Ugrás a fő tartalomra

Tüll szoknyám

Persze, hogy van tartalmasabb üzenete, mint hogy ez egy tüll szoknya….

„Sex and the City” óta szeretnék.


 

Lejártam a lábam már egy ilyen szoknyáért. Végre olyan szezon volt, hogy egyébként konfekcióban lehetett kapni, viszont valahogy nem voltak az igaziak, sehogy nem állt, és általában szabott volt keresztben, ami nekem sehogyan nem jött be. Vagy maga a tüll mintás volt…


 

Elveszíti a szoknya a maga könnyed egyszerűségét. Nem az elképzelésem volt. Tettem persze próbákat, hátha, de sajnos nem.

Így aztán jött az elhatározás, hogy okés, akkor varrnom kell. Végül is ez a szakmám… És egy kör szoknyánál, egyébként kevés egyszerűbb dolog van.

Gondoltam Én, hogy akkor itt a kari, a nagy álmom. 3 éve terveztem már, hogy ilyen lesz a kari rucim. Fekete harisnya, színes tüll szoknya, fekete garbó. Egyszer a neten láttam ezt, és beleszerettem. Rászántam magam, és a pénzem, mert nem kevés anyag kell hozzá. Meg is rendeltem. Az első akadás ott volt, hogy a nagy forgalom miatt, Foxpost csak igazán későt tudta megadni a lehetőséget, hogy az automatás átvétel helyett az automata előtt vegyem át a csomagot. Ez dec. 22-én volt, így nem ez lett a kari rucim. Nem bántam… Már sokmindent el tudok engedni, így ezt is.

Most viszont olyan szabad hétvégém volt, hogy nekiálltam. Egy halvány rózsaszín anyagot választottam, gondoltam ez mindenhez megy majd, télen-nyáron…..

 

És nem több mint olyan 3-3,5 óra alatt a szoknya rajtam volt. És már most imádom, bár még az „utca” nem látta, de alig várom, hogy garbóval, pólóval, trikóval, vastag vagy necc harisnyával, csizmával, cipővel, és szandival is felvegyem majd.


 

Én azt hiszem, nem ez lesz az utolsó tüll szoknyám…..

 


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk