Pajzsom?

Az mindenki szeme előtt megvan, hogy a nagy „harcos” nők kezében van egy pajzs? a svájci Helvetia, Angol Britannia,  de még a Francia Marianne kezében is van egy kard, és még sorolhatnám….

 

 

Kérem szépen a pajzsomat.

Az egész pénteken kezdődött, mikor is est picit kimozdultam és gondoltam most kivételesen viszem magammal a cigarettámat. Hobby cigis vagyok csak, és van amikor rá-rágyújtok, mert ezt hozza a hangulat, vagy a nagyobb beszélgetések. Szimplán a feeling miatt, de pont ezért, hogy ezt is úgy igazán jól csináljam, sok-sok évvel korábban vásároltam Angliából egy antik cigaretta tartót. Szép bordó bőr, és a hosszú szálú, női cigaretták, nagyon kis pofásan beleférnek. Szóval, ha módjával rá is gyújtok, akkor azt is stílusosan tegyem. De pénteken indulás előtt odanyúltam a polcra, és nem volt ott. És azóta sincsen meg. Van egy kamasz gyerekem, és persze minden engedélyem ellenére, állítólag még nem szippantott egy slukkot sem, de lehet pont azért mert engedem. Nem hiszem, hogy ízlene neki, úgyhogy hajrá, szippantson csak bele, máris abba is hagyja majd. Bosszant, és már mindent felkutattam, de nem találom.

A szombat azt hiszem egészen elment, kivéve az esti depimet, amit az egész napi némaság okozott.

 

Vasárnap vendégeket vártam ebédre, majdnem minden flottul ment, apró késésben voltam magamhoz képest a szombati „depi nincs kedvem semmit csinálni megvalósulásától”, de szerintem azért mindennel időre készen lettem. A végső várakozásban, ahogy ki-ki lestem az erkélyen, hogy lesz-e parkolóhely, az erkély küszöbön, felrúgtam a réz dísz akármit. Ami eddig azt hittem, csak be van oda szépen vágva/feszítve, mert ezt már eljátszottam, de most viszont úgy lerúgtam onnan a felét, hogy az el is görbült, így utolsó simítások közepette próbáltam visszagörbíteni. Nem igazán valósult meg amit szerettem volna, gondoltam, csessze meg akkor leszedem, ekkor vettem észre, hogy félig azért oda van ragasztva. Na ez egy projekt lesz, csak rész akármit még soha nem ragasztottam fához, így majd kérek egy kis infót apukámtól, hogyan is kell megcsináljam.

 

Aztán amikor már a kapun beérkeztek, amint a szerencsétlen kaputelefonnal be tudtam engedni őket... - egyébként ennek is a cseréje vár még rám, csak időm nem volt megfelelő megvásárlására - . Szóval, amikor már érkeztek fel a lépcsőházban, a konyhába belépve placcs. Valami víz a kövön. Víz honnan? Kiöntöttem volna a felmosó vizet? Tuti nem, futott végig az agyamon. Akkor, honnan jöhet a víz ide. Már ki is derült, hogy a KV főző alul folyik. Átfolyt 3 polcot, ott szinte bármit eláztatva, és le a kőre. Képzelhetitek mennyi víz kifolyt, mellmagasságból a földig, úgy hogy még itt-ott meg is állt a víz. Villámgyors kapkodás, mosoly az arcomon, mintha mi sem történt volna. De bosszantott egész ebéd közben. Ez egy nagyon nagy ipari szintű kvfőző, szerviz a 18-ban, aki, hozzá mert nyúlni, egy olasz fickó. De akkor ez azt jelenti, hogy le kell cserélnem a kerekeket a kocsin, és egyik nap haza, 660 Ft/óráért parkolok este 10-ig, másnap kv főzővel vissza, melóból napközben el és leadni, szerelés minimum 25 e, aztán este vissza újabb parkolásos órák, és jupiiii, kész is van. Na, ezt most baromira nem szerettem volna, főleg úgy hogy pénteken sétára megyek, tehát előtte ezt jó lenne lezongorázni... Vasárnap este azért visszakapcsoltam a gépet, de nem folyt a víz, megnyugodtam minden okés, hétfő reggel is szárasság várt, így aztán meg is főztem a kávémat.

 

Hétfő délután mire hazaértem újabb vízállás. Így azt gondoltam akkor most jött el a pillanat, hogy Én szétszedjem, csak nem lehet ez olyan bonyolult, és biztos, hogy az egyik vízcsővel van a gond ami valahonnan valahova viszi a vizet. Így jó sok csavar, villáskulcs, csavarhúzó, és 20 perc múlva már bele is láttam a gépbe. És valóban az egyik cső nem volt teljesen a helyén. Visszatolva, azóta várakozom, hogy mi történik provizóre visszatettem a dolgokat, óne csavarozás. Szerintem minden okés, az volt a terv, szerdán visszakerül minden a helyére. Estére így egy gyors rántotta volt tervezve, azaz alakult. De a serpenyő használatban volt, így mosogatni kellett, de ennek az lett a vége, hogy lejött a bevonat. Ennyit a 6ezres edényről, ami asszem 1 évig sem bírta. Kuka. Másik avitt serpenyőbe amit olajos sütésekhez használok, és épp tiszta volt, megsütöttem, bár mivel azon sincs annyi bevonat, szépen oda is égett. Ekkor ezt már igazán kezdtem elengedni.

Kedd reggel a serpenyő kidobásával kezdtem a napot, estére mirelit pizza lett, mert órám volt. De gyönyörűen elkéstem, úgy 20 percet, mert ilyet még nem láttál, hogy a mirelit pizza a gyári pizza sütőlapon, amin már rengeteg mirelit pizzát sütöttem, odaég, ráég, leszedni nem tudod. Amikor meg sikerül, elvágom a pizza vágóval, és mire beérek a szobába, a sajt összeolvad, és könyékig pizzás vagy amikor megeszed. Nem hittem el, hogy minden ellenszegül, de aztán már nem is igyekeztem, ez van gondoltam.

Szerdán összebarátkoztam a nőnapra kapott ezüst magassarkúmmal, és mint minden esetben most is sikerült egy vízhólyaggal végeznem, de ezt nem is bántam, össze kell szoknunk. Mindig ez van, nem volt meglepetés. De így hazaértem, és gondoltam ruhacsere, cipőcsere és csak utána megyek le csicseriborsóért. Van egy nagyon szuper, lábujjközös pacskerom, múlt évben vettem a nyár végi leértékeléskor, így hordani se nagyon tudtam. Idén amikor jobb idő volt kezembe akadt, így már picit bejárattam, gondoltam most pont jó lesz megint. Pont ott nincs semmi anyag, ahol a vízhólyag lett. És láss csodát, az egész gadrobot kipakoltam, s sehol. Okés, mondom magamban, nem ez a papucs amit fel kell vegyek, rendben. Megoldom máshogy semmi gond, nulla erőlködés, ha nem akkor nem. Boltot megjártam cipőben, de végig azon agyaltam, mégis hol a papucs? Hazaérve vacsi, szigorúan mezítláb. Humusz volt a terv, de mondanom sem nagyon kell, hogy a nagy turmix, az annyira nyekerget, és alig tette a dolgát, hogy azon voltam ez a következő csapás, és vajon garanciális-e még… Végül a kaja készen lett, és kipróbáltam sima vízzel, akkor ment, de valami alul még sincs annyira a helyén. De ezt is elengedtem. Tegnapra nagyon. Mondtam ez nekem már nem fér bele a napba. Se papucs, se cigitartó, és még a turmix is beszar. Na nem. Végül addig-addig hergeltem magam, hogy bevontam a gyereket a keresésbe, meg szépen megvádoltam ki jött fel a tudtom nélkül, és nyúlt le dolgokat. Én is voltam tini, és nekem is voltak kétes haverjaim…. De semmit nem találtunk. Mondtam okés, hagyjuk ezt mára, biztos a szemünket szúrja ki mind két dolog, sőt pont ott van a cigitartó ahol a papucs, egyszerre meglesz.

Vasárnap még szétszedte a billentyűzetemet, amit tízen éve leöntöttem, és néhány billentyű nem teljesen jól működött, azt mondta segít, és meg ennek nagyon örültem. Minden betűt kivett, és elmostuk, a billentyűzetet magát is, várt minden a száradásra. Így amikor meguntam a keresést mondtam neki, nagylevegő, és mi lenne ha összeszerelné a billentyűt nekem. Szeretném ha megkérdezné valaki vajon minden betű megvan? hihihih, nincsen. És nem tudom hol van. 1 hiányzik.

Ma reggel, és csütörtöknél tartunk. Keltem a nagyfiút, zéró sikerrel. Néha odahív, üljek egy pillanatra az ágyra, ölelkezés, vagy némi beszélgetés, így volt ez ma reggel is. Azt kérdezte: Hogy vagy Anya?  Válaszom: A csapások ellenére egészen megvagyok, de várom mi vár még rám ezek után. Telik a reggel, neki készítettem meleg reggelit a vacak olajos serpenyőben, amit rohadt nehezen mosogattam el. Nekem nem evős napom van. Ilyenkor reggel egy hossza kávéval indulok, és tejhabbal. Asztalhoz leülök, csésze kávéval, másik kezemben a tejhabosító, kupak le, látom nem lett perfect a hab, előfordul, semmi gond, pont jó lesz ez. Belelöttyintem a kávéba és akkor látom darabos. Az illat is megcsapott. Megromlott a tej. Hogy hogyan és mikor el se tudom képzelni. De csak annyit tudtam mondani, aki azt mondja nekem: „Jaj csak üldözési mániád van!” azt elküldöm valami melegebb éghajlatra biztosan. Kiszakadt belőlem a nevetés, és reggel során több alkalommal is. Eljutottam a pénznyelős kád leszakadós nevetéshez. Remélem láttátok, ha nem mondom kötelező alapmű, de megpróbálom megkeresni a neten.

 

Itt tartok. Veszett fáradt vagyok, és ma reggel már alig mertem bedugni a hajvasalót, hátha leég a fejem. Lapos cipőben érkeztem, mert bármelyik magassarkúmat sajnálnám, ha eltörne. De hoztam matcha teát, és világos felsőt vettem fel. Nagyon igyekszem.

Az egyik önfejlesztős tik-tok-os reggeli videója mikor máskor jönne szembe mint ma. Szeretem a szarkasztikus humorodat Univerzum. Csíplek nagyon! Zéró iróniával mondom.

Miszerint is mennyire könnyen tudunk áldozat szerepbe zuhanni. És mindent az ellenünk tartott sorscsapásnak veszünk. Pedig mindig vannak jó és rossz dolgok, ying és yang. És úgy kell ezt felfogni, hogy ez az élet „juice-a" Csakhogy és a narancs juice-t sokkal jobban szeretem, vodkával meg főleg. És hogy ne áldozatnak érezzük magunkat, hanem HŐS-nek, és ha így közelítem meg, hogy HŐS vagyok, mert az élet tanít folyamatosan, Én meg állom a csapásokat, akkor egy HŐS vagyok. És igen, ez így van tudom, és érzem, 

 

de ha egy HŐS vagyok, 

azért akkor kérem szépen a PAJZSOM-at….