Most, hogy túl vagyok a 4 napos hosszú hétvégén amit egyedül töltöttem, pont itt az ide ezt kipihenni.
Mert hiába is gondolom azt, hogy nem csináltam semmi, ebbe a kategóriába sorolható a lakás teljes kitakarítása, a napi 2 mosás elindítása. És jó idő eredményeként, ennek a ki is vasalása. A gardróbban való rendrakás, a kiskert előkészítése, és a botanika kiültetése, és locsolás. Ez itt külön megemlítendő, mert nem jó a csap, ezért otthonról vittem vizet. És valahogy ezek a hétköznapi tennivalók elvesztették jelentőségüket és csak a nem csináltam semmit oszlopban kaptak helyett.
Közben ma pont szembe jött, hogy ma van a láthatatlan munkák napja, és van egy kalkulátor ami kiszámolja, hogy a láthatatlan munkámért mennyi pénzt kapnék havonta. Ez 384.400 forint lenne, azért a munkáért, ami igazából nagyjából gondmentesen működésben tartja az otthoni rendszert.
Az ilyen 4 napokban a legpocsékabb a nem tudsz szólni senkihez, és ezen a napi telefonálások, vagy a doulingóval való beszélgetés sem enyhít. A 4. nap végére megunod a zenehallgatást, és komoly erőket kell vennem magamon, hogy ne az ágyban töltve, netflixet bámulva töltsem el a nap nagy részét.
A legutolsó nap volt kétségkívül a legnehezebb, amikor is be kellett volna pakolnom a bőröndbe. És mint jó pszichológiai alany, remekül alkalmazom a halogatás eme művészetét, amikor ez a feladat van soron. Minden mással foglalkozom, csak ezzel nem. És könyv szerint ez így teljesen rendben is van, és az oka csak annyi, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a feladatot nagyjából fél óra alatt is meg tudom oldani. Így ebben a felállásban viszont a nap ¾ része erre megy el, mert jártomban, be-bedobálok valamit a kinyitott bőröndbe, hogy aztán szembesüljek vele, hogy szinte nem tettem el semmit, mégis tele van. Ez meg sinus görbe mintázatban egy picit vérnyomás emelkedést eredményez. Így ha lett is volna kedvem, már el is ment az egésztől. Nagyjából 3 nekifutásban szedtem össze magam, hogy készen legyek azzal az induló mondattal: „jól van akkor most nagylevegő, és mindent bepakolok, és akkor már nem kell tovább foglalkozni ezzel”. Így.
Végül aztán csak sikerült 3 dolgot otthon hagyni, ami mind elhanyagolható, de kényelmi szempontból jó lett volna.
Viszont a köztes erőgyűjtő szünetekben, elkezdtem megint megnézni a Szex és New York sorozatot. Teljesen az elejéről. Egyrészt tök jó, mert fél órás részek vannak. Ez tök szimpi, a mai 50 perces sorozatokhoz képest. Másrészt mit is mondjak, ez egy 1998-as sorozat, de olyan szinten aktuális, hogy készen voltam. Az első 3 részben a 30+-os nők miért nem találnak párt, és a hasonló korosztályú pasik, miért nem szeretnének elköteleződni. Nagyon durva volt, hogy mennyi igazság van benne most is, akár a 40+-ra kivetítve, hogy az elképesztő. És eltelt 26 év. Durva, hogy fejlődés, ezen a területen zéró, sőt lehet mínusz. Tragédia.
És hogy ez elszomorító-e? Igen az.
De most este fél 8, és mi már Makón, ahol is picit kikapcsolódunk, új élményeket gyűjtünk majd, jó nagyokat röhögcsélünk családilag, és számtalan dolgot megnézünk, és persze a fürdőben tespedünk egy egész álló nap.
Mert ezt a 4 napot ki kell bírni, illetve a fél tavaszi szünetből most van velem a gyerkőc, és amíg még együtt tudjuk tölteni az időt, addig ezt jól ki is használom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése