Egyszerűen Én, amilyen vagyok

  Sok dolog volt mostanában, de az olvasás nem maradt el, sőt volt, amikor abba menekültem. Kicsit félre is tettem a Dr. Máté Gábor könyvet egy másik miatt, amit gyorsan feltétlen el kellett olvasni. Viszont, visszatértem, és olyan izgalmas volt, hogy szintén nem tudtam lerakni és vártam a fejezetek végén a csattanót, és amikor az is megvolt, folyatatni kellett, hogy „de akkor mi van most a csattanó után? …” És így lapozódtak a digitális lapok és teltek a napok, és nem tudtam írni semmit, pedig vannak részek, amiket lefotózok, későbbi elemezgetésre, átgondolásra. De nem várhat a végkifejlet előtt, hogy a könyv harmadik negyed részéről is kifejtsem a gondolataimat. Az gondolom, mindenkinek megvan, hogy gyerekkorában csúfolták valami miatt. Ha nem, becsülje meg a „boldog” gyerekkort. De ha igen, volt ilyen, akkor vissza is tud emlékezni, ki és mit is mondott pontosan. Vagy fel tudjuk idézni gyerekkorunkból a saját családunkban hallott mondatokat, miszerint a testvér ügyesebb, net...

Kezdeném most ezzel a képpel, békítő tárgyalás után:   Digitális. Életem történelem könyvébe íródott ez a nap. Igen. A nagy események napja. Ami egyébként nem indult nagyon másképp, mint szokott. Ugyanúgy fél 4-kor felébredtem és forgolódással töltöttem a követező majdnem egy órát, mint az elmúlt hetekben. Utána aztán mégis csak végigcsináltam, de most egy hosszabb yin yogát, csak a lelkem egyensúlyáért, és jött egy kis kopogtatás, mantrázva, hogy jó napom lesz, múltat elengedem, bármibe, amibe fogok, jól sikerül majd. (ezt függetlenül a mai nap eseményeitől, egyébként is remélem) Szokásos reggeli menetrend, majd gyerkőc útnak indítása, kis pakolás még itthon, kihasználva a + időt. Majd elmentem végre egy orvosi kiegészítő boltba, és vettem magamnak egy stimuláló pálcát, de erről később számolok be. Majd fodrászat. Merthogy az ember, nem hogy Én, nem megy el csak perfect, egy válásra, ez esetben békéltető tárgyalásra. Így fizimiska rendbetétele után, jöhet a megfelelő bőrs...

Nem szeretem és soha nem is tartottam. Na jó ez máris nem is teljesen igaz. Én tartottam, és lopva bedobtam egy szerelmeslevelet egy postaládába anno, valamikor réges-régen, aminek semmi haszna nem lett, így vihar sebességgel szoktam le erről a dologról. Így mondhatom, nem tartottam ezt sosem. Szeretni az év másik 364 napján is lehet. És mindamellett, hogy társadalmi elvárás, hogy párra találj, és a legerősebb jellemem is megtörik ilyenkor, órákra, percekre a szembesült magányom miatt. Azért örömmel látom, hogy egyre több oldal hirdeti, hogy nem gáz a pártalanság , és szeressem legalább magam. És ha nincs más, jöhet az önmagam kényeztetése, egy jó vacsorával, kádban fürdéssel, pohár borral. Marketing fogásnak tartom ezt a napot leginkább, bár évek óta kihasználom az ezzel járó kedvezményeket, napi akciókat. És ezt élvezem. Így lett most egy gyűrű az ujjamon. Akciósan. Pont ma tudtam átvenni. Univerzum jelei, időpontjai szarkasztikusak. Szeretem ezt a humort.... mutatom:  ...