Ugrás a fő tartalomra

Egyszülő....

 

Lépten nyomon az egyedüli anyák világába ütközöm, mindenféle felületen. Poadcast, insta bejegyzés, egy-egy cikk néhány webes oldalon. Nem is véletlen ez most, mert múlt kedden volt az egyszülős családok napja. (03.21)

A statisztikai adatok alapján, kilencszer több anya az egyszülős,mint az apa. Nekünk jutott ez a szerep is, kérdés, hogy persze mi ennek az oka? Sajnos újabb statisztikai adat, hogy inkább a férfiak lépnek le, vagy lépnek félre (és ezzel a társadalom inkább egyetért, legalábbis elfogadja). De persze lehet haláleset, tartós külföldi munka is, amiért az apa nincs a képben.

Ez általában nem választott sors, hanem így alakul. De amikor már ott vagy benne, nem kérdés csinálni kell. Sokkal nagyobb bizonytalansággal, és melóval, mintha ketten végeznék ezt.

Nem dicsekszünk vele, és nem is várunk sajnálkozást senkitől. Mert jelzem, aki ezt nem próbálta, annak fingja nincs erről, hogy hogyan is megy ez. Hogy állandóan készenlétben állsz, hogy hatalmas szülői magány vesz körül.

Mert igen, megoldunk mindent, de leírhatatlan az az érzés, hogy nincs egy „sorstárs” akivel ezt megosszad. Átbeszéld, hogy vajon jó-e ez így? Hiszen, soha nem voltál még szülő, és hatalmas bakikat lehet ejteni egy szempillantás alatt. Olyan váratlan helyzetekben találod magad, (és mindegy mekkora a gyerek), hogy arra nem lehet előre felkészülni. Viszont sok esetben azonnal cselekedni kell.

Próbálsz egyébként kompenzálni a gyerek felé, hogy csak Te vagy, pedig sok esetben nem is kellene. De ez egy örök harc. Átvállalsz apa szerepeket, hiszen az élet megy, és jön a mi esetünkben a borotválkozás, kapcsolatok a lányokkal. És persze Te leszel, hol a jó zsaru, hol a rossz. De a gyereket ezzel összekavarva nem kicsit, szinte magad sem tudod néha, hogy melyik a jobb megoldás. De Te vagy mindennek ellenére az anya, aki gondoskodik, megy, ott van, támogat, megsimogat ha kell, ételt tesz a tányérodra, végighallgat, tapasztalatokat ad át.

Összeszedem a hét főbb szavait/mozzanatait egy csokorba, kis ízelítőnek:

nekem mozgás, yoga, ébresztés, uzsonna, fel kellene kelni már, reggeli, nem kéri, pedig csináltam, jó így, mit ebédeljek, nem főztem, kell sapka, hideg van, esernyő, iratok megvan, indulás, nem értem be időben, matekdoga hármas, nevelés, lemez megint miért fontos ez, nyugtatás, támogatás, valamit ki kell találni, persze jöjjön, vacsorára marad, boltba be hazafelé, csendben szobámban, vagy éppen zajban, kicsit dolgozom, jaj, nem mentem be a bioboltba, vacsora, este lett, hajfesték, fürdés neki egy óra, mit csinál, nem értem, végre mehetek, haj, esti megfagyok tévézés, miért lett ilyen hideg megint, este 10, aludni kellene, reggel, fáradt vagyok, ébresztés, lámpa fel, uzsonna, reggeli, protein palacsinta sütés, nekem kv, ma nem eszem, ébresztés kettő, mit vegyek fel, hideg van kint, kávé kész, ébresztés három, palacsinta nyerő, nagyon fogy a mogyorókrém, persze vasalom, mosógép bekészítve, hajhab elfogyott anya, sapka, sál, indulás, kulcs telefon megvan, üzenet, doga egyes, másolás, bevallotta, javító doga lesz, lelkiismeret, őszinteség, fegyelem, értetlenség, támogatás, képzeletbeli ölelés, kis öröm, őszinte, tanulás előirányozva, nekem is, azaz együtt,szeretlek, szív emoji, örül, őszinte volt, négyes lett volna, nem tudott volna aludni, javítót ír, fáj a torka, tea, méz, hazafelé közért, dm, biobolt, aludt, jaj beteg, nem, kifáradt, kóma, neki fürdés, teregetés, vacsora, nem lázas, neki alvás, nekem munka, vasalás, ebédfőzés, nekem fürdés, jaj vitamin, reggel torna, yoga, ébresztés, uzsonna, reggeli, pakolás, mit vegyek fel, hideg lesz, smink, haj, persze vasalom, kulcs, telefon, indulás, melós nap, délután kikapcsolódás, kenyér szerzés, időre haza, főzés, vacsi, együtt eszünk, konyha pakolás, főzés másnapra, törivel mi van, remélem tanult, este beszélgetés, alvás, ébresztőt átaludtam, ébresztés első kör, uzsonna, bakker nem vettem zsemlét, maradt kenyér, de jó, éppen annyi, ébresztés második kör, reggeli, ébresztés harmadik kör, mit vegyek fel, kényelmes kell, este plazma, smink, lazában, indulás, telefon, kulcs, menni kell, én nyitom az épületet ma, csendes befelé út, kóma mindkettőnk, beértem időben, meló, napközbeni üzenet, levert, tele van a feje, szerinte beteg, támogatás, gondolkozás, mit csináljak, még 1 suli nap, jó lenne kibírni, plazma, haza rohanás, répa szerzés, mélyhűtő, gyógyhúsleves, melegítés, cvitamin, ölelkezés, francia óra, láz, betakargatás, aggódás, éber alvás, reggel lett, torna, joga, ébresztés első kör, normál hő, croissant sütés, ébresztés kettő, noszogatás, öltözés, smink, noszogatás kettő, konyha pakolás, mosogatógép bekészítés, indulás, kulcs, zsepi, meló, üzenet, töri doga megvolt, rosszabb is lehetne, támogatás, érdeklődés, agyalás, új módszer kell, üzenet, tesi óra, kosárlabda, lehet ujja eltört, még nem dagad, várakozás, őrjítő, iskola miért nem intézi, hova kellene vinni, nyugtatás, fénykép, most még okés, meglátjuk, melo tovább, spar, hazaértem, nincs eltörve, össze kell ragasztani, leukoplaszt elfogyott, sebtapasz, szigszalag, pizza, vacsora, filmezés, tea, mosógép, ápolás, beszélgetés, tea, teregetés, fürdés, blogírás, tévé, alvás….

….és folytathatnám a végtelenségig, de péntek este van, és kíváncsian várom a  hétvégét.

És mindez nem választás, és nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy máshol is így megy, csak itt nincs választás, ehhez egy személyben vagy, nincs alternatíva. És könnyen eljön egyébként az a pillanat is, amikor dolgokat elengedsz, és hagyod az időre, hogy megoldódjanak. Van igen, amikor ez jó választás, de sajnos néha nem jó irányba rendezi az idő sem, akkor meg még egy ok, amiért lehet bosszankodni picit, hiszen úgy sincs más bosszankodnivaló elég….

De a legrosszabb a jövőkép, ami nagyon ijesztő, mert az látszik, hogy támasz az nincsen. És az olyan egyszerű kérdések, mint a hogyan jövök ki a pénzemből? Ha beteg lesz a gyerek, hogyan oldom meg? Bizonyos helyzetekben, mivel támasztom alá, hogy van szerelem, és hogy mitől család a család? És hogy mit csinálsz, ha éppen a gyerek a másik szülőnél van, és megsüketülsz attól a csendtől, ami lett hirtelen?

És mit kezdesz azokkal az érzésekkel, hogy:

  • soha többé nem lesz senki melletted, akivel akár könnyes szemmel beszélgetsz, ömlengve a gyerekről.
  • éberen alszol egyedül, várva, hogy hazaérjen a  buliból, vagy fel van hangosítva a telefonod, hogy biztosan felébredj, ha hív, hogy valahova menned kell.
  • beleszakadsz a háztartási melóba, és a sok felelősségbe, ami a válladat nyomja
  • soha nincs pihenő, nincs szabadnap az anyaságból, és mindig ugrásra készen állsz
  • egy vita hevében te vagy a bűnbak, pedig nem is te okoztad a helyzetet, de veled lehet morcos a gyerek, mert te vagy ott
  • mennyire nehéz új párt találni, mert gyereked van, és ha mégis találsz, az csak a Te párod lesz, és nem szülőtárs.

És a nehézségek:

  • úgy előadni ezt az egész életet a gyerek előtt, hogy minden okés, és egyébként ez egy jó buli, és így is kerek az élet
  • hogy ha nagyobb a gyerek, akkor is gyerekként kezelni, és nem belevonni minden fizikailag neki jobban fekvő feladatba
  • szembesülni azzal, hogy akinek nincs gyereke annak azért nem, akinek van, annak azért nem kellesz.
  • létbizonytalanság, megszűnhetetlen érzése. Egy fizetésből és némi apa pénzből finanszírozni egy gyermek életét
  • este befekszel az ágyba, egyedül maradsz a szülői gondolataiddal, nincs kivel megosztani
  • érzelmileg úgy támogatni a gyereket, hogy közben neked is nagyon nehéz
  • felfogni azt, hogy velem semmi nem történhet, nem lehetek beteg
  • mosolyognod kell, amikor azt hallod: „ügyes vagy, erős, meg fogod oldani!”. (nincs választás, nincs lehetőség nem megoldani)

és minden felsorolást, bőven ki lehetne még egészíteni, de fel se tűnik, hogy sok esetben milyen egy nap.

Mindezekkel együtt, elmondanám, hogy nagyon büszke vagyok magamra, az összes nehézség ellenére, azért tudok mosolyogni is.

Csak a vállamon és a lelkemben, ne lenne ennyi teher…

 

 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...