Valentin nap….

Nem szeretem és soha nem is tartottam. Na jó ez máris nem is teljesen igaz. Én tartottam, és lopva bedobtam egy szerelmeslevelet egy postaládába anno, valamikor réges-régen, aminek semmi haszna nem lett, így vihar sebességgel szoktam le erről a dologról. Így mondhatom, nem tartottam ezt sosem. Szeretni az év másik 364 napján is lehet.

És mindamellett, hogy társadalmi elvárás, hogy párra találj, és a legerősebb jellemem is megtörik ilyenkor, órákra, percekre a szembesült magányom miatt. Azért örömmel látom, hogy egyre több oldal hirdeti, hogy nem gáz a pártalanság, és szeressem legalább magam. És ha nincs más, jöhet az önmagam kényeztetése, egy jó vacsorával, kádban fürdéssel, pohár borral.

Marketing fogásnak tartom ezt a napot leginkább, bár évek óta kihasználom az ezzel járó kedvezményeket, napi akciókat. És ezt élvezem.

Így lett most egy gyűrű az ujjamon. Akciósan. Pont ma tudtam átvenni. Univerzum jelei, időpontjai szarkasztikusak. Szeretem ezt a humort....

mutatom:

 

ez egy (nekem) csepp alakú gyűrű. Tillu design a kivitelező, tervező, és létrehozó.

Hüvelykujjon hordva, az aktív kézen, nőknél ez szabadságot, elszántságot, kitartást, függetlenséget szexuális függetlenséget jelent. Fiatalkoromban hordtam itt utoljára gyűrűt, szerettem, de a házassággal lekerült onnan, mondván már nem vagyok szabad.

És most itt van, és Nekem több jelentéssel a csepp miatt. Mert ahhoz, hogy most szabad legyek, rettentő sok könnycseppet kellett ejtenem. És ez lesz az a figyelmeztetés számomra, hogy ne hódoljak be, és ne adjam fel magam, egyik előttem álló kapcsolatomban sem, mert ismét könnycseppekkel fog járni. 

De máris szeretem, rám várt, és nagyon odaillik, nézzétek:

 

Míg a háttérben meg megy az új szingli és elvált csajok himnusza Miley Cyrus-től a Flowers, igyekszem meggyőzni magam arról, hogy szép az élet így. Igen alapvetően elvagyok, de szeretnék néha gyenge lenni, törékeny, és odaadó, másvalakinek fontos személy. Igen. Néha.

De semmitől sem más ez a nap, mint a többi. Este kilenc lesz mindjárt, mert francia órám volt, és pont ugyanannyira béna az egész hetem, mint olykor-olykor. Sok a teendőm és lassan gyógyulgatok, éppen építem már vissza a gyógyszerektől letépázott alapokat. De ez is megvisel. Mára még elég sokminden elmaradt, de ezeket most el is engedtem, majd igyekszem holnap este behozni a lemaradást. Csak legyek túl ezen a héten, pénteken válás első köre. De erről majd akkor írok.

Most szeretném, ha hirtelen vasárnap este lenne már. De még csak kedd van…