Még vannak az iratok, de remélem, ott már zökkenőmentesen mennek a dolgok majd. Azaz pontosítok: nem lesz semmi, amin fennakadjak.
Tudom, vagyis úgy képzelem vannak dolgok, amikben elég érzékeny vagyok, és képes is vagyok túlgondolni, túlreagálni. De ez persze nem ad elég felmentést a tegnapra.
Mert amikor úgy válsz el, hogy nem szeretnél, aztán beletörődsz, mert nem tehetsz mást. És végigmész a szuper folyamaton, amit már leírtam itt (klikk), meg itt (klikk).
Akkor már csak azt reméled, hogy egyszer tényleg vége lesz. És bezárhatod ezt az ajtót.
Tegnap az illetékes kerületi anyakönyvvezetőnél voltam, hogy elhagyjam férjezett nevemet, és a leánykori nevemet vegyem ismét, és most már végérvényesen használatba.
Minden flottul is ment, volt időpontom, be is hívtak, majd kiküldtek, míg elkészülnek a papírok. De a megkapott papíron elképedtem:
Most kérdezem Én : ez teljesen komoly?
Házassági nevem? A volt feleség új házassági neve?
Tudomásom szerint a státuszom elvált.
Magyar értelmező szótár szerint:
elvált [2] melléknév -an
1. Olyan <dolog>, amely vmely belső v. külső hatás folytán kettévált, szétvált, el van válva (2) vmitől.
Olyan <személy>, aki vkitől eltávozott v. vkivel szakított.
Olyan <személy>, akinek házasságát a bíróság felbontotta,
akit házastársától elválasztottak.
Ezek után kérdezem, hogyan lehetne házassági nevem? Komolyan kérdezem.
A magyar nyelv szerencsére rettentő sok lehetőséggel rendelkezik mindennek a megfogalmazására. Komolyan ki a franc hagyta ezt jóvá? Hogy mehet ez így egy hivatalos iraton? Ezt találta valaki a leg megfelelőbbnek?
És még
sok-sok kérdést tudnék feltenni, de felesleges is.
Nem túl rég, egy sorozat egyik mondatát jegyeztem meg nagyon. Azaz vissza-visszatekertem, hogy memorizáljam.
Egy elvált két gyermekes apának mondta, az éppen, azaz jó ideje aktuális szerető:
„Attól, hogy elváltál, még nem vagy kevésbé házas!”
És bakker mennyire igaz, érzem….
Megjegyzések
Megjegyzés küldése