Ugrás a fő tartalomra

Arcolvasáson voltam

Jelentkeztem nem túl rég arcolvasás modellnek. Múlt hétvégén került erre sor.

Maga az arcolvasás mindig is foglalkoztatott, és az egyik kedvenc sorozatom a „Hazudj ha tudsz!”. Végtelenszer meg tudom nézni a részeket, és figyelem, hogy mit figyelnek. Természetesen már könyvet is olvastam a témában. Viszont ez egy nagyon összetett dolog. Alapvető jellemet is le lehet olvasni az arcról, de sokkal mélyebb momentumokat is.

Kíváncsian vártam az előzmények ismeretében, hogy mi olvasható le az arcomról.

Kis plusz infó annyi, hogy az arcot két oldalról nézzük. Van az érzelmi oldal (a szív oldala) és a logikai oldal. Ennek megfelelően, egy-egy momentum, mind a két megközelítésben nézhető. Hogyan reagálok dolgokra érzelmileg, és hogyan logikailag.


 

Próbálom rendszerbe szedni a röpke 4 oldalnyi információit, hogy ne csapongjak annyira…..

Kiderült, hogy nyitott a tekintetem, ami azt hozza magával, hogy nagyon nézek, és sok mindent meglátok. Olyanokat is, amit jó lenne nem látni, de mivel nagyon nézek, és folyamatosan, ez nehezen kivitelezhető. Képalkotásom nagyon jó, és ezért képekben képzelem el a bejövő információkat, amiket próbálok szűrni is, mind a szememen, mind a fülemen bejövőket.

Kedves ember vagyok és szókimondó, de ezt nagyon kedvesen teszem. Döntéshozatal gyors és a saját szempontjaimat veszem figyelembe. Egyedi döntésem van, nem mások tapasztalatára támaszkodom.

Csoport részeként képzelem el magam, de egyedül dolgozom, és nem szeretem, ha beleszólnak, azt hogyan tegyem. Megszerzem a szükséges információkat a munkámhoz, és aztán egyedül elvégzem. Logikailag, azaz munkában gyakran reagálok, viszont érzelmi dolgokban gyorsabban.

Megbocsájtó ember vagyok, viszont nem felejtek. Fontos a család, a gyermek. Fontos, hogy a körülöttem lévő emberek jól legyenek, akkor leszek Én is jól.

Precizitásra törekszem, és nagylelkű vagyok, de ezt már csak indokkal teszem. Nem szaladok azonnal csak úgy.

A pénzt módszeresen beosztom, erre odafigyelek. Viszont átalakult a pénzkereset értelme és már, magamra is költök. (mennyire igaz, végre eljutottam idáig….)

A nehézségeket nem küzdelemnek veszem, hanem megoldandó feladatnak. Nincsen semmiféle függőségem. És ha érzelmileg érint valami, akkor abban nagyon kitartó vagyok.

Őszinte, lojális és tiszta szívű, érett személyiség vagyok.

Nagy vonalakban ez vagyok Én.

Viszont ami nagyon érdekes volt, amit inkább kifejtenék, hogy jóformán minden arcrészleten nyomott hagyott a válás és az, amin keresztülmentem.

Lelkileg, érzelmileg be vagyok zárkózva, mert logikailag még nincsen feldolgozva az, ami történt.

Bűntudattal küzdök a múltból, és érzelmi oldalon emlékőrzés van. Védekező mechanizmust alakítottam ki logikailag. Érzelmileg pedig szűrök rendesen.

Nem igénylem a támaszt magam mellett semmilyen téren, a múltbéli csalódás miatt. Hogy akkor mindent megtettem, de ez nem volt elég, és nem szeretnék megint egy pofont kapni az élettől.

A feldolgozás miatt, az élvezeteket hátracsoportosítottam. De nagyon koncentrálok, hogy megéljem az adódó örömöket, amikről tudom, hogy messze nem olyanok.

A történtek miatt a kedvességem visszafogott másokkal szemben. Sokat sírtam az elmúlt időben. Érzelmileg beleállok a dolgokba, a kitartást használom a túlélésre.

Két év telt el, és eddig jutottam. Igen, a mai napig nem veszi be az agyam ezt az egészet. Racionális ember vagyok, de ez túlnő azon. És mindig is bezárkóztam, ha sérelem ért. Azonnal bizalmatlan leszek a többi ember felé. Védem magam. De ez szerintem túlélési reakció. Én így.

Viszont mindemellett látszanak a személyiség változások is. Hogy hogyan alakított az, hogy most már máshogy élek, más feltételekkel, hogy miket teszek magamért, és hogy folyamatos változásban vagyok.

Leolvasható volt, hogy rendszeresen sportolok, hogy visszavettem az étkezés mennyiségéből, és kedves mentorom, a spiritualitás felé való nyitottságom is a homlokomra van írva….. Lehet, tényleg ezzel kellene foglalkozni? (aki esetleg nem olvasta, az itt a linken megteheti)

Megerősítésnek nagyon jó volt, hogy vagyok egy úton, amin haladok, és a jó felé. És nagyon sok pozitívum megjelent már, a döntések, hogy több energiát fordítok magamra, azaz fontos, hogy jól legyek, hogy végre költök magamra, hogy megélem a dolgokat, hogy kiállok magamért.

De a legjobb az egészben, hogy annak ellenére, ami történt Velem, meg tudtam maradni, egy remek és kedves embernek. Én azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszéljünk az érzésekről….

  Mindenkinek vannak, és mindenki érezte már. Pont ezért érdekes téma. Merthogy, van ezzel azért egy kis gond. A tapasztalt érzéseinket, ugyanúgy mint szinte bármit, jól eltároljuk, és elő- elővesszük ezeket. És itt a gond. Azaz a baj alapvetően az, hogy dolgokhoz kötünk érzéseket. És aztán ha megtörténik a dolog, akkor elvárjuk, hogy az érzés megérkezzen. Ha pedig nem így van, akkor keressük a hibát. Picit belemélyedek ebbe az egész gondolatba: Aki nem jártas a flow gondolkozásban, flow életben az kevésbé figyel erre az egész dologra, mint ahogyan Én, de kifejtem. Képzeljünk el egy nagyon egyszerű jelenetet. Esti találkozó egy pizzériában. Ez jól hangzik ugye? Már előre van egy nagyon szuper elképzelésünk erről az estéről, szinte érezzük a pizza illatát, puhaságát, ízét a szánkban. Megvan? A pizza íze a szánkban és a többi flanc, amit oda gondolunk. Máris elvárásaink vannak az estével kapcsolatban. Magunk által felállított elvárások. Jaj, tök jó lesz a hely, érezzük a mel

Genf

 Ismét nagyon fáradtan, de mégis feltöltődve, de nem kicsit.  Ma Genf felé vettük az irányt, és mennyire jól tettük. Volt cél, de mégis. Merthogy Genf Nekem a kis Párizs.  Genf volt, hogy egy ideig Franciaország fennhatósága alá tartozott. És ezt tökéletesen meglátszik az építészeten. Ugyanazok a ház típusok, a fém korlátokkal, Ha bekötött szemmel vitt volna valaki ide a városka közepébe, nem biztos, hogy egyből azt mondom, hogy na ez tuti nem Párizs.  Nagyon az a feeling, kezdve az igazán igényesen öltözött idősebb, de valamit is magára adó fickókkal. És amikor nagyfiam éppen párt keres nekem, és azt mondja legyen 50 éves, akkor max ilyet tudnék magam mellé elképzelni. De persze tudjuk hol hibázik a rendszer, az ilyen korú pasiknak, pont nem az Én korombeli nő kell. Lépjünk is tovább. Még be se értünk a városba, és máris elvarázsolt, és pont a volt francia vonatkozás miatt, itt is francia a nyelv, kivétel a frankos fizetés, és hogy EU-n kívül vagy, így net is is nuku. Persze ha előfiz

Annecy

Ma végre kimozdultunk az eső alól, és szó szerint. Elmentünk oda, ahol nem esik.  A választott város pedig nem més mint, Annecy Franciaország gyöngyszeme, a francia Velence.  Az óváros rész ugyanúgy vízre épült, mint Velencében. Most lényegesen alacsonyabb itt a víz, látszik is, hogy mennyire tiszta, elképesztő. Aki egyébként videót szeretne látni, kérem a tik-tok-on nézzen, kövessen.  Az óváros, nagyon szép, édes kis alacsonyabb házakkal. Egyébként maga a város, látszik, hogy a turistákra alapul, a legtöbb ház aljában valami souvenir shop. Szokásos tömeg. Nagyon kedves város egyébként, ha azt a szépségét meglátod ami valóban ott van. A vadregényes kis utcákkal, a nagyon helyes spalettás ablakokkal. A lépcsősorokkal, és jó hangulatokkal. Teszek ide képeket, mert elég fáradt vagyok, kb, ennyit tudok írni csak... Sorry.