Ugrás a fő tartalomra

Valentin nap….

Nem szeretem és soha nem is tartottam. Na jó ez máris nem is teljesen igaz. Én tartottam, és lopva bedobtam egy szerelmeslevelet egy postaládába anno, valamikor réges-régen, aminek semmi haszna nem lett, így vihar sebességgel szoktam le erről a dologról. Így mondhatom, nem tartottam ezt sosem. Szeretni az év másik 364 napján is lehet.

És mindamellett, hogy társadalmi elvárás, hogy párra találj, és a legerősebb jellemem is megtörik ilyenkor, órákra, percekre a szembesült magányom miatt. Azért örömmel látom, hogy egyre több oldal hirdeti, hogy nem gáz a pártalanság, és szeressem legalább magam. És ha nincs más, jöhet az önmagam kényeztetése, egy jó vacsorával, kádban fürdéssel, pohár borral.

Marketing fogásnak tartom ezt a napot leginkább, bár évek óta kihasználom az ezzel járó kedvezményeket, napi akciókat. És ezt élvezem.

Így lett most egy gyűrű az ujjamon. Akciósan. Pont ma tudtam átvenni. Univerzum jelei, időpontjai szarkasztikusak. Szeretem ezt a humort....

mutatom:

 


ez egy (nekem) csepp alakú gyűrű. Tillu design a kivitelező, tervező, és létrehozó.

Hüvelykujjon hordva, az aktív kézen, nőknél ez szabadságot, elszántságot, kitartást, függetlenséget szexuális függetlenséget jelent. Fiatalkoromban hordtam itt utoljára gyűrűt, szerettem, de a házassággal lekerült onnan, mondván már nem vagyok szabad.

És most itt van, és Nekem több jelentéssel a csepp miatt. Mert ahhoz, hogy most szabad legyek, rettentő sok könnycseppet kellett ejtenem. És ez lesz az a figyelmeztetés számomra, hogy ne hódoljak be, és ne adjam fel magam, egyik előttem álló kapcsolatomban sem, mert ismét könnycseppekkel fog járni. 

De máris szeretem, rám várt, és nagyon odaillik, nézzétek:

 



Míg a háttérben meg megy az új szingli és elvált csajok himnusza Miley Cyrus-től a Flowers, igyekszem meggyőzni magam arról, hogy szép az élet így. Igen alapvetően elvagyok, de szeretnék néha gyenge lenni, törékeny, és odaadó, másvalakinek fontos személy. Igen. Néha.

De semmitől sem más ez a nap, mint a többi. Este kilenc lesz mindjárt, mert francia órám volt, és pont ugyanannyira béna az egész hetem, mint olykor-olykor. Sok a teendőm és lassan gyógyulgatok, éppen építem már vissza a gyógyszerektől letépázott alapokat. De ez is megvisel. Mára még elég sokminden elmaradt, de ezeket most el is engedtem, majd igyekszem holnap este behozni a lemaradást. Csak legyek túl ezen a héten, pénteken válás első köre. De erről majd akkor írok.

Most szeretném, ha hirtelen vasárnap este lenne már. De még csak kedd van…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...