Ugrás a fő tartalomra

Albi átok?

 Minden albérletnek megvan a maga varázsa. 

Árad a falakból valami, amiért pont azt választod ki. Valami megragad, valami hangulat.

És kezdem azt gondolni, minden albérletnek a saját átka is megvan....

Az előző albérletnek pohártörő átka volt. Életemben összesen nem törtem el annyi poharat mint ott. Nem értettem miért, vagy mosogatás közben, vagy egyszerűen ahogy betettem a polcba. 

Úgy néz ki , ennek az albérletnek a mosógép, víz átka van.

Elmondani nem tudom,hány alkalommal nem centrifugázott ki a gép, és jóforrmán soha semmit nem találtam a csőben.

Ez egy számomra ismeretlen típus, olyan tekintetben, hogy rettentő vékony. A másik albérletnél lomtalanítás során jó pár háznál láttam ilyet kirakva, ezt a keskeny verziót. Gondoltam is, ezekbe a polgári lakásokba bizony nem volt betervezve a fürdőszobába egy mosógép.  

De a főbérlő amikor körbevitt, csodákat regélt, "élete legjobb mosógépe, sajnálja, hogy itt kellett hagynia". 

Egy Elektrolux, tehát ebben a tekintetben semmi extra. Jóval kevesebb fér a gépbe a ruhákból, mint egyébként, és a számtalan program ellenére itt is 2 program az amit használok.

A gép a falba van bekötve a víz be és kiáradása ügyében, és ezzel szokott a gond lenni. 

A kimenő járat a falban valami barkácsmódszer, mert a golyó a csőben kézzel pont elérhetetlen, azaz nem igazán kipiszkálható ha mégis odáig eljut valami.

Ennek a mosógépnek nincs alul az a szokásos tisztító nyílása, így kitakarítani nem lehet.

Amikor nem centrifugáz ki, gép ki a helyéről, cső ki a falból, belepiszkálok, vizet a csőből kiöntöm, belefújok, minden vissza, centri program elindítva. Ez így egy bevált módszer.

A múlt héten viszont vásároltam mosható arctisztító korongot, gondoltam én, mint környezetvédő de jó lesz, majd mindig amikor a héten mosok, korong, mosózsákba bele, és be a gépbe. Természetesen csak a legnagyobb mosózsák volt meg, amibe nagyjáról 1 pár cipőt is bele tudsz tenni, így amikor elindítottam a gépet, gondoltam Én, hát akkor így beleteszem, és hajrá.

És egész estig elvoltam, ki is teregettem, és rá egy órára eszembe jutott, hogy nem teregettem ki a korongokat, de akkor hol vannak? Gépben sehol nem találtam, ruhákat teljesen kiforgattam, de sehol nem volt meg. 

Mindenen túl, felhívtam apukámat, mint rutinos tapasztaltak, de szerinte a gépben van valahol, reméljük nem a szivattyúnál. 

Aludtam az egészre egyet, és megbeszéltem, hogy segítsen kiszedni, így másnap mivel gyerkőc hamarabb érkezik haza mint Én, már kész is volt a korongok megkeresésem, mire bedobbantam a lakásba. 

A dob és a gép között volt egyébként. Mai napig nem tudom felfogni, hogy hogyan És miért pont az, mert a harisnya titokzoknim, fele ekkorra sac/kb, és az még soha nem tűnt el.

Másik meg, hogy apukám 2 ujjából ömlött a vér, mert a fali csapon van két bütyök ami lyukat vájt az ujjába, mert elzárni teljesen nem lehetett, és kiszedte, a lyuk meg megszerezve.

Lelkifurdalásom 1000-el meglett. Ez szerdán volt.

Tegnap szombaton, gondoltam délután, elindítom a mosógépet. Telepakol, indít, szenvedés, de a gép nem indul el. Nézem a fali csapot nyitva, telefon Apukám, okés távszerelés szét, de a fali csapot nem lehetett elzárni és ha ki is volt nyitva sem igazán jött a víz, ezért nem tudta a gép beszívni magába.

Okés központi víz elzárás a vízóránál, zéró. Minden pörgött rajta hozzáférni nem lehet. Vízpumpafogó nincs, szomszédba át, nincsenek itthon, egy emelettel fentebb, közel 80-as fickó, azt se tudja miről beszélek, de majd a vele szemben szomszéd. Meg is lett a fogó, mit sem ért, víz folyik egyfolytában közben a falból, fürdő úszik, és bokáig.

Gyereket aki éppen pihent felkeltettem, esetleg már nagyobb ereje van, mint nekem, elmagyarázva, mit merre, csap nem mozdul.

Akkor Elindul Apa, legyek türelemmel.

Mindezt úgy, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy nagyjából fél Bp lezárva. 

Több mint egy óra telt el, ami arra így elég volt, hogy felszedjem a vizet, és kivasaljak.

Új fali csappal megérkeztek a szüleim, tekerés itt, csere ott és kész is volt. Próba élesben, műkszik.

Így szépítem meg nem csak a saját, de a szüleim délutánjait és estéit. 

 

És most meggyújtom a füstölő fát, és valamit elmantrázva körbemegyek a fürdőszobában is.....


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon....

Ez az egész a május elsejei hétvégén zajlott csak valamiért nem posztoltam: Pénteken volt egy hatalmas összeveszésem a gyerekkel, és szombaton a barátnővel is. Eddig agyaltam, de úgy néz ki, ki kell pötyögnöm magamból, mert annyi kérdést vet fel az egész… Úgy alakult, hogy pénteken 3-asban (Fiam, Barátnője és Én) a velencei tavon töltöttük a napot, azaz a szárazföldön, mert a víz éppen csak 20 fok volt. Alapból gyomorgörcsöm volt az egésztől, de annyira könnyen rámondták az igen, hogy azt gondoltam csak bennem van aggodalom. Előzmény annyi leginkább, hogy barátnő csak olyan átjáróban van nálunk, vagy átjáróban alszik nálunk, nem igazán beszélgettünk. Én mindvégig első perctől fogva nagyon igyekeztem, és az első barátnő esetén ért tapasztalatok alapján még jobb lenni ezen a téren. De mit sem számított. Valahogy sosem voltak beszélgetések. Aztán egyszer csak lett egy ebéd, hogy szeretné nagyfiú, ha nálunk enne a lány, hogy jobban megismerjük egymást. Ebéd lett jobban megismer...

Van fél órám, dolgozik a hajfesték…

Míg kapcsolódom saját magam energiájával, és elmélkedek a rendbehozásomon, adódott egy lehetőség, hogy a szüleimmel Hajdúböszörményben töltsem a gyermekmentes hétvégét. Természetesen igent mondtam, a véletlenekben már régóta nem hiszek, de talán nem is hittem sohasem.  Így pénteken fél napos meló után az első esős hétvégén elindultunk, és mindenféle útlezárásokon át, terelések közepette egyszer csak odaértünk. Vonzott a meleg víz nagyon. Régen nagyon fázós voltam, most valamivel jobb, Apukám szerint változó kor, és jön majd megint a megfagyok időszak, nyugi. Azonnal lementünk a vízbe, míg Apukám családfás rokonokhoz el. Így kettesben maradtam saját Anyukámmal, és meglepően őszinte beszélgetés volt, a rá váró mellműtét (rák) érzéseiről. Nagyon örültem neki, hogy beszélünk róla, másrészt terelte a figyelmemet a délben kapott elbocsátó szép üzenettől, az éppen aktuálisan „lehet ebből valami” pasitól, másrészt jó volt érezni a végtelen bizalmat.  Mai napig nem volt időm kisírni ma...

Kicsi Én

Gyerekkoromban kaptam egy csillagjegyes könyvet, amiből ki is derült, hogy oroszlánként szeretem a fényűzést, az aranyat, rubint, állatmintás dolgokat, mint az állatok királya. Akkor csak így néztem ki a fejemből, és azt mondogattam, na Én ezeket soha. Az arany viselése fájt, komolyan. Kaptam ballagásaimra nyakláncot, medált, de valahogy azt éreztem nem jó érzés viselni, így szépen eltettem ezeket. Azt mondtam az egyetlen arany az majd a karikagyűrűm lesz. Végül az is fehérarany lett. Közben jöttek a tartalmas 80-as évek és kinyílt nemzetünk számára a világ, minden téren. Eljutottak az infók a nagyvilágból, kisvilágunkba. Ekkor találkoztam első körben azzal a képpel, amikor idősebb hölgy, állatmintás cuccba bújva, arannyal a nyakában flexel, hogy fiatalabbnak tűnjön. Ez akkor úgy bevésődött, hogy még jobban megerősített abban, hogy na ezek kerülendők mindenképp. És jöttek a ruhás szakmai évek, amik még jobban megerősítettek ebben. Akkor jól megtanultam milyen korban, mit és h...