk.

Erősebbé tesz, erősebbé tesz….erősebbé tesz, erősebbé…. mondogatom magamban.

És kérdezem félve mi hasznom belőle? -az erős nők ijesztőek….

...

Honlap csütörtök. Mint bármelyik másik.

Az élet most már külön, de megy tovább.

Az írásom nevek említése nélkül történt, anonim, ha valaki hasonlóságot lát az életében a leírtak alapján, az pusztán a véletlen műve.  

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk