Ugrás a fő tartalomra

Mi van?

Ebben az országban elválni is elég szar, mint sok mindent mást csinálni is. Az egyik remélhetőleg utolsó lapát, a névváltoztatásom.

Még vannak az iratok, de remélem, ott már zökkenőmentesen mennek a dolgok majd. Azaz pontosítok: nem lesz semmi, amin fennakadjak.

Tudom, vagyis úgy képzelem vannak dolgok, amikben elég érzékeny vagyok, és képes is vagyok túlgondolni, túlreagálni. De ez persze nem ad elég felmentést a tegnapra.

Mert amikor úgy válsz el, hogy nem szeretnél, aztán beletörődsz, mert nem tehetsz mást. És végigmész a szuper folyamaton, amit már leírtam itt (klikk), meg itt (klikk).

Akkor már csak azt reméled, hogy egyszer tényleg vége lesz. És bezárhatod ezt az ajtót.

Tegnap az illetékes kerületi anyakönyvvezetőnél voltam, hogy elhagyjam férjezett nevemet, és a leánykori nevemet vegyem ismét, és most már végérvényesen használatba.

Minden flottul is ment, volt időpontom, be is hívtak, majd kiküldtek, míg elkészülnek a papírok. De a megkapott papíron elképedtem:


 

Most kérdezem Én : ez teljesen komoly?

Házassági nevem?  A volt feleség új házassági neve?

Tudomásom szerint a státuszom elvált.

 

Magyar értelmező szótár szerint:

elvált [2] melléknév -an

1.            Olyan <dolog>, amely vmely belső v. külső hatás folytán kettévált, szétvált, el                                     van válva (2) vmitől.

            Olyan <személy>, aki vkitől eltávozott v. vkivel szakított.

                       Olyan <személy>, akinek házasságát a bíróság felbontotta,

                        akit házastársától elválasztottak.

 

Ezek után kérdezem, hogyan lehetne házassági nevem? Komolyan kérdezem.

A magyar nyelv szerencsére rettentő sok lehetőséggel rendelkezik mindennek a megfogalmazására. Komolyan ki a franc hagyta ezt jóvá? Hogy mehet ez így egy hivatalos iraton? Ezt találta valaki a leg megfelelőbbnek?

És még sok-sok kérdést tudnék feltenni, de felesleges is.

 

Nem túl rég, egy sorozat egyik mondatát jegyeztem meg nagyon. Azaz vissza-visszatekertem, hogy memorizáljam.

 Egy elvált két gyermekes apának mondta, az éppen, azaz jó ideje aktuális szerető:

„Attól, hogy elváltál, még nem vagy kevésbé házas!”

 

És bakker mennyire igaz, érzem….

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...
Megjegyzés küldése
További információk

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...
Megjegyzés küldése
További információk

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...
Megjegyzés küldése
További információk