hivatalosan is.
Úgy néz ki kényszerpihenőre szorultam. És igazából nem is csodálkozhatom, mert asztrológiailag is ez a hétvége egy visszavonulós lecsendesülős időszak volt.
Persze kérdés kinél mennyire, mert Én alapvetően is flow-ban vagyok, de ez most a flow négyzete lett, amit az univerzum csak egy kényszerűen ágyba vagy legalábbis nehezen talpra állós időszakkal oldott meg.
Ez is vicces, ha így belegondolok, mert, hogy nő vagyok, meg anya, és persze gyermekét egyedül nevelő, de ezeket most csak a lényeg miatt írom ide megint. Mert hogy az Én esetemben, a nem tudok talpra állni állapot az abban nyilvánul meg, hogy most éppen olyan fájdalmaim voltak, hogy valóban alig álltam a lábamon. Egyrészt iszonyú szédelgés volt rajtam, másrész gyomor, és méhgörcsök, és őrületes fáradtság érzés, mint akin valaki éppen tapos. Nem igazán elég súlyosak a szavak ahhoz, hogy átadjam, de szerintem két kezemen meg tudom számolni hány alkalommal éreztem magam így az életem során.
Ennek ellenére azért szombat reggel fel kellett kelni, croissant sütöttem, és a kerületi regisztrált szamócáért el kellett menni, amihez a gyereket ki kellett szinte verni az ágyból, de nagyon kedvesen tettem, reggelivel, macha teával, és simogatva. Tehát szamócáért el, hazafelé spar, befőzés, minden lezöldelése szép csendesen görcsök közepette. Ebéd főzés, valami olyan, ami esetleg bent is marad a gyomromban. Kis pakolászás, majd egy csepp pihenés, mert jöttek a szüleim. Termékcsere megvolt, segítségkérés is, mivel mit csináljak, gyerkőc útnak indítása, amikor is ráébredtem, még a közértbe el kell menni, mert minden zárva lesz. Na ehhez a művelethez, le kellett feküdnöm aludni. Beállítottam a telefont egy órára, ennyi csak elég lesz. Összekapartam magam, és elmentem vettem kenyeret és egyéb hasonló dolgot a zárva időszakra, de nem volt alma, így szó szerint bevonszoltam magam még a közeli lidl-be. Onnan annyira kínkeservesen támolyogtam haza nagy levegőket vettem, és korty vizeket ittam, de előre el kellett gondolkoznom, hogy vajon kihányom-e majd, vagy elájulok. Végül hazatámolyogtam kis pihenőkkel beiktatva. Újabb lepihenés, mert ezt ki kellett pihennem. Olyan szinten fájt és könnyezett a szemem, hogy úgy néztem ki, mint aki egész délután sírt, így ismét kénytelen voltam becsukni kicsit. Megmértem a hőmet 37,7, nem vész, de éreztem. Nagyfiú estefelé jött haza, kitámolyogtam elé, remélve a friss levegő majd jót tesz. Nem tett jót, így nagyon hamar ágyba kerültem.
Reméltem, hogy kialszom ezt és a vasárnapra a kicseréltek állapot érkezik el. Nem így lett. Megmaradt az izomfájdalom, levertség és picit enyhült a gyomorbaj. Cserébe lett fejfájás. Változatlanul reggeli kellet, meg ebéd is, meg gyerek nap volt, kellett volna kis móka, de a ping-pongig alig tudtam délután elmenni. De elmentem, ott voltam, próbálkoztam. Vettük cola-t a sarki kínaiban, na az sokat segített. Este belefért egy hosszabb séta, aminek a végét mondjuk már szétnyögdécseltem, és megint nagy levegők. Éjszakára reméltem a legjobbakat.
Borzasztó nehezen aludtam el, még hajlani egykor is fent voltam, de nagyon bíztam a pihentető éjszakában. Hétfő reggel fél 7-kor a szokásos kukás ébresztett, ami minden hétfő reggel itt van. Nem mondom, hogy kipihent voltam, de korszakokkal jobban éreztem magam. Kosárlabdázást beszéltünk meg, de mire el tudtunk indulni, röpke két órás csúszásban, mert nagyfiút nem lehetett az ágyból kikönyörögni, addigra már ismét nem voltam a toppon, de akkor már nem volt visszaút. Ott voltam, oda tettem magam, hol nyögve, hol görcsbe, de lent voltunk egy órát. És még nyerni is tudtam. Majd elmaradt további gyereknapi társasozás. Monopoly-ban már nem voltam annyira szerencsés. Ismét ebéd valami szárazabb. Közben azért haladni kellett a háztartással is, mosás, vasalás. Szabadfoglalkozás, ami nekem balatoni szálláskeresés, gyerkőcnek elméleti segítségek, eladandó dolgok lefényképezése, gyomorgörcs megszakításokkal. Majd holnapra teljes generál, és estére ismét betettük a sétát. Szerintem holnapra leszek annyira rendben, hogy végig tudjam dolgozni a napot, és azt is remélem lesz annyi energiám, hogy az esti francia órán is részt vegyek.
Szívem szerint, nagyon örültem volna, ha ezt a néhány napot nem így kell végigcsinálnom. Egyrészt persze úgy, hogy nem vagyok beteg, másrészt meg úgy, ha már így hozta az Univerzum, mennyire jó lett volna, ha a rám maradt feladatok nem csak rám maradnak, és mennyire jó lett volna végigfeküdni a 3 napot. De nem lehetett.
És akkor ezennel, lezárnám a kudarcosabb, vagy inkább azt mondom kihívásokkal teli hetemet, még akkor is, ha most hétfő este van, és ez már egy másik hét. De akkor legyen az, hogy holnaptól egy cseppet egyszerűbb lesz minden nap.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése